Köszöntöm!    Ön Gyenizse Péter honlapját olvassa.       Web: www.peter.gyenizse.hu       e-mail: gyenizse gamma.ttk.pte.hu

 

Ugrás a teljes egészében

olvasható publikációkhoz

 

 

 

 

 

 

 

 

Családi honlapok:

gyenizse.hu

nagyjudit.hu

 

 

 

A PTE Földrajzi Intézet honlapja

 

 

 

 

A Magyar Csillagászati Egyesület honlapja

 

 

(Ha felhasználja az alábbi cikkemet, kérem hivatkozzon rá. Ha hivatkozik, kérem azt jelezze a fejléc fényújságján olvasható e-mail címen! Köszönöm!

HIVATKOZÁS: Gyenizse Péter (2004): Eltérő természeti adottságú tájak mezőgazdasági minősítése térinformatikai módszerrel (DK-dunántúli példákkal) - Tájökológiai Lapok 2. (2.), pp. 349-364.)

 

 

Eltérő természeti adottságú tájak mezőgazdasági minősítése térinformatikai módszerrel (DK-dunántúli példákkal)

 

Bevezetés

 

A történelem évezredei folyamán az ember elsősorban a fő megélhetést nyújtó termőföldön keresztül kapcsolódott az őt körülvevő tájhoz. A legtöbb történelmi, tájtörténeti, statisztikai munkából kiderül, hogy a múlt század elejéig hazánk legtöbb településén a lakosságának életszínvonalát leginkább a mezőgazdaság adottságok határozták meg. A legjobb szántóföldekkel és leggazdagabb kertekkel, gyümölcsösökkel rendelkező területeken volt legnagyobb a népsűrűség, legmódosabbak az emberek. Ezekhez azonban megfelelő domborzati, vízrajzi, klimatikus és talajtani adottságokra volt szükség. A történeti irodalom alapján elmondható, hogy az erősen tagolt felszínű, gyengébb minőségű talajjal rendelkező dombságokon, hegységekben már a népesség megélhetésében jelentősebb szerepet játszottak egyéb – a megélhetés érdekében, részben kényszerűségből végzett – tevékenységek, úgymint az erdőgazdálkodás, kézművesség vagy a bányászat. Az életszínvonal, a település- és népsűrűség jelentősen kisebb volt ott, ami ezen területek gyengébb eltartóképességét is jelzi. A mezőgazdaság mára már vesztett a korábbi egyeduralmából, de hazánkban még ma is jelentős gazdasági ágazat.

A természeti környezet mezőgazdaság számára fontos adottságainak értékelése éppen ezért tudomány az egyik legfontosabb feladata jelenleg is. A számos elméleti és módszertani tanulmány mellett sok olyan értékelés is készült, amely konkrétan a Dél-Dunántúl egyes tájával, régiójával, vagy településével foglalkozik (pl. Ádám L. 1989a, 1989b; Czigány Sz.-Lovász Gy.-Varga I. 1997; Czigány Sz.-Nagyváradi L. 2000; Csorba P. 1989; Elekes T. 1999; Galambos J. 1987; Gyuricza L. 1996; Jakucs P. 1974; Kis É.-Lóczy D. 1985; Lehmann A. 1982, 2000; Lovász Gy. 1968; Lovász Gy.-Nagyváradi L. 1993; Lóczy D. 1989b, 1989c, 2003; Lóczy D.-Szalai L. 1999; Lóczy D.-Samay L. 2000; Lóczy D.-Kopári L. 2001; Marosi S.-Szilárd J. 1963, 1974; Marosi S. 1980, 1981; Máté A. 2001; Mezősi G. 1982; Nagyváradi L. 1998, 1999; Pécsi M. 1979, 1984; Pécsi M.-Rétvári L. 1981; Rétvári L. 1985, 2000; Samay L. 2002; Tengler T. 1997; Wilhelm Z. 2000). Az 1980-as évek elejétől egyre szaporodtak azon tájértékelési módszerek, melyek a személyi számítógéppel végzett, térinformatikai feldolgozásokon alapultak (pl. Ángyán J. 1998; Galambos J.-Balogh I. 1989; Geresdi I.-Lovász Gy. 2000; Kertész Á-Márkus B. 1989; Kertész Á.-Mezősi G. 1988, 1989; Lóczy D. 1982, 1989a; Lóczy D.-Szalai L. 1995; Lóczy D.-Tózsa I. 1982).

 

 

1. ábra. A vizsgált tájak

1 = Mecsek-hg., 2 = Villányi-hg., 3 = Zselic, 4 = Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság, 5 = Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja (a Pécsi-félmedencével és a Nyárád-Harkányi löszvidék egy részével), 6 = a vizsgált terület határa, 7 = országhatár

 

A PTE Természetföldrajz tanszékén mi is térinformatikai módszerekkel (az IDRISI programmal) végeztünk relatív mezőgazdasági minősítést egy DK-dunántúli tájcsoportról. Öt különböző természeti adottságú tájat vettünk be a vizsgálatba: a nagyobb területű és jobban tagolt Mecsek-hegységet; a kevésbé tagolt és kisebb kiterjedésű Villányi-hegységet; a jobban kiemelt Zselic dombvidékét; a kevésbé kiemelt Mecsek és Villányi-hg. közötti dombságot és a Dráva, valamint a Fekete-víz síkságát (1. ábra). Célunk az volt, hogy olyan osztályozási rendszert alakítsunk ki, amely a természeti adottságok alapján elhatárolja számunkra a vizsgált tájcsoport különböző mezőgazdasági értékű területeit. Vizsgáltunk során nem arra törekedtünk, hogy abszolút értékben adjuk meg egyes termesztett növények hektáronkénti lehetséges hozamát. Relatív minősítést végeztünk, amely során leggyengébb, gyenge, közepes, jó és legjobb alkalmassági osztályokat különítettünk el, melyek relatív módon mutatják meg az egyes területek értékét, általában a mezőgazdálkodás szempontjából.

A vizsgálat során tehát az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának termőképességi osztályozásához (USDA LCC) hasonló rendszert kívántunk kidolgozni. Az említett kategóriarendszer a természeti adottságokalapján nyolc osztályba sorolja a felvételezési egységeket. Az I.-től a VIII. osztály felé haladva egyre szűkül a hasznosítási lehetőségek skálája (Lóczy D. 2002).

 

 

A mezőgazdasági minősítési célra használt földrajzi információs rendszer (FIR) felépítése

 

Egy terület mezőgazdasági hasznosíthatóságát elsősorban a domborzati, talajtani és éghajlati adottságok határozzák meg. A vizsgát tájcsoport ezen jellemzőit 1:200 000-es topográfiai térkép alapján korábban elkészített digitális terepmodellre vittük fel, így készen állt a mezőgazdasági minősítésre alkalmas FIR. A terület mezőgazdasági szempontú minősítésekor kettő, a talajalkalmasságot, illetve a klímaalkalmasságot meghatározó tényezőcsoportot kellett figyelembe vennünk. Vizsgálatunk során az első csoportba a következő nyolc környezeti jellemző tartozott: lejtőszög, talajértékszám, a talaj típusa és altípusa, fizikai félesége, vízgazdálkodási tulajdonságai, kémhatása és mészállapota, szervesanyag-készlete, a termőréteg vastagsága. A második csoportba is nyolc elem tartozott: a tavaszi kalászosok, illetve a kapásnövények tenyészidőszakának középhőmérséklete, a hőségnapok száma, a fagyosnapok száma, a tavaszi kalászosok, illetve a kapásnövények tenyészidőszakának csapadéka, az átlagos éves csapadék, valamint a lejtőkitettségből adódó mikroklimatikus hatások. A tájértékelő modellezés során a környezeti adottságokat megfelelő mezőgazdasági alkalmassági szorzószámokkal láttuk el, melyek végső összesítése adta meg az alaptérképünk egy egységnyi területének (pixel) általános mezőgazdasági értékét. (Egy pixel = 50,8 m×50,8 m.) A következőkben a különböző természeti adottságokat és azok mezőgazdasági alkalmassági szorzóit ismertetjük. (Sajnos a dogozat behatárolt terjedelme miatt nem tudjuk bemutatni a vizsgálat alaptérképeit, csak utalunk rájuk.)

A mezőgazdasági művelés nagyon érzékeny a felszín meredekségére. A 30 % feletti lejtők gazdaságosan, és a terület veszélyeztetése nélkül már nem hasznosíthatók szántóföldi növénytermesztésre. Azonban szőlőt, gyümölcsöst a délies expozíciójú és kedvező talajadottságú oldalakra, nagyobb lejtőszög mellett is érdemes telepíteni. A meredekebb lejtőkkel rendelkező térszínek általában felszabdaltabbak is, ami nehezíti a gépi művelést és a táblásítást, tehát csökkenti a gazdaságos művelés lehetőségét (Marosi S.-Szilárd J. 1974). Az IRDISI SLOPE modulja segítségével létrehozott lejtőkategória-térképet az elemzés céljaira a következő szorzószámokkal láttuk el: 0-2,5 % = 6× (hatszoros); 2,51-5 % = 5×; 5,1-12 % = 4×; 12,1-17 % = 3×; 17,1-25 % = 2×; 25 % fölött = 1×. A talajok minőségi és mennyiségi jellemzői az egyik legfontosabb tényezőcsoport, amelyet figyelembe kellett vennünk a terület mezőgazdasági értékelésekor. Az eróziós folyamatok által lepusztított, vagy az ártéren jelenleg kialakuló nyers öntéstalajok hasznosíthatósága meglehetősen korlátozott, mivel vízgazdálkodási tulajdonságaik vagy kémhatásuk nem megfelelő, termőrétegük sekély, szervesanyag-készletük vagy természetes termékenységük alacsony. A területünkön megtalálható talajféleségek mezőgazdasági hasznosíthatóságát jól jellemzik az 1:100 000 agrotopográfiai térképről digitalizált talajértékszámok. Ezek a hazai legtermékenyebb talaj százalékában adják meg a talajok természetes termékenységét. Területünkön 10 és 90 % közötti ez az érték, amely a következő szorzószámokat kapta: 80-90 % = 9×; 70-80 % = 8×; 60-70 % = 7×; 50-60 % = 6×; 40-50 % = 5×; 30-40 % = 4×; 20-30 % = 3× és 10-20 % = 2× (a vizsgált tájcsoportban nincsen 0-10 % = 1× és 90-100 % = 10× mezőgazdasági alkalmassági szorzójú terület). A talajok további minőségi és mennyiségi jellemzői a következő szorzókat kapták (dőlt betű = a vizsgált területen nincsen jelen a megjelölt kategória, de más magyarországi területekkel való összehasonlíthatóság miatt feltűntettük):

· A talaj típusa és altípusa:

1. köves és földes kopárok

16. réti csernozjom

3,5×

2. futóhomok

17. mélyben sós réti csernozjom

18. mélyben szolonyeces réti csernozjomok

3. humuszos homok talajok

1,5×

4. rendzina talajok

5. erubáz talajok, nyiroktalajok

19. terasz csernozjomok

6. savanyú, nem podzolos barna erdőtalajok

20. szoloncsákok

21. szoloncsák-szolonyecek

7. agyagbemosódásos barna erdőtalajok

22. réti szolonyec

1,5×

8. pszeudoglejes barna erdőtalajok

2,5×

23. sztyeppesedő réti szolonyecek

1,5×

9. barnaföldek (Ramann-féle barna erdőtalaj)

2,5×

24. szolonyeces réti talajok

25. réti talajok

1,5×

10. kovárványos barna erdőtalajok

2,5×

26. réti öntéstalajok

11. cernozjom-barna erdőtalajok

27. lápos réti talajok

1,5×

12. csernozjom jellegű homoktalajok

28. síkláp talajok

13. mészlepedékes csernozjomok

29. lecsapolt és telkesített síkláp talajok

14. alföldi mészlepedékes csernozjom

30. mocsári erdők talajai

15. mélyben sós alföldi mészlepedékes csernozjom

3,5×

31. fiatal, nyers öntéstalajok

· Fizikai féleség: homok = 2×; homokos vályog = 3×; vályog = 4×; agyagos vályog = 3×; agyag = 2×; tőzeg, kotu = 1×; nem, vagy részben málott durva vázrészek = 1×.

· A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai: igen nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, gyenge vízraktározó képességű, igen gyengén víztartó talajok = 2×; nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, közepes vízraktározó képességű, gyengén víztartó talajok = 2×; jó víznyelésű és vízvezető-képességű, jó vízraktározó képességű, jó víztartó talajok = 4×; közepes víznyelésű és vízvezető-képességű, nagy vízraktározó képességű, jó víztartó talajok = 3×; közepes víznyelésű és gyenge vízvezető-képességű, nagy vízraktározó képességű, erősen víztartó talajok = 3×; gyenge víznyelésű, igen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, igen kedvezőtlen, extrémen szélsőséges vízgazdálkodású talajok = 1×; igen gyenge víznyelésű, szélsőségesen gyenge vízvezető-képességű, igen erősen víztartó, kedvezőtlen, vízgazdálkodású talajok = 1×; jó víznyelésű és vízvezető-képességű, igen nagy vízraktározó-, és víztartó-képességű talajok = 4×; sekély termőréteg miatt szélsőséges vízgazdálkodású talajok = 1×.

· A talaj kémhatása és mészállapota: erősen savanyú talajok = 1×; gyengén savanyú talajok = 2×; felszíntől karbonátos talajok = 2,5×; nem felszíntől karbonátos szikes talajok = 1,5×; felszíntől karbonátos szikes talajok = 1×.

· Szervesanyag-készlet: 100 t/ha alatt = 1×; 100-200 t/ha = 2×; 200-300 t/ha = 3×; 300-400 t/ha = 4×, 400 t/ha fölött = 5×.

· A termőréteg vastagsága (kő, kavics, talajvíz szintjéig): 20 cm alatt = 1×; 20-40 cm = 2×; 40-70 cm = 3,25×; 70-100 cm = 5×; 100 cm fölött = 7×.

A domborzat adottságainak tudható be a mikroklímában jelentkező legtöbb eltérés is, ami elsősorban a közvetlen sugárzásból kapott energiamennyiségek különbségére vezethető vissza. A dél felé forduló lejtőkön nagyobb a besugárzás és a sugárzási egyenleg, mint a vízszintes vagy az északias oldalakon. Ez azonos tszf. magasság esetén is számottevő hőmérsékletkülönbséget eredményez, elsősorban a talaj felszínén és legfelső rétegeiben. Az expozíciós hatás legszemléletesebben a hegyvidéki növényzet elterjedésének különbségében mutatkozik meg. A délies lejtőkön melegigényes növények (szőlő, mandula, őszibarack stb.) nagyobb magasságokban is jól termeszthetők, míg az ugyanolyan magasságú északias oldalakat többnyire erdők borítják. Péczely Gy. számításai szerint – éves tekintetben – egy 10° -os É-i lejtő 26 %-kal kevesebb közvetlen sugárzást kap, mint a D-i kitettségű, azonos meredekségű párja (a 47,5° szélességi körön). Ez a különbség 66 %-ra nő a 25° -os, és 86 %-ra a 45° -os lejtők esetén (Péczely Gy. 1979). Az IDRISI program ASPECT moduljával megalkottuk a vizsgált terület lejtőkitettségi térképét is. A különböző égtájak felé néző lejtőknek az alábbi szorzószámokat adtuk: D = 2×; DK és DNy = 1,75×; K és Ny = 1,5×; ÉK és ÉNy = 1,25×; É = 1×; sík terület = 1,5×.

A makroklimatikus viszonyok erősen befolyásolják egy terület mezőgazdálkodását. A legfontosabb hőmérséklet- és csapadékadottságoknak a területünkön való megoszlását az 1:100 000-es agrotopográfiai térkép és a Magyarország Éghajlati Atlaszának megfelelő lapjai alapján szerkesztettük meg. A vizsgát területen mind a tavaszi kalászosok, mind a kapásnövények tenyészidőszakának középhőmérséklete a Dráva-síkon a legmagasabb és a Mecsek és a Zselic központi területein a legalacsonyabb. Az 1-2 ° C-os középhőmérséklet-különbség azt mutatja, hogy a hőigényesebb növények termesztésére a vizsgált terület déli része a legalkalmasabb. Általában kisebb jelentőségűek, de egyes években igen fontosak lehetnek a tenyészidőszakban jelentkező, termést fonnyasztó hőségnapok (maximális napi hőmérséklet e30 ° C), amelyek száma a vizsgált tájcsoport D-i részén az évi 20-25-öt is elérheti. A fagyok elsősorban a tavaszi időszakban károsíthatják az éledő vegetációt. A területünkre jellemző 80-100 fagyos nap döntő része természetesen a téli időszakra esik, de azért a makroklímából erdő tavaszi és őszi fagyokra való hajlandóság is jelen van a területen. A tavaszi kalászosok tenyészidőszakában az alábbi szorzószámokat adtuk a különböző középhőmérsékleti tartományokkal rendelkező területeknek: 11,5-12 ° C = 1×; 12-12,5 ° C = 1,5×; 12,5-13 ° C = 2×; 13 ° C fölött = 2,5×. Ugyanezek a kapásnövények tenyészidőszakában az alábbiak szerint alakulnak: 15-15,5 ° C = 1×; 15,5-16 ° C = 1,5×; 16-16,5 ° C = 2×; 16,5-17 ° C = 2,5×; 17-17,5 ° C = 3×; 17,5 ° C fölött = 3,5×. A hőségnapok szorzószámai a következők: 5-10 nap = 1,75×; 10-15 nap = 1,5×; 15-20 nap = 1,25×; 20-25 nap = 1×. A fagyos napok az alábbi szorzókkal rendelkeznek: 80-90 nap = 1,2×; 90-100 nap = 1,1×; 100 nap fölött = 1×.

Az utóbbi évtizedekben, a mezőgazdaságban dolgozók legnagyobb „ellensége” a csapadék hiánya, az aszályos nyár, és az ebből származó talajvízszint-süllyedés volt. Az öntözőberendezések nélküli szántóföldeken egyedül a csapadék szolgáltatja a növények számára a szükséges nedvességet. Nem csak a tenyészidőszak csapadékmennyisége fontos, hanem a télen lehullott eső és hó is, hiszen nagyban hozzájárulnak tavasszal a talajnedvesség és a talajvíz szintjének megemeléséhez. Péczely Gy. számításai szerint hazánkban a 700 mm évi csapadéktól számíthatjuk a klímát humidusnak (Péczely Gy. 1979). A vizsgált tájcsoportban az éves csapadék átlaga 600-800 mm közötti, tehát humidus és aridus területek is megtalálhatók itt. Az éves átlagos csapadék osztályai az alábbi viszonyszámokat kapták: 800 mm fölött = 1,33×; 750-800 mm = 1,25×; 700-750 mm = 1,16×; 650-700 mm = 1,08; 600-650 mm = 1×. A legnagyobb jelentősége természetesen a tenyészidőszakban hullott csapadéknak van, ugyanis ekkor járul hozzá legnagyobb mértékben a növények fejlődéséhez, a termés minőségének és mennyiségének javításához. A tavaszi kalászosok tenyészidőszakának csapadékviszonyai alapján az alábbi mezőgazdasági alkalmassági szorzószámokat határoztuk meg: 250 mm alatt = 1×; 250-275 mm = 1,5×; 275 mm fölött = 2×. Ugyanez a kapásnövények esetében a következőképpen alakul: 350 mm alatt = 1×; 350-400 mm = 1,5×; 400 mm fölött = 2×.

 

 

Vizsgálati eredmények

 

A domborzati és talajtani adottságok mezőgazdasági alkalmassági szorzószámának összeszorzásából kaptuk meg, első lépésben, a vizsgált terület talajalkalmassági térképét. Az elméletileg lehetséges 336 000 pontból a területen elért maximum 215 040 volt. A tájcsoport nagy részét közepes talajadottságú területek uralják, de kiemelkedően jó pontszámai vannak a Fekete-víz síkjának É-i részén elhelyezkedő egyes talajkörzeteknek, és nagyon rossz a középhegységek központi vidékeinek. A második lépésben a nyolc éghajlati elemet bemutató térkép pontszámainak összeszorzásából hoztuk létre a klímaalkalmasságot bemutató térképet. Az elméleti maximum ebben az esetben 195,9 pont volt, amiből a legjobb adottságú hely maximum 67,8 pontot ért el. A legmagasabb pontszámot a Villányi-hg. D-i előterének egy része kapta, de igen jó adottságokkal rendelkeznek egyes drávamenti és zselici területek is. A legrosszabb klimatikus adottságokkal a Mecsek és a Zselic legmagasabb részei, valamint Mecsek és a Villányi-hg. közötti dombság rendelkezik.

Az talajalkalmassági és a klímaalkalmassági pontszámok összeszorzásából kaptuk meg a vizsgált terület mezőgazdasági szempontú, relatív értékelését. Egy-egy alapegység (pixel) értéke 1 és 10 316 737 pont közötti értéket kaphatott. Már erről a térképről is megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdaság számára legalkalmasabb terület a síkság É-i részén található, a legalkalmatlanabb területek pedig a Mecsek és a Villányi-hg. központi területein húzódnak. Az információk könnyebb leolvashatósága érdekében leggyengébb, gyenge, közepes, jó és legjobb adottságú osztályokat alkottunk. Az első próbálkozás során öt egyenlő tartományra osztottuk a maximálisan elért 10 316 737 pontot, így egy-egy osztály 2 063 347,4 pont széles lett. Ez az osztályozási módszer nem vált be. Ez alapján ugyanis a vizsgált terület 95,5 %-a a leggyengébb, illetve a gyenge adottságú osztályába sorolandó, és csupán 0,81 %-a tartozik a jó, illetve a legjobb kategóriába, ami semmiképpen sem felel meg a valóságnak. A kép hisztogramja is alátámasztotta ezt a megállapítást, ugyanis a magasabb pontszámú pixelek kis száma miatt hosszú „patkányfarkat” mutatott. Az egységnyi területek átlagos pontértéke – a terület egészére számolva – 542 500 pont. Ez azt jelezte, hogy a reálisabb eredmény eléréséhez a közepes adottságú osztály ponthatárait ezen érték környékén kellett kialakítanunk. Ezért másodszorra növekvő szélességű kategóriákat alkottunk, ahol a legrosszabb osztály 1-15 375 pontig terjedt, majd a továbbiakban a fölső határok mindig 600 %-ra nőttek (ennél a beosztásnál alkalmazkodtak legjobban a határtékek a 542 500 pontos átlaghoz és a 10 316 737 pontos maximumhoz). Az így kapott kategóriák, tehát a következők: 1-15 375 pont = leggyengébb adottságú terület; 15 375,1-92 250 pont = gyenge adottságú terület; 92 250,1-553 500 pont = közepes adottságú terület; 553 500,1-3 321 000 pont jó adottságú terület; 3 321 000,1 pont fölött = legjobb adottságú területek (2. ábra).

 

2. ábra. Növekvő szélességű minősítő-osztályok elhelyezkedése a vizsgált területen

1 = leggyengébb adottságok; 2 = gyenge adottságok; 3 = közepes adottságok; 4 = jó adottságok; 5 = legjobb adottságok

 

A kialakított mezőgazdasági minősítő osztályaink nagy hasonlóságot mutatnak területi megoszlásuk tekintetében a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetében kidolgozott „Magyarország területének mezőgazdasági alkalmassága” c. térkép aktuális részletével (Ángyán J. 1998). A középhegységek központi területe mindkét modell szerint a leggyengébb és a gyenge kategóriába tartozik. Hegylábi területükön azonban már a közepes, de ritkán a jó osztályba tartozó pixelek is felbukkannak. A tagolt felszínű Központi-Zselic jelentős részben a gyenge alkalmassági osztályba sorolható az elemzések szerint, de azért magasabb értékű pixelek is előfordulnak. A peremi területein elsősorban közepes és jó, de a Dél-Zselicben legjobb minősítésű részek is vannak. A Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság területét a közepes és jó adottságú területek uralják az általunk készített modellben. A dombság nagyüzemi mezőgazdasági hasznosíthatósága nagyvonalakban É-ról D felé nő. A gödöllői térkép „mintázatával” egyeznek ezek az eredményeink, tehát a D-i perem és a központi területek a legjobb minősítésűek. Azonban az egységnyi területek a GATE munkatársai szerint gyakran érik el a legalkalmasabb kategóriát, míg nálunk ezek aránya elenyésző. A Dráva-alföldön és a Fekete-víz síkján a legjobban hasznosítható területek a Bicsérd-Gilvánfa-Szentegát-Szigetvár négyszögben vannak elemzésünk szerint, ami jó egyezést mutat a gödöllői eredményekkel a lehatárolás és az érték tekintetében is. Azonban az utóbbi modell Beremend környékét és a Villányi-hg. előterét is a legjobb adottságú kategóriába sorolja, tehát egyel jobb osztályba teszi, mint a mi. Továbbá a jó, közepes és rossz adottságú területek elhelyezkedése mindkét modellben szinte tökéletesen azonos a síkságokon. Összességében tehát megállapítható, hogy modellünk a nemzetközi szinvonalú kutatási eredmények fényében is jól használható a vizsgált terület általános mezőgazdasági célú értékelésére.

 

1. táblázat. Mezőgazdasági minősítési osztályok megoszlása a vizsgált tájakon

 

Mecsek

Villányi-hg.

Zselic

Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság

Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja

Egész terület

 

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

Leggyen-

gébb

156.2

30.7%

46.4

40.1%

0.1

0.0%

1.2

0.2%

6.4

0.5%

210.3

5.7%

Gyenge

110.1

21.7%

0.0

0.0%

58.5

5.4%

0.0

0.0%

27.0

2.1%

195.6

5.3%

Közepes

187.3

36.9%

3.0

2.6%

722.0

66.6%

292.1

44.6%

267.7

20.4%

1472.1

40.1%

52.8

10.4%

65.5

56.6%

286.3

26.4%

352.7

53.8%

855.8

65.1%

1613.1

43.9%

Legjobb

1.6

0.3%

0.9

0.7%

17.3

1.6%

9.0

1.4%

155.8

11.9%

184.6

5.0%

Összesen

508.0

100%

115.8

100%

1084.2

100%

655.0

100%

1312.7

100%

3675.7

100%

 

Az osztályozási modellből az IDRISI EXTRACT modulja segítségével a vizsgált tájak adottságait statisztikai módszerekkel is értékeltük (1. táblázat). A számadatok egyértelműen alátámasztják a korábban csak vizuálisan érzékelt különbségeket, ami szerint a hegységek alkalmasak legkevésbé, míg a síkságok legjobban a nagyüzemi mezőgazdálkodására. A Mecsek területének fele, a Villányi-hegységnek pedig kétötöde tartozik a rossz-legrosszabb kategóriába, és csupán elhanyagolható részük a legjobba. Ki kell emelnünk a Mecsek esetében a közepes, a Villányi-hg. esetében pedig a jó adottságú területek magas arányát a peremi területeken (a területük több mint harmada, illetve fele). A Zselic magasra kiemelt dombsága már jobb arányokat mutat. A kétharmad részét borító közepes adottságú területek mellett negyedét jó adottságú részek adják. A Mecsek és Villányi-hg. közötti dombságon már kb. fele részben találunk közepes, illetve a jó osztályú területeket, tehát több mint fele jól, vagy kiválóan alkalmas nagyüzemi mezőgazdasági művelésre. A várakozásoknak megfelelően a síkságnak vannak a legjobb mutatószámai, ugyanis majdnem négyötöd részben a jó és legjobb osztályba tartozik. A vizsgált tájcsoportról tehát elmondhatjuk, hogy majdnem a fele nagyon jól, és kb. kettőötöd részben még elfogadhatóan hasznosítható nagyüzemi mezőgazdálkodásra, és csak egytizede nem alkalmas erre a célra.

 

2. táblázat. A XX. sz. végi területhasználati formák megoszlása a tájakon

 

Mecsek

Villányi-hg.

Zselic

Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság

Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja

Egész terület

 

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

Szántó

146.7

28.9%

40.6

35.1%

501.2

46.2%

501.9

76.6%

952.6

72.5%

2143.1

58.3%

Szőlő, gyümölcs

23.7

4.7%

32.7

28.3%

44.8

4.1%

36.1

5.5%

7.5

0.6%

144.7

3.9%

Rét, legelő

8.8

1.7%

0.7

0.6%

56.6

5.2%

9.6

1.5%

73.4

5.6%

149.1

4.1%

Erdő

283.6

55.8%

34.4

29.7%

435.6

40.3%

74.6

11.4%

219.1

16.7%

1047.3

28.5%

Település

45.2

8.9%

7.4

6.3%

46.0

4.2%

32.8

5.0%

60.1

4.6%

191.5

5.2%

Összesen

508.0

100%

115.8

100%

1084.2

100%

655.0

100%

1312.7

100%

3675.7

100%

 

Az 1:100 000-es agrotopográfiai és az 1:200 000-es topográfiai térképről bedigitalizáltuk a vizsgált tájcsoport XX. sz. végi területhasználati formáit. Ennek kiértékelésével megállapíthatjuk, hogy a vizsgált terület legnagyobb részét, öthatodát, a szántók és az erdők foglalják el (2. táblázat). Alig több mint egytizedén osztozik a másik három használati mód. A statisztikai elemzés megmutatta, hogy a szántóföldek aránya átlag fölötti a síkságon és az alacsony dombságon, és jóval átlag alatti a magasra kiemelt dombságon és a középhegységekben (a Mecsekben pl. fele az egész területre számolt átlagnak). A szőlő és gyümölcsterületek aránya csupán a síkságon marad az átlag alatt, de figyelmet érdemlően magas a Villányi-hegységben. Ez a borászat fontosságára, a lakosság megélhetésében játszott kiemelkedő szerepére utal a Siklós-villányi térségben. A rétek és legelők megoszlása nem mutat már ilyen egyértelmű tendenciát. A várakozásoknak megfelelően legnagyobb százalékban a Dráva-árteret és a Fekete-víz síkját borítják, de a dombsági, hegységi térszíneken már nagy szórást mutatnak. Az erdők területi aránya átlagos a Villányi-hegységben, átlag alatti a síkságon és az alacsony dombságon, és átlag feletti a Mecsekben és a Zselicben. Ezek a számok alátámasztják az a korábbi megállapításunkat, miszerint a művelési ágak erősen alkalmazkodnak a különböző természeti adottságú tájakhoz. Míg a tagolt, magasra kiemelt dombságon és a középhegységekben az erdőgazdálkodás és kisebb részben a szőlőművelés, addig a síkságon és az alacsony dombságon a szántóföldek magas aránya jellemző.

 

3. táblázat. A XX. sz. végi területhasználati formák megoszlása a mezőgazdasági szempontú minősítési osztályok között

 

Leggyengébb

Gyenge

Közepes

Legjobb

 

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

Szántó

33.6

16.0%

39.0

19.9%

769.7

52.3%

1138.9

70.6%

161.9

87.8%

Szőlő, gyümölcs

28.0

13.3%

1.2

0.6%

56.4

3.8%

58.7

3.6%

0.5

0.2%

Rét, legelő

2.1

1.0%

2.8

1.5%

56.8

3.9%

83.8

5.2%

3.4

1.8%

Erdő

118.1

56.1%

150.4

76.9%

521.8

35.4%

246.7

15.3%

10.5

5.7%

Település

28.5

13.6%

2.2

1.1%

67.4

4.6%

85.1

5.3%

8.3

4.5%

Összesen

210.3

100%

195.6

100%

1472.1

100%

1613.2

100%

184.6

100%

 

A modellünk egyes minőségi osztályit maszkként használva kiolvastattuk az IDRISI-vel a rájuk jellemző területhasználati arányokat (3. táblázat). A természeti adottságokra legjobban érzékeny szántók aránya egyértelműen növekvő tendenciát mutat a legrosszabbtól a legjobb osztály felé haladva (16,0 %-ról 87,7 %-ra). Az igénytelenebb erdők alapterülete ennek ellentéteként a rosszabb minősítésű osztályok felé nő (5,7 %-ról 76,9 %-ra). A szőlők és gyümölcsösök, illetve a rétek és legelők aránya a jó adottságú területeken a legmagasabb. Kivételt képez a leggyengébb kategória területe, ahol feltűnően magas a szőlők és gyümölcsösök (valamint a települések) aránya. Ez Mecsek és a Villányi-hg. D-i lejtőinek nagy beépítettségével (pl. Pécs), illetve a szőlőskertek magas városkörnyéki arányával magyarázható.

 

4. táblázat. A mezőgazdasági szempontú minősítési osztályok megoszlása a XX. sz. végi területhasználati formák között

 

Szántó

Szőlő, gyümölcs

Rét, legelő

Erdő

Település

 

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

Leggyen-gébb

33.6

1.6%

28.0

19.4%

2.1

1.4%

118.0

11.3%

28.5

14.9%

Gyenge

39.0

1.8%

1.2

0.8%

2.8

1.9%

150.4

14.4%

2.2

1.1%

Közepes

769.7

35.9%

56.4

38.9%

56.9

38.2%

521.8

49.8%

67.4

35.2%

1138.9

53.1%

58.6

40.6%

83.9

56.2%

246.6

23.5%

85.1

44.5%

Legjobb

161.9

7.6%

0.5

0.3%

3.4

2.3%

10.5

1.0%

8.3

4.3%

Összesen

2143.1

100%

144.7

100%

149.1

100%

1047.3

100%

191.5

100%

 

Ha fordítva, a területhasználati formák tükrében szemléljük a minősítési osztályokat, akkor is hasonló tendenciát figyelhetünk meg (4. táblázat). Míg a szántók több mint 60 %-a a jó-legjobb részeken találhatók, addig a legalsó osztályú területeken alig fordulnak elő. A szőlő és gyümölcskertek kisebb igényszintjére utal, hogy kettőötöd-kettőötöd részben a közepes-jó területen helyezkednek el, és egyötöd részben a leggyengébb területeken találhatók, tehát valószínűleg ott is gazdaságosan termeszthetők. A statisztika szerint a rétek és legelők, kisszámú kivételtől eltekintve, a jó és közepes területeken találhatók meg. Az erdők területi arányából háromnegyednyit tesznek ki a leggyengébb-gyenge-közepes adottságú területek, és jelentéktelen arányban van jelen a legmagasabb osztály.

 

 

Területhasznosítási javaslatok

 

A modellünkből számolt statisztikai adatok, és a belőlük levont következtetések alapján az alábbi javaslatokat tudjuk tenni a vizsgált terület jövőbeli, ideális területhasználatára vonatkozóan (Csak a gazdasági szempontok figyelembevételével, a természetvédelmi szempontok mellőzésével!):

·                     a legjobb és jó osztályba tartozó területeken a szántóföldek arányának maximálisra való növelése és egyéb formák arányának háttérbe szorítása legyen a cél, mivel itt a legversenyképesebb a belterjes szántóföldi gazdálkodás;

·                     a közepes és rossz részeken a rét- és legelőgazdálkodást, valamint a szőlő- és gyümölcstermesztést kell előtérbe helyezni, de az erdőgazdálkodás szerepe is jelentős lehet, viszont a szántók kialakítása már gazdaságtalanabb, ezért arányukat minimálisra kell csökkenteni;

·                     a legrosszabb osztályba sorolt területeken az erdők jelentik az ideális területhasználati formát, ezért ezek maximális mértékű terjeszkedését kell elősegíteni.

A fenti megállapításoknak megfelelően további elemzéseket végeztünk az IDRISI program segítségével és hoztuk létre a területhasználat-módosítási javaslatunkat bemutató térképet (3. ábra). Ennek kiértékelésével kapott statisztikai elemzés azt mutatja, hogy a terület több mint felén a mai használati módok megfelelnek a modellben javasoltnak, vagy művelés alól kivettek (5. táblázat). Harmadán pedig a szántóföldek területének növelése, vagy bizonyos esetekben éppen a csökkentése szükséges leginkább a maximális kihasználtság eléréséhez. Legkisebb mértékben a síksági területen és leginkább a Zselicben kell a területhasználati módokat megváltoztatni. Az előbbi tájon elsősorban a szántók részbeni áthelyezése, az utóbbinál pedig a szőlő és gyümölcs, illetve a rét és legelő területeknek a szántóföldek, valamint az erdők rovására való terjeszkedése eredményezné a legjobb kihasználást (gazdasági szempontból).

 

3. ábra. Javasolt változtatások a mezőgazdasági ágak területi megoszlásában

1 = a szántók területének növelése, illetve a rétek, legelők, szőlők, gyümölcsök és erdők területének csökkentése;

2 = a rétek, legelők, szőlők és gyümölcsösök (esetleg erdők) területének növelése, illetve a szántók területének csökkentése;

3 = a rétek, legelők, szőlők és gyümölcsösök területének növelése, illetve az erdők területének csökkentése;

4 = az erdők területének növelése, illetve a szántók, rétek, legelők, szőlők és gyümölcsösök területének csökkentése;

5 = művelésből kivont terület;

6 = a jelenlegi területhasználati formák megfelelnek a modell által javasoltaknak

 

 

 

5. táblázat. A javasolt területhasználat-változtatások megoszlása tájanként

(Az első oszlopban szereplő számok jelentése a 3. ábránál található.)

 

Mecsek

Villányi-hg.

Zselic

Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság

Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja

Egész terület

 

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

km2

%

1

12.8

2.5%

27.4

23.6%

92.4

8.5%

54.5

8.3%

216.3

16.5%

403.5

11.0%

2

84.4

16.6%

1.8

1.5%

311.6

28.7%

211.1

32.2%

199.8

15.2%

808.6

22.0%

3

83.2

16.4%

0.8

0.7%

338.6

31.3%

34.1

5.2%

65.0

5.0%

521.8

14.2%

4

37.3

7.3%

22.9

19.8%

0.1

0.0%

1.1

0.2%

2.3

0.2%

63.8

1.7%

5

245.1

48.3%

55.5

48.1%

295.5

27.3%

321.3

49.1%

769.2

58.5%

1686.5

45.9%

6

45.2

8.9%

7.4

6.3%

46.0

4.2%

32.9

5.0%

60.1

4.6%

191.5

5.2%

Össz.

508.0

100%

115.8

100%

1084.2

100%

655.0

100%

1312.7

100%

3675.7

100%

 

A Zselichez hasonló változtatásokat javaslunk a területhasználatban a Mecsek esetében is, csak kisebb területen. Szintén a réteknek, legelőknek, szőlőnek és gyümölcsösöknek kellene felváltani a szántóföldeket a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság egy részén. A Villányi-hg. kedvező adottságú részein modellünk a szántók kiterjesztését javasolja, azonban ennél sürgetőbb lenne azon szőlőterületek újraerdősítése, amelyek a legtagoltabb, az erózió által legjobban károsított területeken fekszenek.

Az önellátás megszűnése, a piacgazdaság erősödése, az egyre jelentősebb gépesítés és a nagyüzemi termelési módok előretörése miatt a mezőgazdaság folyamatos átalakuláson ment keresztül az elmúlt évszázadokban. Ennek eredményeként egyre gyakrabban hagyták fel a gazdaságtalanul művelhető szántókat a dombságokon, hegységekben, és foglaltak el újabb területeket az árvízmentesített síkságokon. A tendencia kiválóan tanulmányozható a 4. ábrán, ami az 1865 és 1966 közötti időszakban mutatja be a művelési ágakban bekövetkezett változásokat. Ezeket számszerűen, a vizsgált tájakra vetítve a 6. táblázatban foglaltuk össze. Felmerül a kérdés, hogy ezek a változások mennyire igazolják korábbi megállapításainkat? Területünkön a vizsgált időszakban általánosnak tekinthető az intenzív művelési ágak előretörése (ezen elsősorban szántóterületek értendők, de egyes helyeken a szőlők is jelentős szerepet játszottak – pl. a Villányi-hegységben). Ez a közepesen kiemelt területeken az erdők, a síksági területeken inkább a rétek és legelők arányának növekedésével párosul. Az utóbbi megállapítás alól azonban kivétel a Zselic központi területe, ahol valószínűleg a gazdaságtalanul megművelhető szántók területét inkább gyepként kezdték hasznosítani. Megerősítik ezt a tendenciát a Mecsek É-i részén megfigyelhető változások is, amelyek szerint egyes helyeken jelentősen nőtt a gyep, vagy a gyep és erdő aránya. Az erdőterületek kizárólagos növekedésével érthető módon, elsősorban a magasra kiemelt mecseki és zselici területeken találkozunk. Ezek az adatok tehát alátámasztják a modellünkben kijelölt területhasználat-változtatási javaslataink helyességét, ugyanis azt mutatják, hogy gazdálkodási formák már a XIX. és a XX. sz. folyamán is az általunk előrejelzett irányokba mozdultak el.

 

4. ábra. A művelési ág változás komplex típusai (1865-1966)

(Erdősi F. 1978 alapján)

1 = földművelés (szántó+szőlő) növekedése, gyep (rét+legelő) csökkenése, erdő csökkenése;

2 = földművelés (szántó+szőlő) növekedése, gyep (rét+legelő) csökkenése, erdő növekedése;

3 = földművelés (szántó+szőlő) növekedése, gyep (rét+legelő) növekedése, erdő csökkenése;

4 = földművelés (szántó+szőlő) csökkenése, gyep (rét+legelő) növekedése, erdő csökkenése;

5 = földművelés (szántó+szőlő) csökkenése, gyep (rét+legelő) csökkenése, erdő növekedése;

6 = földművelés (szántó+szőlő) csökkenése, gyep (rét+legelő) növekedése, erdő növekedése

 

 

6. táblázat. A művelési ág változás komplex típusai 1865-1966 között

(A vizsgált tájak XIX. sz.-i közigazgatási beosztását használva.)

(A második sorban szereplő számok /1-6/ jelentése a 4. ábránál olvasható.)

 

 

A települések

A művelési ág változás komplex típusai a települések százalékában:

Tájak:

száma:

1

2

3

4

5

6

Mecsek-hg.

30 db

23%

23%

0%

17%

27%

10%

Villányi-hg.

14 db

71%

29%

0%

0%

0%

0%

Zselic

67 db

37%

23%

22%

0%

13%

5%

Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság

63 db

38%

52%

5%

0%

5%

0%

Dráva-ártér és a

Fekete-víz síkja

91 db

54%

25%

18%

0%

3%

0%

 

 

Összegzés

 

A dolgozatban öt eltérő természetföldrajzi jelleggel rendelkező DK-dunántúli táj mezőgazdasági minősítését végeztük el földrajzi információs rendszer segítségével. A bemutatott számítógépes földértékelő modell – amint azt más vizsgálatok végeredményei is alátámasztják – alkalmas a vizsgált tájak mezőgazdasági szempontú minősítésére. Segítségével megállapítottuk, hogy a vizsgált területen a mezőgazdálkodás számára legjobb adottságok a síkságokon és alacsony dombságokon találhatók. Ezeken a területeken már évszázadok óta a szántóföldi művelés arányának előretörése figyelhető meg, és ez várható, javasolható a jövőben is. A hegységi területek és a Központi-Zselic az erdőművelésnek, illetve a kevésbé tagolt terepen a rét- és legelőgazdálkodásnak kedvez. A kisgazdák által végzett, csak kis mértékben gépesített szőlő és gyümölcstermesztésnek szintén megfelelnek ezek a területek, de nagyüzemi művelésre már alig alkalmasak. Javaslatunk szerint a szántók arányát minimálisra kellene leszorítani ezeken a tájakon. A természeti adottságok tehát egzakt, térinformatikai módszerekkel is igazolható módon, a síksági és alacsony dombsági területeken segítették elő a földművelésből való legjobb megélhetést, és leginkább a hegységekben, valamint a magasra kiemelt dombságokon nehezítették meg azt.

 

 

Irodalom:

  • Ádám L. 1989a: A Baranyai-dombság mezőgazdasági potenciálja. Földr. Ért., XXIX. évf., 1. szám: 35-59.

  • Ádám L. 1989b: Agrárgazdasági szempontú komplex természetföldrajzi tájértékelés. Földr. Ért., XXXVIII. évf., 3-4. szám: 243-262.

  • Ángyán J. (szerk.) 1998: Magyarország földhasználati zónarendszerének kidolgozása a EU-csatlakozási tárgyalások megalapozásához. GATE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Gödöllő

  • Czigány Sz., Lovász Gy., Varga I. 1997: Geoökológiai vizsgálatok a pécs-komlói szénbányászt térségében. KÖZLEMÉNYEK a Janus Pannonius Természettudományi Kar Természetföldrajz Tanszékéről 5., PTE TTK FI, Pécs

  • Czigány Sz., Nagyváradi L. 2000: A természeti és társadalmi tényezők kölcsönhatása a villányi borvidéken löszkémiai vizsgálatok alapján. In: Lovász Gy., Szabó G. (szerk.) Területfejlesztés-regionális kutatások, PTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 63-72.

  • Csorba P. 1989: Ökogeográfiai térképek a tájökológiai kutatások szolgálatában. Földr. Ért. XXXVIII. évf. 3-4. szám: 283-304.

  • Erdősi F. 1978: Történelmi források és térképek szerepe a környezetben antropogén hatásra végbement változások földrajzi vizsgálatakor. Földr. Közl., XXVI. évf., 2. szám: 118-127.

  • Elekes T. 1999: Ökopotíp-kategóriák elhatárolása egy vulkáni fennsík peremén. Földr. Közl. CXXIII. évf., 1-2. szám: 1-10.

  • Galambos J. 1987: A tájkutatás, tájértékelés és tájprognosztizálás néhány aktuális kérdése. Földr. Ért., XXXVI. évf., 3-4. szám: 209-232.

  • Galambos J., Balogh I. 1989: Új törekvések a tájértékelésben: a dinamikus tájértékelés. Földr. Ért., XXXVIII. évf., 3-4. szám: 337-346.

  • Geresdi I., Lovász Gy. 2000: Térinformatika alkalmazása a természetföldrajzi kutatásban. In: Lovász Gy., Szabó G. (szerk.): Területfejlesztés - regionális kutatások, PTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 303-310.

  • Gyuricza L. 1996: Tájhasznosítási lehetőségek a szlovén határ mentén, KÖZLEMÉNYEK a Janus Pannonius Természettudományi Kar Természetföldrajz Tanszékéről 2., PTE TTK FI, Pécs

  • Jakucs P. 1974: Potenciális vegetáció és táji értékelése a Dél-Dunántúlon. Földr. Ért., XXIII. évf., 3. szám: 295-309.

  • Kertész Á., Márkus B. 1989: Táji kölcsönkapcsolatok feltárása földrajzi információs rendszerek segítségével. Földr. Ért., XXXVIII. évf., 3-4. szám: 325-335.

  • Kertész Á., Mezősi G. 1988: Földrajzi információrendszerek Magyarországon nemzetközi összehasonlításban. Földr. Ért., XXXVII. évf., 1. szám: 43-57.

  • Kertész Á., Mezősi G. 1989: Személyi számítógépes földrajzi információs rendszer felépítése. Földr. Ért., XXXVIII. évf., 3-4. szám: 353-364.

  • Kis É., Lóczy D. 1985: Geomorfológiai térképezés környezetminősítési céllal. Földr. Ért. XXXIV. évf. 4. szám: 475-482.

  • Lehmann A. 1982: Az aglomeráció vizsgálatának növényföldrajzi módszere Pécs térségének példáján. Földr. Ért., XXXI. évf., 2-3. szám: 231-247.

  • Lehmann A. 2000: A vízszabályozások hatása a Dunamenti-síkság déli részének növényzetére. In: Az Alföld történeti földrajza, Nyíregyháza, pp. 67-77.

  • Lovász Gy. 1968: A mezőgazdálkodásban hasznosítható természetföldrajzi kutatások célja és módszere. Földr. Közl., XVI. évf., 4. szám: 314-328.

  • Lovász Gy., Nagyváradi L. 1993: Geoökologische Raumsystem im westlichen teil des Mecsekgebirges. In: Aubert A. (szerk.): Specimina Geographica 1991/2., JPTE TK FI, Pécs, pp. 148-156.

  • Lóczy D. 1982: A természati környezet integrált, számítógépes minősítése egy kisalföldi mintaterületen. Egyetemi doktori értekezés, Budapest

  • Lóczy D. 1989a: Agroökológiai körzetesítés Komárom-Esztergom megyében a növénytermesztésre való alkalmasság alapján. Kandidátusi értekezés, kézirat, MTA FKI, Budapest

  • Lóczy D. 1989b: Tájértékelés, földértékelés vagy mezőgazdasági célú környezetminősítés? Földr. Ért. XXXVIII. évf. 3-4. szám: 263-282.

  • Lóczy D. 1989c: Tájökológiai elméletek, módszerek és gyakorlati alkalmazásaik. Földr. Ért., XXXVIII. évf., 3-4. szám: 379-393.

  • Lóczy D. 2002: Tájértékelés, földértékelés. Dialóg Campus Szakkönyvek, Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, pp. 79-85.

  • Lóczy D. 2003: Lehetőségek a mezőgazdasági tájak mikroszerkeszetének értékelésére. Tájökológiai Lapok 1: 33-43.

  • Lóczy D., Kopári L. 2001: A természetvédelem lehetőségei mezőgazdasági tájmozaikban. Tájmérési példa bemutatása Baranya megyei példán. In: Fodor I., Tóth J., Wilhelm Z. (szerk.): Ember és környezet - elmélet, gyakorlat; PTE TTK Földrajzi Intézet - Duna-Dráva Nemzeti Park, Pécs, pp. 163-174.

  • Lóczy D.-Samay L. 2000: A termőföld privatizációja tájökológiai szempontból egy Tolna megyei község példáján. In: Lovász Gy., Szabó G. (szerk.) Területfejlesztés-regionális kutatások, PTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 131-138.

  • Lóczy D., Szalai L. 1995: Korszerűsített termőhelyminősítés és agroökológiai körzetesítés földrajzi információs rendszer felhasználásával. Földr. Ért., XLIV. évf., 1-2. szám: 23-37.

  • Lóczy D., Szalai L. 1999: Land Evaluation and Agricurtural Zoning Using GIS in Baranya Country, South Hungary. In: N. Papp, I. Szász, J. Tóth (szerk.): Geographic Issues of the Development of a Rising Region, JPTE FI-MTA DTI, Pécs, pp. 61-71

  • Lóczy D., Tózsa I. 1982: Mezőgazdasági célú környezetminősítés automatizált módszerrel. Földr. Ért., XXXI. évf., 4. szám: 409-425.

  • Marosi S., Szilárd J. 1963: A természeti földrajzi tájértékelés elvi-módszertani kérdéseiről, Földr. Ért. XII. évf. 3. szám: 393-414.

  • Marosi S., Szilárd J. 1974: Domborzati hatások a gazdálkodásra és a településekre. Földr. Közl., XXII. évf. 3. szám: 185-196.

  • Marosi S. 1980: Tájkutatási irányzatok, tájértékelés, tájtipológiai eredmények. Elmélet-Módszer-Gyakorlat 35., MTA FKI, Budapest

  • Marosi S. 1981: Táj és környezet. Földr. Ért., XXX. évf., 1. szám: 59-72.

  • Máté A. 2001: A szekszárdi borvidék kialakulását befolyásoló természetföldrajzi tényezők. In: Kovács J., Lóczy D. (szerk.): A vizek és az ember, PTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 235-246.

  • Mezősi G. 1982: Környezetértékelés – a domborzat minősítése. Földr. Ért., XXXI. évf. 2-3. szám: 177-189.

  • Nagyváradi L. 1998: A természeti környezet hatása Kozármisleny fejlődésére. Földr. Ért. XLVII. évf., 2. szám: 189-196.

  • Nagyváradi L. 1999: A természeti környezet szerepe Veszprém fejlődésében. KÖZLEMÉNYEK a Janus Pannonius Természettudományi Kar Természetföldrajz Tanszékéről 10., PTE TTK FI, Pécs

  • Péczely Gy. 1979: Éghajlattan. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest

  • Pécsi M. 1979: A földrajzi környezet új szemléletű értelmezése és értékelése. Földr. Közl., XXVII. évf., 1-3. szám: 17-27.

  • Pécsi M. 1984: A földrajzi környezet értelmezése és a környezeti hatások értékelése a gazdaságfejlesztés szolgálatában. Földr. Közl., XXXII. évf., 4. szám: 309-313.

  • Pécsi M., Rétvári L. 1981: A földrajzi környezetkutatás időszerű elvi kérdései és kartográfiai módszerei. Földr. Ért., XXX. évf., 1. szám: 31-57.

  • Rétvári L. 1985: Adalékok a földrajzi környezet adottságainak és erőforrásainak értékelési módszereihez. Földr. Ért., XXXIV. évf., 3. szám: 163-177.

  • Rétvári L. 2000: Környezetminősítő térképezés a Tatai-tájban. KÖZLEMÉNYEK a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének Természetföldrajz Tanszékéről 16., PTE TTK FI, Pécs

  • Samay L. 2002 A domborzattípus és a szántó ar.kor./ha értéke közötti kapcsolat Tolna megyében. KÖZLEMÉNYEK a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének Természetföldrajz Tanszékéről 20., PTE TTK FI, Pécs

  • Tengler T. 1997: A természeti környezet antropogén változásai Villány térségében. KÖZLEMÉNYEK a Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Kar Természetföldrajz Tanszékéről 4., PTE TTK FI, Pécs

  • Wilhelm Z. 2000: Az Alsó-Duna-vidék településeinek fejlődésében szerepet játszó természeti tényezők vizsgálata. In: Tóth J., Wilhelm Z. (szerk.): Konzerváció, modernizáció, regionalitás a Dél-Dunántúlon, PTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 5-145.

 

 

Vissza az oldal tetejére