Bevezetés
A történelem évezredei folyamán az ember
elsősorban a fő megélhetést nyújtó termőföldön keresztül kapcsolódott az őt
körülvevő tájhoz. A legtöbb történelmi, tájtörténeti, statisztikai munkából
kiderül, hogy a múlt század elejéig hazánk legtöbb településén a
lakosságának életszínvonalát leginkább a mezőgazdaság adottságok határozták
meg. A legjobb szántóföldekkel és leggazdagabb kertekkel, gyümölcsösökkel
rendelkező területeken volt legnagyobb a népsűrűség, legmódosabbak az
emberek. Ezekhez azonban megfelelő domborzati, vízrajzi, klimatikus és
talajtani adottságokra volt szükség. A történeti irodalom alapján
elmondható, hogy az erősen tagolt felszínű, gyengébb minőségű talajjal
rendelkező dombságokon, hegységekben már a népesség megélhetésében
jelentősebb szerepet játszottak egyéb – a megélhetés érdekében, részben
kényszerűségből végzett – tevékenységek, úgymint az erdőgazdálkodás,
kézművesség vagy a bányászat. Az életszínvonal, a település- és népsűrűség
jelentősen kisebb volt ott, ami ezen területek gyengébb eltartóképességét is
jelzi. A mezőgazdaság mára már vesztett a korábbi egyeduralmából, de
hazánkban még ma is jelentős gazdasági ágazat.
A természeti környezet mezőgazdaság számára
fontos adottságainak értékelése éppen ezért tudomány az egyik legfontosabb
feladata jelenleg is. A számos elméleti és módszertani tanulmány mellett sok
olyan értékelés is készült, amely konkrétan a Dél-Dunántúl egyes tájával,
régiójával, vagy településével foglalkozik (pl. Ádám L. 1989a, 1989b;
Czigány Sz.-Lovász Gy.-Varga I. 1997; Czigány Sz.-Nagyváradi L. 2000; Csorba
P. 1989; Elekes T. 1999; Galambos J. 1987; Gyuricza L. 1996; Jakucs P. 1974;
Kis É.-Lóczy D. 1985; Lehmann A. 1982, 2000; Lovász Gy. 1968; Lovász
Gy.-Nagyváradi L. 1993; Lóczy D. 1989b, 1989c, 2003; Lóczy D.-Szalai L.
1999; Lóczy D.-Samay L. 2000; Lóczy D.-Kopári L. 2001; Marosi S.-Szilárd J.
1963, 1974; Marosi S. 1980, 1981; Máté A. 2001; Mezősi G. 1982; Nagyváradi
L. 1998, 1999; Pécsi M. 1979, 1984; Pécsi M.-Rétvári L. 1981; Rétvári L.
1985, 2000; Samay L. 2002; Tengler T. 1997; Wilhelm Z. 2000). Az 1980-as
évek elejétől egyre szaporodtak azon tájértékelési módszerek, melyek a
személyi számítógéppel végzett, térinformatikai feldolgozásokon alapultak
(pl. Ángyán J. 1998; Galambos J.-Balogh I. 1989; Geresdi I.-Lovász Gy. 2000;
Kertész Á-Márkus B. 1989; Kertész Á.-Mezősi G. 1988, 1989; Lóczy D. 1982,
1989a; Lóczy D.-Szalai L. 1995; Lóczy D.-Tózsa I. 1982).
1. ábra. A vizsgált tájak
1 = Mecsek-hg., 2 = Villányi-hg., 3 = Zselic, 4 =
Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság, 5 = Dráva-ártér és a Fekete-víz
síkja (a Pécsi-félmedencével és a Nyárád-Harkányi löszvidék egy részével), 6
= a vizsgált terület határa, 7 = országhatár
A PTE Természetföldrajz tanszékén mi is
térinformatikai módszerekkel (az IDRISI programmal) végeztünk relatív
mezőgazdasági minősítést egy DK-dunántúli tájcsoportról. Öt különböző
természeti adottságú tájat vettünk be a vizsgálatba: a nagyobb területű és
jobban tagolt Mecsek-hegységet; a kevésbé tagolt és kisebb kiterjedésű
Villányi-hegységet; a jobban kiemelt Zselic dombvidékét; a kevésbé kiemelt
Mecsek és Villányi-hg. közötti dombságot és a Dráva, valamint a Fekete-víz
síkságát (1. ábra). Célunk az volt, hogy olyan osztályozási rendszert
alakítsunk ki, amely a természeti adottságok alapján elhatárolja számunkra a
vizsgált tájcsoport különböző mezőgazdasági értékű területeit. Vizsgáltunk
során nem arra törekedtünk, hogy abszolút értékben adjuk meg egyes
termesztett növények hektáronkénti lehetséges hozamát. Relatív minősítést
végeztünk, amely során leggyengébb, gyenge, közepes, jó és legjobb
alkalmassági osztályokat különítettünk el, melyek relatív módon mutatják meg
az egyes területek értékét, általában a mezőgazdálkodás szempontjából.
A vizsgálat során tehát az Egyesült Államok
Mezőgazdasági Minisztériumának termőképességi osztályozásához (USDA LCC)
hasonló rendszert kívántunk kidolgozni. Az említett kategóriarendszer a
természeti adottságokalapján nyolc osztályba sorolja a felvételezési
egységeket. Az I.-től a VIII. osztály felé haladva egyre szűkül a
hasznosítási lehetőségek skálája (Lóczy D. 2002).
A mezőgazdasági minősítési célra
használt földrajzi információs rendszer (FIR) felépítése
Egy terület mezőgazdasági hasznosíthatóságát
elsősorban a domborzati, talajtani és éghajlati adottságok határozzák meg. A
vizsgát tájcsoport ezen jellemzőit 1:200 000-es topográfiai térkép alapján
korábban elkészített digitális terepmodellre vittük fel, így készen állt a
mezőgazdasági minősítésre alkalmas FIR. A terület mezőgazdasági szempontú
minősítésekor kettő, a talajalkalmasságot, illetve a klímaalkalmasságot
meghatározó tényezőcsoportot kellett figyelembe vennünk. Vizsgálatunk során
az első csoportba a következő nyolc környezeti jellemző tartozott:
lejtőszög, talajértékszám, a talaj típusa és altípusa, fizikai félesége,
vízgazdálkodási tulajdonságai, kémhatása és mészállapota,
szervesanyag-készlete, a termőréteg vastagsága. A második csoportba is nyolc
elem tartozott: a tavaszi kalászosok, illetve a kapásnövények
tenyészidőszakának középhőmérséklete, a hőségnapok száma, a fagyosnapok
száma, a tavaszi kalászosok, illetve a kapásnövények tenyészidőszakának
csapadéka, az átlagos éves csapadék, valamint a lejtőkitettségből adódó
mikroklimatikus hatások. A tájértékelő modellezés során a környezeti
adottságokat megfelelő mezőgazdasági alkalmassági szorzószámokkal láttuk el,
melyek végső összesítése adta meg az alaptérképünk egy egységnyi területének
(pixel) általános mezőgazdasági értékét. (Egy pixel = 50,8 m×50,8 m.) A
következőkben a különböző természeti adottságokat és azok mezőgazdasági
alkalmassági szorzóit ismertetjük. (Sajnos a dogozat behatárolt terjedelme
miatt nem tudjuk bemutatni a vizsgálat alaptérképeit, csak utalunk rájuk.)
A mezőgazdasági művelés nagyon érzékeny a felszín
meredekségére. A 30 % feletti lejtők gazdaságosan, és a terület
veszélyeztetése nélkül már nem hasznosíthatók szántóföldi
növénytermesztésre. Azonban szőlőt, gyümölcsöst a délies expozíciójú és
kedvező talajadottságú oldalakra, nagyobb lejtőszög mellett is érdemes
telepíteni. A meredekebb lejtőkkel rendelkező térszínek általában
felszabdaltabbak is, ami nehezíti a gépi művelést és a táblásítást, tehát
csökkenti a gazdaságos művelés lehetőségét (Marosi S.-Szilárd J. 1974). Az
IRDISI SLOPE modulja segítségével létrehozott lejtőkategória-térképet az
elemzés céljaira a következő szorzószámokkal láttuk el: 0-2,5 % = 6×
(hatszoros); 2,51-5 % = 5×; 5,1-12 % = 4×; 12,1-17 % = 3×; 17,1-25 % = 2×;
25 % fölött = 1×. A talajok minőségi és mennyiségi jellemzői az egyik
legfontosabb tényezőcsoport, amelyet figyelembe kellett vennünk a terület
mezőgazdasági értékelésekor. Az eróziós folyamatok által lepusztított, vagy
az ártéren jelenleg kialakuló nyers öntéstalajok hasznosíthatósága
meglehetősen korlátozott, mivel vízgazdálkodási tulajdonságaik vagy
kémhatásuk nem megfelelő, termőrétegük sekély, szervesanyag-készletük vagy
természetes termékenységük alacsony. A területünkön megtalálható
talajféleségek mezőgazdasági hasznosíthatóságát jól jellemzik az 1:100 000
agrotopográfiai térképről digitalizált talajértékszámok. Ezek a hazai
legtermékenyebb talaj százalékában adják meg a talajok természetes
termékenységét. Területünkön 10 és 90 % közötti ez az érték, amely a
következő szorzószámokat kapta: 80-90 % = 9×; 70-80 % = 8×; 60-70 % = 7×;
50-60 % = 6×; 40-50 % = 5×; 30-40 % = 4×; 20-30 % = 3× és 10-20 % = 2× (a
vizsgált tájcsoportban nincsen 0-10 % = 1× és 90-100 % = 10× mezőgazdasági
alkalmassági szorzójú terület). A talajok további minőségi és mennyiségi
jellemzői a következő szorzókat kapták (dőlt betű = a vizsgált területen
nincsen jelen a megjelölt kategória, de más magyarországi területekkel való
összehasonlíthatóság miatt feltűntettük):
·
A talaj típusa és altípusa:
1. köves és földes kopárok
|
1× |
16. réti csernozjom
|
3,5× |
2. futóhomok
|
1× |
17. mélyben sós réti
csernozjom
18. mélyben szolonyeces réti
csernozjomok |
3×
3× |
3. humuszos homok talajok
|
1,5× |
4. rendzina talajok
|
1× |
5. erubáz talajok,
nyiroktalajok |
1× |
19. terasz csernozjomok
|
3× |
6. savanyú, nem podzolos
barna erdőtalajok |
2× |
20. szoloncsákok
|
1× |
21. szoloncsák-szolonyecek
|
1× |
7. agyagbemosódásos barna
erdőtalajok |
2× |
22. réti szolonyec
|
1,5× |
8. pszeudoglejes barna
erdőtalajok |
2,5× |
23. sztyeppesedő réti
szolonyecek |
1,5× |
9. barnaföldek (Ramann-féle
barna erdőtalaj) |
2,5× |
24. szolonyeces réti talajok
25. réti talajok
|
1,5×
2× |
10. kovárványos barna
erdőtalajok |
2,5× |
26. réti öntéstalajok
|
2× |
11. cernozjom-barna
erdőtalajok |
3× |
27. lápos réti talajok
|
1,5× |
12. csernozjom jellegű
homoktalajok |
3× |
28. síkláp talajok
|
1× |
13. mészlepedékes
csernozjomok |
4× |
29. lecsapolt és telkesített
síkláp talajok |
1× |
14. alföldi mészlepedékes
csernozjom |
4× |
30. mocsári erdők talajai
|
1× |
15. mélyben sós alföldi
mészlepedékes csernozjom |
3,5× |
31. fiatal, nyers
öntéstalajok |
2× |
·
Fizikai féleség: homok = 2×; homokos vályog = 3×; vályog = 4×; agyagos
vályog = 3×; agyag = 2×; tőzeg, kotu = 1×; nem, vagy részben málott durva
vázrészek = 1×.
·
A talaj vízgazdálkodási tulajdonságai: igen nagy víznyelésű és
vízvezető-képességű, gyenge vízraktározó képességű, igen gyengén víztartó
talajok = 2×; nagy víznyelésű és vízvezető-képességű, közepes vízraktározó
képességű, gyengén víztartó talajok = 2×; jó víznyelésű és
vízvezető-képességű, jó vízraktározó képességű, jó víztartó talajok = 4×;
közepes víznyelésű és vízvezető-képességű, nagy vízraktározó képességű, jó
víztartó talajok = 3×; közepes víznyelésű és gyenge vízvezető-képességű,
nagy vízraktározó képességű, erősen víztartó talajok = 3×; gyenge
víznyelésű, igen gyenge vízvezető-képességű, erősen víztartó, igen
kedvezőtlen, extrémen szélsőséges vízgazdálkodású talajok = 1×; igen gyenge
víznyelésű, szélsőségesen gyenge vízvezető-képességű, igen erősen víztartó,
kedvezőtlen, vízgazdálkodású talajok = 1×; jó víznyelésű és
vízvezető-képességű, igen nagy vízraktározó-, és víztartó-képességű talajok
= 4×; sekély termőréteg miatt szélsőséges vízgazdálkodású talajok = 1×.
·
A talaj kémhatása és mészállapota: erősen savanyú talajok = 1×; gyengén
savanyú talajok = 2×; felszíntől karbonátos talajok = 2,5×; nem felszíntől
karbonátos szikes talajok = 1,5×; felszíntől karbonátos szikes talajok = 1×.
·
Szervesanyag-készlet: 100 t/ha alatt = 1×; 100-200 t/ha = 2×; 200-300 t/ha =
3×; 300-400 t/ha = 4×, 400 t/ha fölött = 5×.
·
A termőréteg vastagsága (kő, kavics, talajvíz szintjéig): 20 cm alatt = 1×;
20-40 cm = 2×; 40-70 cm = 3,25×; 70-100 cm = 5×; 100 cm fölött = 7×.
A domborzat adottságainak tudható be a
mikroklímában jelentkező legtöbb eltérés is, ami elsősorban a közvetlen
sugárzásból kapott energiamennyiségek különbségére vezethető vissza. A dél
felé forduló lejtőkön nagyobb a besugárzás és a sugárzási egyenleg, mint a
vízszintes vagy az északias oldalakon. Ez azonos tszf. magasság esetén is
számottevő hőmérsékletkülönbséget eredményez, elsősorban a talaj felszínén
és legfelső rétegeiben. Az expozíciós hatás legszemléletesebben a hegyvidéki
növényzet elterjedésének különbségében mutatkozik meg. A délies lejtőkön
melegigényes növények (szőlő, mandula, őszibarack stb.) nagyobb
magasságokban is jól termeszthetők, míg az ugyanolyan magasságú északias
oldalakat többnyire erdők borítják. Péczely Gy. számításai szerint – éves
tekintetben – egy 10° -os É-i lejtő 26 %-kal kevesebb közvetlen sugárzást
kap, mint a D-i kitettségű, azonos meredekségű párja (a 47,5° szélességi
körön). Ez a különbség 66 %-ra nő a 25° -os, és 86 %-ra a 45° -os lejtők
esetén (Péczely Gy. 1979). Az IDRISI program ASPECT moduljával megalkottuk a
vizsgált terület lejtőkitettségi térképét is. A különböző égtájak felé néző
lejtőknek az alábbi szorzószámokat adtuk: D = 2×; DK és DNy = 1,75×; K és Ny
= 1,5×; ÉK és ÉNy = 1,25×; É = 1×; sík terület = 1,5×.
A makroklimatikus viszonyok erősen befolyásolják
egy terület mezőgazdálkodását. A legfontosabb hőmérséklet- és
csapadékadottságoknak a területünkön való megoszlását az 1:100 000-es
agrotopográfiai térkép és a Magyarország Éghajlati Atlaszának megfelelő
lapjai alapján szerkesztettük meg. A vizsgát területen mind a tavaszi
kalászosok, mind a kapásnövények tenyészidőszakának középhőmérséklete a
Dráva-síkon a legmagasabb és a Mecsek és a Zselic központi területein a
legalacsonyabb. Az 1-2 ° C-os középhőmérséklet-különbség azt mutatja, hogy a
hőigényesebb növények termesztésére a vizsgált terület déli része a
legalkalmasabb. Általában kisebb jelentőségűek, de egyes években igen
fontosak lehetnek a tenyészidőszakban jelentkező, termést fonnyasztó
hőségnapok (maximális napi hőmérséklet e30 ° C), amelyek száma a vizsgált
tájcsoport D-i részén az évi 20-25-öt is elérheti. A fagyok elsősorban a
tavaszi időszakban károsíthatják az éledő vegetációt. A területünkre
jellemző 80-100 fagyos nap döntő része természetesen a téli időszakra esik,
de azért a makroklímából erdő tavaszi és őszi fagyokra való hajlandóság is
jelen van a területen. A tavaszi kalászosok tenyészidőszakában az alábbi
szorzószámokat adtuk a különböző középhőmérsékleti tartományokkal rendelkező
területeknek: 11,5-12 ° C = 1×; 12-12,5 ° C = 1,5×; 12,5-13 ° C = 2×; 13 ° C
fölött = 2,5×. Ugyanezek a kapásnövények tenyészidőszakában az alábbiak
szerint alakulnak: 15-15,5 ° C = 1×; 15,5-16 ° C = 1,5×; 16-16,5 ° C = 2×;
16,5-17 ° C = 2,5×; 17-17,5 ° C = 3×; 17,5 ° C fölött = 3,5×. A hőségnapok
szorzószámai a következők: 5-10 nap = 1,75×; 10-15 nap = 1,5×; 15-20 nap =
1,25×; 20-25 nap = 1×. A fagyos napok az alábbi szorzókkal rendelkeznek:
80-90 nap = 1,2×; 90-100 nap = 1,1×; 100 nap fölött = 1×.
Az utóbbi évtizedekben, a mezőgazdaságban
dolgozók legnagyobb „ellensége” a csapadék hiánya, az aszályos nyár, és az
ebből származó talajvízszint-süllyedés volt. Az öntözőberendezések nélküli
szántóföldeken egyedül a csapadék szolgáltatja a növények számára a
szükséges nedvességet. Nem csak a tenyészidőszak csapadékmennyisége fontos,
hanem a télen lehullott eső és hó is, hiszen nagyban hozzájárulnak tavasszal
a talajnedvesség és a talajvíz szintjének megemeléséhez. Péczely Gy.
számításai szerint hazánkban a 700 mm évi csapadéktól számíthatjuk a klímát
humidusnak (Péczely Gy. 1979). A vizsgált tájcsoportban az éves csapadék
átlaga 600-800 mm közötti, tehát humidus és aridus területek is
megtalálhatók itt. Az éves átlagos csapadék osztályai az alábbi
viszonyszámokat kapták: 800 mm fölött = 1,33×; 750-800 mm = 1,25×; 700-750
mm = 1,16×; 650-700 mm = 1,08; 600-650 mm = 1×. A legnagyobb jelentősége
természetesen a tenyészidőszakban hullott csapadéknak van, ugyanis ekkor
járul hozzá legnagyobb mértékben a növények fejlődéséhez, a termés
minőségének és mennyiségének javításához. A tavaszi kalászosok
tenyészidőszakának csapadékviszonyai alapján az alábbi mezőgazdasági
alkalmassági szorzószámokat határoztuk meg: 250 mm alatt = 1×; 250-275 mm =
1,5×; 275 mm fölött = 2×. Ugyanez a kapásnövények esetében a következőképpen
alakul: 350 mm alatt = 1×; 350-400 mm = 1,5×; 400 mm fölött = 2×.
Vizsgálati eredmények
A domborzati és talajtani adottságok
mezőgazdasági alkalmassági szorzószámának összeszorzásából kaptuk meg, első
lépésben, a vizsgált terület talajalkalmassági térképét. Az elméletileg
lehetséges 336 000 pontból a területen elért maximum 215 040 volt. A
tájcsoport nagy részét közepes talajadottságú területek uralják, de
kiemelkedően jó pontszámai vannak a Fekete-víz síkjának É-i részén
elhelyezkedő egyes talajkörzeteknek, és nagyon rossz a középhegységek
központi vidékeinek. A második lépésben a nyolc éghajlati elemet bemutató
térkép pontszámainak összeszorzásából hoztuk létre a klímaalkalmasságot
bemutató térképet. Az elméleti maximum ebben az esetben 195,9 pont volt,
amiből a legjobb adottságú hely maximum 67,8 pontot ért el. A legmagasabb
pontszámot a Villányi-hg. D-i előterének egy része kapta, de igen jó
adottságokkal rendelkeznek egyes drávamenti és zselici területek is. A
legrosszabb klimatikus adottságokkal a Mecsek és a Zselic legmagasabb
részei, valamint Mecsek és a Villányi-hg. közötti dombság rendelkezik.
Az talajalkalmassági és a klímaalkalmassági
pontszámok összeszorzásából kaptuk meg a vizsgált terület mezőgazdasági
szempontú, relatív értékelését. Egy-egy alapegység (pixel) értéke 1 és 10
316 737 pont közötti értéket kaphatott. Már erről a térképről is
megállapíthatjuk, hogy a mezőgazdaság számára legalkalmasabb terület a
síkság É-i részén található, a legalkalmatlanabb területek pedig a Mecsek és
a Villányi-hg. központi területein húzódnak. Az információk könnyebb
leolvashatósága érdekében leggyengébb, gyenge, közepes, jó és legjobb
adottságú osztályokat alkottunk. Az első próbálkozás során öt egyenlő
tartományra osztottuk a maximálisan elért 10 316 737 pontot, így egy-egy
osztály 2 063 347,4 pont széles lett. Ez az osztályozási módszer nem vált
be. Ez alapján ugyanis a vizsgált terület 95,5 %-a a leggyengébb, illetve a
gyenge adottságú osztályába sorolandó, és csupán 0,81 %-a tartozik a jó,
illetve a legjobb kategóriába, ami semmiképpen sem felel meg a valóságnak. A
kép hisztogramja is alátámasztotta ezt a megállapítást, ugyanis a magasabb
pontszámú pixelek kis száma miatt hosszú „patkányfarkat” mutatott. Az
egységnyi területek átlagos pontértéke – a terület egészére számolva – 542
500 pont. Ez azt jelezte, hogy a reálisabb eredmény eléréséhez a közepes
adottságú osztály ponthatárait ezen érték környékén kellett kialakítanunk.
Ezért másodszorra növekvő szélességű kategóriákat alkottunk, ahol a
legrosszabb osztály 1-15 375 pontig terjedt, majd a továbbiakban a fölső
határok mindig 600 %-ra nőttek (ennél a beosztásnál alkalmazkodtak legjobban
a határtékek a 542 500 pontos átlaghoz és a 10 316 737 pontos maximumhoz).
Az így kapott kategóriák, tehát a következők: 1-15 375 pont = leggyengébb
adottságú terület; 15 375,1-92 250 pont = gyenge adottságú terület; 92
250,1-553 500 pont = közepes adottságú terület; 553 500,1-3 321 000 pont jó
adottságú terület; 3 321 000,1 pont fölött = legjobb adottságú területek (2.
ábra).
2. ábra. Növekvő szélességű minősítő-osztályok
elhelyezkedése a vizsgált területen
1 = leggyengébb adottságok; 2 = gyenge
adottságok; 3 = közepes adottságok; 4 = jó adottságok; 5 = legjobb
adottságok
A kialakított mezőgazdasági minősítő osztályaink
nagy hasonlóságot mutatnak területi megoszlásuk tekintetében a Gödöllői
Agrártudományi Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézetében kidolgozott
„Magyarország területének mezőgazdasági alkalmassága” c. térkép aktuális
részletével (Ángyán J. 1998). A középhegységek központi területe mindkét
modell szerint a leggyengébb és a gyenge kategóriába tartozik. Hegylábi
területükön azonban már a közepes, de ritkán a jó osztályba tartozó pixelek
is felbukkannak. A tagolt felszínű Központi-Zselic jelentős részben a gyenge
alkalmassági osztályba sorolható az elemzések szerint, de azért magasabb
értékű pixelek is előfordulnak. A peremi területein elsősorban közepes és
jó, de a Dél-Zselicben legjobb minősítésű részek is vannak. A Mecsek és
Villányi-hg. közötti dombság területét a közepes és jó adottságú területek
uralják az általunk készített modellben. A dombság nagyüzemi mezőgazdasági
hasznosíthatósága nagyvonalakban É-ról D felé nő. A gödöllői térkép
„mintázatával” egyeznek ezek az eredményeink, tehát a D-i perem és a
központi területek a legjobb minősítésűek. Azonban az egységnyi területek a
GATE munkatársai szerint gyakran érik el a legalkalmasabb kategóriát, míg
nálunk ezek aránya elenyésző. A Dráva-alföldön és a Fekete-víz síkján a
legjobban hasznosítható területek a Bicsérd-Gilvánfa-Szentegát-Szigetvár
négyszögben vannak elemzésünk szerint, ami jó egyezést mutat a gödöllői
eredményekkel a lehatárolás és az érték tekintetében is. Azonban az utóbbi
modell Beremend környékét és a Villányi-hg. előterét is a legjobb adottságú
kategóriába sorolja, tehát egyel jobb osztályba teszi, mint a mi. Továbbá a
jó, közepes és rossz adottságú területek elhelyezkedése mindkét modellben
szinte tökéletesen azonos a síkságokon. Összességében tehát megállapítható,
hogy modellünk a nemzetközi szinvonalú kutatási eredmények fényében is jól
használható a vizsgált terület általános mezőgazdasági célú értékelésére.
1. táblázat. Mezőgazdasági minősítési osztályok
megoszlása a vizsgált tájakon
|
Mecsek |
Villányi-hg. |
Zselic |
Mecsek és Villányi-hg.
közötti dombság |
Dráva-ártér és a Fekete-víz
síkja |
Egész terület |
|
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
Leggyen-
gébb |
156.2 |
30.7% |
46.4 |
40.1% |
0.1 |
0.0% |
1.2 |
0.2% |
6.4 |
0.5% |
210.3 |
5.7% |
Gyenge |
110.1 |
21.7% |
0.0 |
0.0% |
58.5 |
5.4% |
0.0 |
0.0% |
27.0 |
2.1% |
195.6 |
5.3% |
Közepes |
187.3 |
36.9% |
3.0 |
2.6% |
722.0 |
66.6% |
292.1 |
44.6% |
267.7 |
20.4% |
1472.1 |
40.1% |
Jó |
52.8 |
10.4% |
65.5 |
56.6% |
286.3 |
26.4% |
352.7 |
53.8% |
855.8 |
65.1% |
1613.1 |
43.9% |
Legjobb |
1.6 |
0.3% |
0.9 |
0.7% |
17.3 |
1.6% |
9.0 |
1.4% |
155.8 |
11.9% |
184.6 |
5.0% |
Összesen |
508.0 |
100% |
115.8 |
100% |
1084.2 |
100% |
655.0 |
100% |
1312.7 |
100% |
3675.7 |
100% |
Az osztályozási modellből az IDRISI EXTRACT
modulja segítségével a vizsgált tájak adottságait statisztikai módszerekkel
is értékeltük (1. táblázat). A számadatok egyértelműen alátámasztják a
korábban csak vizuálisan érzékelt különbségeket, ami szerint a hegységek
alkalmasak legkevésbé, míg a síkságok legjobban a nagyüzemi
mezőgazdálkodására. A Mecsek területének fele, a Villányi-hegységnek pedig
kétötöde tartozik a rossz-legrosszabb kategóriába, és csupán elhanyagolható
részük a legjobba. Ki kell emelnünk a Mecsek esetében a közepes, a
Villányi-hg. esetében pedig a jó adottságú területek magas arányát a peremi
területeken (a területük több mint harmada, illetve fele). A Zselic magasra
kiemelt dombsága már jobb arányokat mutat. A kétharmad részét borító közepes
adottságú területek mellett negyedét jó adottságú részek adják. A Mecsek és
Villányi-hg. közötti dombságon már kb. fele részben találunk közepes,
illetve a jó osztályú területeket, tehát több mint fele jól, vagy kiválóan
alkalmas nagyüzemi mezőgazdasági művelésre. A várakozásoknak megfelelően a
síkságnak vannak a legjobb mutatószámai, ugyanis majdnem négyötöd részben a
jó és legjobb osztályba tartozik. A vizsgált tájcsoportról tehát
elmondhatjuk, hogy majdnem a fele nagyon jól, és kb. kettőötöd részben még
elfogadhatóan hasznosítható nagyüzemi mezőgazdálkodásra, és csak egytizede
nem alkalmas erre a célra.
2. táblázat. A XX. sz. végi területhasználati
formák megoszlása a tájakon
|
Mecsek |
Villányi-hg. |
Zselic |
Mecsek és Villányi-hg.
közötti dombság |
Dráva-ártér és a Fekete-víz
síkja |
Egész terület |
|
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
Szántó |
146.7 |
28.9% |
40.6 |
35.1% |
501.2 |
46.2% |
501.9 |
76.6% |
952.6 |
72.5% |
2143.1 |
58.3% |
Szőlő, gyümölcs |
23.7 |
4.7% |
32.7 |
28.3% |
44.8 |
4.1% |
36.1 |
5.5% |
7.5 |
0.6% |
144.7 |
3.9% |
Rét, legelő |
8.8 |
1.7% |
0.7 |
0.6% |
56.6 |
5.2% |
9.6 |
1.5% |
73.4 |
5.6% |
149.1 |
4.1% |
Erdő |
283.6 |
55.8% |
34.4 |
29.7% |
435.6 |
40.3% |
74.6 |
11.4% |
219.1 |
16.7% |
1047.3 |
28.5% |
Település |
45.2 |
8.9% |
7.4 |
6.3% |
46.0 |
4.2% |
32.8 |
5.0% |
60.1 |
4.6% |
191.5 |
5.2% |
Összesen |
508.0 |
100% |
115.8 |
100% |
1084.2 |
100% |
655.0 |
100% |
1312.7 |
100% |
3675.7 |
100% |
Az 1:100 000-es agrotopográfiai és az 1:200
000-es topográfiai térképről bedigitalizáltuk a vizsgált tájcsoport XX. sz.
végi területhasználati formáit. Ennek kiértékelésével megállapíthatjuk, hogy
a vizsgált terület legnagyobb részét, öthatodát, a szántók és az erdők
foglalják el (2. táblázat). Alig több mint egytizedén osztozik a másik három
használati mód. A statisztikai elemzés megmutatta, hogy a szántóföldek
aránya átlag fölötti a síkságon és az alacsony dombságon, és jóval átlag
alatti a magasra kiemelt dombságon és a középhegységekben (a Mecsekben pl.
fele az egész területre számolt átlagnak). A szőlő és gyümölcsterületek
aránya csupán a síkságon marad az átlag alatt, de figyelmet érdemlően magas
a Villányi-hegységben. Ez a borászat fontosságára, a lakosság megélhetésében
játszott kiemelkedő szerepére utal a Siklós-villányi térségben. A rétek és
legelők megoszlása nem mutat már ilyen egyértelmű tendenciát. A
várakozásoknak megfelelően legnagyobb százalékban a Dráva-árteret és a
Fekete-víz síkját borítják, de a dombsági, hegységi térszíneken már nagy
szórást mutatnak. Az erdők területi aránya átlagos a Villányi-hegységben,
átlag alatti a síkságon és az alacsony dombságon, és átlag feletti a
Mecsekben és a Zselicben. Ezek a számok alátámasztják az a korábbi
megállapításunkat, miszerint a művelési ágak erősen alkalmazkodnak a
különböző természeti adottságú tájakhoz. Míg a tagolt, magasra kiemelt
dombságon és a középhegységekben az erdőgazdálkodás és kisebb részben a
szőlőművelés, addig a síkságon és az alacsony dombságon a szántóföldek magas
aránya jellemző.
3. táblázat. A XX. sz. végi területhasználati
formák megoszlása a mezőgazdasági szempontú minősítési osztályok között
|
Leggyengébb |
Gyenge |
Közepes |
Jó |
Legjobb |
|
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
Szántó |
33.6 |
16.0% |
39.0 |
19.9% |
769.7 |
52.3% |
1138.9 |
70.6% |
161.9 |
87.8% |
Szőlő, gyümölcs |
28.0 |
13.3% |
1.2 |
0.6% |
56.4 |
3.8% |
58.7 |
3.6% |
0.5 |
0.2% |
Rét, legelő |
2.1 |
1.0% |
2.8 |
1.5% |
56.8 |
3.9% |
83.8 |
5.2% |
3.4 |
1.8% |
Erdő |
118.1 |
56.1% |
150.4 |
76.9% |
521.8 |
35.4% |
246.7 |
15.3% |
10.5 |
5.7% |
Település |
28.5 |
13.6% |
2.2 |
1.1% |
67.4 |
4.6% |
85.1 |
5.3% |
8.3 |
4.5% |
Összesen |
210.3 |
100% |
195.6 |
100% |
1472.1 |
100% |
1613.2 |
100% |
184.6 |
100% |
A modellünk egyes minőségi osztályit maszkként
használva kiolvastattuk az IDRISI-vel a rájuk jellemző területhasználati
arányokat (3. táblázat). A természeti adottságokra legjobban érzékeny
szántók aránya egyértelműen növekvő tendenciát mutat a legrosszabbtól a
legjobb osztály felé haladva (16,0 %-ról 87,7 %-ra). Az igénytelenebb erdők
alapterülete ennek ellentéteként a rosszabb minősítésű osztályok felé nő
(5,7 %-ról 76,9 %-ra). A szőlők és gyümölcsösök, illetve a rétek és legelők
aránya a jó adottságú területeken a legmagasabb. Kivételt képez a
leggyengébb kategória területe, ahol feltűnően magas a szőlők és
gyümölcsösök (valamint a települések) aránya. Ez Mecsek és a Villányi-hg.
D-i lejtőinek nagy beépítettségével (pl. Pécs), illetve a szőlőskertek magas
városkörnyéki arányával magyarázható.
4. táblázat. A mezőgazdasági szempontú minősítési
osztályok megoszlása a XX. sz. végi területhasználati formák között
|
Szántó |
Szőlő, gyümölcs |
Rét, legelő |
Erdő |
Település |
|
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
Leggyen-gébb |
33.6 |
1.6% |
28.0 |
19.4% |
2.1 |
1.4% |
118.0 |
11.3% |
28.5 |
14.9% |
Gyenge |
39.0 |
1.8% |
1.2 |
0.8% |
2.8 |
1.9% |
150.4 |
14.4% |
2.2 |
1.1% |
Közepes |
769.7 |
35.9% |
56.4 |
38.9% |
56.9 |
38.2% |
521.8 |
49.8% |
67.4 |
35.2% |
Jó |
1138.9 |
53.1% |
58.6 |
40.6% |
83.9 |
56.2% |
246.6 |
23.5% |
85.1 |
44.5% |
Legjobb |
161.9 |
7.6% |
0.5 |
0.3% |
3.4 |
2.3% |
10.5 |
1.0% |
8.3 |
4.3% |
Összesen |
2143.1 |
100% |
144.7 |
100% |
149.1 |
100% |
1047.3 |
100% |
191.5 |
100% |
Ha fordítva, a területhasználati formák tükrében
szemléljük a minősítési osztályokat, akkor is hasonló tendenciát
figyelhetünk meg (4. táblázat). Míg a szántók több mint 60 %-a a jó-legjobb
részeken találhatók, addig a legalsó osztályú területeken alig fordulnak
elő. A szőlő és gyümölcskertek kisebb igényszintjére utal, hogy
kettőötöd-kettőötöd részben a közepes-jó területen helyezkednek el, és
egyötöd részben a leggyengébb területeken találhatók, tehát valószínűleg ott
is gazdaságosan termeszthetők. A statisztika szerint a rétek és legelők,
kisszámú kivételtől eltekintve, a jó és közepes területeken találhatók meg.
Az erdők területi arányából háromnegyednyit tesznek ki a
leggyengébb-gyenge-közepes adottságú területek, és jelentéktelen arányban
van jelen a legmagasabb osztály.
Területhasznosítási
javaslatok
A modellünkből számolt statisztikai adatok, és a
belőlük levont következtetések alapján az alábbi javaslatokat tudjuk tenni a
vizsgált terület jövőbeli, ideális területhasználatára vonatkozóan (Csak a
gazdasági szempontok figyelembevételével, a természetvédelmi szempontok
mellőzésével!):
·
a legjobb és jó osztályba tartozó
területeken a szántóföldek arányának maximálisra való növelése és egyéb
formák arányának háttérbe szorítása legyen a cél, mivel itt a
legversenyképesebb a belterjes szántóföldi gazdálkodás;
·
a közepes és rossz részeken a rét-
és legelőgazdálkodást, valamint a szőlő- és gyümölcstermesztést kell
előtérbe helyezni, de az erdőgazdálkodás szerepe is jelentős lehet, viszont
a szántók kialakítása már gazdaságtalanabb, ezért arányukat minimálisra kell
csökkenteni;
·
a legrosszabb osztályba sorolt
területeken az erdők jelentik az ideális területhasználati formát, ezért
ezek maximális mértékű terjeszkedését kell elősegíteni.
A fenti megállapításoknak megfelelően további
elemzéseket végeztünk az IDRISI program segítségével és hoztuk létre a
területhasználat-módosítási javaslatunkat bemutató térképet (3. ábra). Ennek
kiértékelésével kapott statisztikai elemzés azt mutatja, hogy a terület több
mint felén a mai használati módok megfelelnek a modellben javasoltnak, vagy
művelés alól kivettek (5. táblázat). Harmadán pedig a szántóföldek
területének növelése, vagy bizonyos esetekben éppen a csökkentése szükséges
leginkább a maximális kihasználtság eléréséhez. Legkisebb mértékben a
síksági területen és leginkább a Zselicben kell a területhasználati módokat
megváltoztatni. Az előbbi tájon elsősorban a szántók részbeni áthelyezése,
az utóbbinál pedig a szőlő és gyümölcs, illetve a rét és legelő területeknek
a szántóföldek, valamint az erdők rovására való terjeszkedése eredményezné a
legjobb kihasználást (gazdasági szempontból).
3. ábra. Javasolt változtatások a mezőgazdasági
ágak területi megoszlásában
1 = a szántók területének növelése, illetve a
rétek, legelők, szőlők, gyümölcsök és erdők területének csökkentése;
2 = a rétek, legelők, szőlők és gyümölcsösök
(esetleg erdők) területének növelése, illetve a szántók területének
csökkentése;
3 = a rétek, legelők, szőlők és gyümölcsösök
területének növelése, illetve az erdők területének csökkentése;
4 = az erdők területének növelése, illetve a
szántók, rétek, legelők, szőlők és gyümölcsösök területének csökkentése;
5 = művelésből kivont terület;
6 = a jelenlegi területhasználati formák
megfelelnek a modell által javasoltaknak
5. táblázat. A javasolt
területhasználat-változtatások megoszlása tájanként
(Az első oszlopban szereplő számok jelentése a 3.
ábránál található.)
|
Mecsek |
Villányi-hg. |
Zselic |
Mecsek és Villányi-hg.
közötti dombság |
Dráva-ártér és a Fekete-víz
síkja |
Egész terület |
|
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
km2 |
% |
1 |
12.8 |
2.5% |
27.4 |
23.6% |
92.4 |
8.5% |
54.5 |
8.3% |
216.3 |
16.5% |
403.5 |
11.0% |
2 |
84.4 |
16.6% |
1.8 |
1.5% |
311.6 |
28.7% |
211.1 |
32.2% |
199.8 |
15.2% |
808.6 |
22.0% |
3 |
83.2 |
16.4% |
0.8 |
0.7% |
338.6 |
31.3% |
34.1 |
5.2% |
65.0 |
5.0% |
521.8 |
14.2% |
4 |
37.3 |
7.3% |
22.9 |
19.8% |
0.1 |
0.0% |
1.1 |
0.2% |
2.3 |
0.2% |
63.8 |
1.7% |
5 |
245.1 |
48.3% |
55.5 |
48.1% |
295.5 |
27.3% |
321.3 |
49.1% |
769.2 |
58.5% |
1686.5 |
45.9% |
6 |
45.2 |
8.9% |
7.4 |
6.3% |
46.0 |
4.2% |
32.9 |
5.0% |
60.1 |
4.6% |
191.5 |
5.2% |
Össz. |
508.0 |
100% |
115.8 |
100% |
1084.2 |
100% |
655.0 |
100% |
1312.7 |
100% |
3675.7 |
100% |
A Zselichez hasonló változtatásokat javaslunk a
területhasználatban a Mecsek esetében is, csak kisebb területen. Szintén a
réteknek, legelőknek, szőlőnek és gyümölcsösöknek kellene felváltani a
szántóföldeket a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság egy részén. A
Villányi-hg. kedvező adottságú részein modellünk a szántók kiterjesztését
javasolja, azonban ennél sürgetőbb lenne azon szőlőterületek újraerdősítése,
amelyek a legtagoltabb, az erózió által legjobban károsított területeken
fekszenek.
Az önellátás megszűnése, a piacgazdaság
erősödése, az egyre jelentősebb gépesítés és a nagyüzemi termelési módok
előretörése miatt a mezőgazdaság folyamatos átalakuláson ment keresztül az
elmúlt évszázadokban. Ennek eredményeként egyre gyakrabban hagyták fel a
gazdaságtalanul művelhető szántókat a dombságokon, hegységekben, és
foglaltak el újabb területeket az árvízmentesített síkságokon. A tendencia
kiválóan tanulmányozható a 4. ábrán, ami az 1865 és 1966 közötti időszakban
mutatja be a művelési ágakban bekövetkezett változásokat. Ezeket
számszerűen, a vizsgált tájakra vetítve a 6. táblázatban foglaltuk össze.
Felmerül a kérdés, hogy ezek a változások mennyire igazolják korábbi
megállapításainkat? Területünkön a vizsgált időszakban általánosnak
tekinthető az intenzív művelési ágak előretörése (ezen elsősorban
szántóterületek értendők, de egyes helyeken a szőlők is jelentős szerepet
játszottak – pl. a Villányi-hegységben). Ez a közepesen kiemelt területeken
az erdők, a síksági területeken inkább a rétek és legelők arányának
növekedésével párosul. Az utóbbi megállapítás alól azonban kivétel a Zselic
központi területe, ahol valószínűleg a gazdaságtalanul megművelhető szántók
területét inkább gyepként kezdték hasznosítani. Megerősítik ezt a tendenciát
a Mecsek É-i részén megfigyelhető változások is, amelyek szerint egyes
helyeken jelentősen nőtt a gyep, vagy a gyep és erdő aránya. Az
erdőterületek kizárólagos növekedésével érthető módon, elsősorban a magasra
kiemelt mecseki és zselici területeken találkozunk. Ezek az adatok tehát
alátámasztják a modellünkben kijelölt területhasználat-változtatási
javaslataink helyességét, ugyanis azt mutatják, hogy gazdálkodási formák már
a XIX. és a XX. sz. folyamán is az általunk előrejelzett irányokba mozdultak
el.
4. ábra. A művelési ág változás komplex típusai
(1865-1966)
(Erdősi F. 1978 alapján)
1 = földművelés (szántó+szőlő) növekedése, gyep (rét+legelő)
csökkenése, erdő csökkenése;
2 = földművelés (szántó+szőlő) növekedése, gyep (rét+legelő)
csökkenése, erdő növekedése;
3 = földművelés (szántó+szőlő) növekedése, gyep (rét+legelő)
növekedése, erdő csökkenése;
4 = földművelés (szántó+szőlő) csökkenése, gyep (rét+legelő)
növekedése, erdő csökkenése;
5 = földművelés (szántó+szőlő) csökkenése, gyep (rét+legelő)
csökkenése, erdő növekedése;
6 = földművelés (szántó+szőlő) csökkenése, gyep (rét+legelő)
növekedése, erdő növekedése
6. táblázat. A művelési ág változás komplex
típusai 1865-1966 között
(A vizsgált tájak XIX. sz.-i közigazgatási
beosztását használva.)
(A második sorban szereplő számok /1-6/ jelentése
a 4. ábránál olvasható.)
|
A települések |
A művelési ág változás
komplex típusai a települések százalékában: |
Tájak: |
száma: |
1 |
2 |
3 |
4 |
5 |
6 |
Mecsek-hg. |
30 db |
23% |
23% |
0% |
17% |
27% |
10% |
Villányi-hg. |
14 db |
71% |
29% |
0% |
0% |
0% |
0% |
Zselic |
67 db |
37% |
23% |
22% |
0% |
13% |
5% |
Mecsek és Villányi-hg.
közötti dombság |
63 db |
38% |
52% |
5% |
0% |
5% |
0% |
Dráva-ártér és a
Fekete-víz síkja |
91 db |
54% |
25% |
18% |
0% |
3% |
0% |
Összegzés
A dolgozatban öt eltérő természetföldrajzi
jelleggel rendelkező DK-dunántúli táj mezőgazdasági minősítését végeztük el
földrajzi információs rendszer segítségével. A bemutatott számítógépes
földértékelő modell – amint azt más vizsgálatok végeredményei is
alátámasztják – alkalmas a vizsgált tájak mezőgazdasági szempontú
minősítésére. Segítségével megállapítottuk, hogy a vizsgált területen a
mezőgazdálkodás számára legjobb adottságok a síkságokon és alacsony
dombságokon találhatók. Ezeken a területeken már évszázadok óta a
szántóföldi művelés arányának előretörése figyelhető meg, és ez várható,
javasolható a jövőben is. A hegységi területek és a Központi-Zselic az
erdőművelésnek, illetve a kevésbé tagolt terepen a rét- és
legelőgazdálkodásnak kedvez. A kisgazdák által végzett, csak kis mértékben
gépesített szőlő és gyümölcstermesztésnek szintén megfelelnek ezek a
területek, de nagyüzemi művelésre már alig alkalmasak. Javaslatunk szerint a
szántók arányát minimálisra kellene leszorítani ezeken a tájakon. A
természeti adottságok tehát egzakt, térinformatikai módszerekkel is
igazolható módon, a síksági és alacsony dombsági területeken segítették elő
a földművelésből való legjobb megélhetést, és leginkább a hegységekben,
valamint a magasra kiemelt dombságokon nehezítették meg azt.
Irodalom:
-
Ádám L. 1989a: A Baranyai-dombság mezőgazdasági
potenciálja. Földr. Ért., XXIX. évf., 1. szám: 35-59.
-
Ádám L. 1989b: Agrárgazdasági szempontú komplex
természetföldrajzi tájértékelés. Földr. Ért., XXXVIII. évf., 3-4. szám:
243-262.
-
Ángyán J. (szerk.) 1998: Magyarország
földhasználati zónarendszerének kidolgozása a EU-csatlakozási tárgyalások
megalapozásához. GATE Környezet- és Tájgazdálkodási Intézet, Gödöllő
-
Czigány Sz., Lovász Gy., Varga I. 1997:
Geoökológiai vizsgálatok a pécs-komlói szénbányászt térségében. KÖZLEMÉNYEK
a Janus Pannonius Természettudományi Kar Természetföldrajz Tanszékéről 5.,
PTE TTK FI, Pécs
-
Czigány Sz., Nagyváradi L. 2000: A természeti és
társadalmi tényezők kölcsönhatása a villányi borvidéken löszkémiai
vizsgálatok alapján. In: Lovász Gy., Szabó G. (szerk.)
Területfejlesztés-regionális kutatások, PTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs, pp.
63-72.
-
Csorba P. 1989: Ökogeográfiai térképek a
tájökológiai kutatások szolgálatában. Földr. Ért. XXXVIII. évf. 3-4. szám:
283-304.
-
Erdősi F. 1978: Történelmi források és térképek
szerepe a környezetben antropogén hatásra végbement változások földrajzi
vizsgálatakor. Földr. Közl., XXVI. évf., 2. szám: 118-127.
-
Elekes T. 1999: Ökopotíp-kategóriák elhatárolása
egy vulkáni fennsík peremén. Földr. Közl. CXXIII. évf., 1-2. szám: 1-10.
-
Galambos J. 1987: A tájkutatás, tájértékelés és
tájprognosztizálás néhány aktuális kérdése. Földr. Ért., XXXVI. évf., 3-4.
szám: 209-232.
-
Galambos J., Balogh I. 1989: Új törekvések a
tájértékelésben: a dinamikus tájértékelés. Földr. Ért., XXXVIII. évf., 3-4.
szám: 337-346.
-
Geresdi I., Lovász Gy. 2000: Térinformatika
alkalmazása a természetföldrajzi kutatásban. In: Lovász Gy., Szabó G.
(szerk.): Területfejlesztés - regionális kutatások, PTE TTK Földrajzi
Intézet, Pécs, pp. 303-310.
-
Gyuricza L. 1996: Tájhasznosítási lehetőségek a
szlovén határ mentén, KÖZLEMÉNYEK a Janus Pannonius Természettudományi Kar
Természetföldrajz Tanszékéről 2., PTE TTK FI, Pécs
-
Jakucs P. 1974: Potenciális vegetáció és táji
értékelése a Dél-Dunántúlon. Földr. Ért., XXIII. évf., 3. szám: 295-309.
-
Kertész Á., Márkus B. 1989: Táji
kölcsönkapcsolatok feltárása földrajzi információs rendszerek segítségével.
Földr. Ért., XXXVIII. évf., 3-4. szám: 325-335.
-
Kertész Á., Mezősi G. 1988: Földrajzi
információrendszerek Magyarországon nemzetközi összehasonlításban. Földr.
Ért., XXXVII. évf., 1. szám: 43-57.
-
Kertész Á., Mezősi G. 1989: Személyi számítógépes
földrajzi információs rendszer felépítése. Földr. Ért., XXXVIII. évf., 3-4.
szám: 353-364.
-
Kis É., Lóczy D. 1985: Geomorfológiai térképezés
környezetminősítési céllal. Földr. Ért. XXXIV. évf. 4. szám: 475-482.
-
Lehmann A. 1982: Az aglomeráció vizsgálatának
növényföldrajzi módszere Pécs térségének példáján. Földr. Ért., XXXI. évf.,
2-3. szám: 231-247.
-
Lehmann A. 2000: A vízszabályozások hatása a
Dunamenti-síkság déli részének növényzetére. In: Az Alföld történeti
földrajza, Nyíregyháza, pp. 67-77.
-
Lovász Gy. 1968: A mezőgazdálkodásban
hasznosítható természetföldrajzi kutatások célja és módszere. Földr. Közl.,
XVI. évf., 4. szám: 314-328.
-
Lovász Gy., Nagyváradi L. 1993: Geoökologische
Raumsystem im westlichen teil des Mecsekgebirges. In: Aubert A. (szerk.):
Specimina Geographica 1991/2., JPTE TK FI, Pécs, pp. 148-156.
-
Lóczy D. 1982: A természati környezet integrált,
számítógépes minősítése egy kisalföldi mintaterületen. Egyetemi doktori
értekezés, Budapest
-
Lóczy D. 1989a: Agroökológiai körzetesítés
Komárom-Esztergom megyében a növénytermesztésre való alkalmasság alapján.
Kandidátusi értekezés, kézirat, MTA FKI, Budapest
-
Lóczy D. 1989b: Tájértékelés, földértékelés vagy
mezőgazdasági célú környezetminősítés? Földr. Ért. XXXVIII. évf. 3-4. szám:
263-282.
-
Lóczy D. 1989c: Tájökológiai elméletek, módszerek
és gyakorlati alkalmazásaik. Földr. Ért., XXXVIII. évf., 3-4. szám: 379-393.
-
Lóczy D. 2002: Tájértékelés, földértékelés.
Dialóg Campus Szakkönyvek, Dialóg Campus Kiadó, Pécs-Budapest, pp. 79-85.
-
Lóczy D. 2003: Lehetőségek a mezőgazdasági tájak
mikroszerkeszetének értékelésére. Tájökológiai Lapok 1: 33-43.
-
Lóczy D., Kopári L. 2001: A természetvédelem
lehetőségei mezőgazdasági tájmozaikban. Tájmérési példa bemutatása Baranya
megyei példán. In: Fodor I., Tóth J., Wilhelm Z. (szerk.): Ember és
környezet - elmélet, gyakorlat; PTE TTK Földrajzi Intézet - Duna-Dráva
Nemzeti Park, Pécs, pp. 163-174.
-
Lóczy D.-Samay L. 2000: A termőföld
privatizációja tájökológiai szempontból egy Tolna megyei község példáján. In:
Lovász Gy., Szabó G. (szerk.) Területfejlesztés-regionális kutatások, PTE
TTK Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 131-138.
-
Lóczy D., Szalai L. 1995: Korszerűsített
termőhelyminősítés és agroökológiai körzetesítés földrajzi információs
rendszer felhasználásával. Földr. Ért., XLIV. évf., 1-2. szám: 23-37.
-
Lóczy D., Szalai L. 1999: Land Evaluation and
Agricurtural Zoning Using GIS in Baranya Country, South Hungary. In: N. Papp,
I. Szász, J. Tóth (szerk.): Geographic Issues of the Development of a Rising
Region, JPTE FI-MTA DTI, Pécs, pp. 61-71
-
Lóczy D., Tózsa I. 1982: Mezőgazdasági célú
környezetminősítés automatizált módszerrel. Földr. Ért., XXXI. évf., 4.
szám: 409-425.
-
Marosi S., Szilárd J. 1963: A természeti
földrajzi tájértékelés elvi-módszertani kérdéseiről, Földr. Ért. XII. évf.
3. szám: 393-414.
-
Marosi S., Szilárd J. 1974: Domborzati hatások a
gazdálkodásra és a településekre. Földr. Közl., XXII. évf. 3. szám: 185-196.
-
Marosi S. 1980: Tájkutatási irányzatok,
tájértékelés, tájtipológiai eredmények. Elmélet-Módszer-Gyakorlat 35., MTA
FKI, Budapest
-
Marosi S. 1981: Táj és környezet. Földr. Ért.,
XXX. évf., 1. szám: 59-72.
-
Máté A. 2001: A szekszárdi borvidék kialakulását
befolyásoló természetföldrajzi tényezők. In: Kovács J., Lóczy D. (szerk.): A
vizek és az ember, PTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 235-246.
-
Mezősi G. 1982: Környezetértékelés – a domborzat
minősítése. Földr. Ért., XXXI. évf. 2-3. szám: 177-189.
-
Nagyváradi L. 1998: A természeti környezet hatása
Kozármisleny fejlődésére. Földr. Ért. XLVII. évf., 2. szám: 189-196.
-
Nagyváradi L. 1999: A természeti környezet
szerepe Veszprém fejlődésében. KÖZLEMÉNYEK a Janus Pannonius
Természettudományi Kar Természetföldrajz Tanszékéről 10., PTE TTK FI, Pécs
-
Péczely Gy. 1979: Éghajlattan. Nemzeti
Tankönyvkiadó, Budapest
-
Pécsi M. 1979: A földrajzi környezet új
szemléletű értelmezése és értékelése. Földr. Közl., XXVII. évf., 1-3. szám:
17-27.
-
Pécsi M. 1984: A földrajzi környezet értelmezése
és a környezeti hatások értékelése a gazdaságfejlesztés szolgálatában. Földr.
Közl., XXXII. évf., 4. szám: 309-313.
-
Pécsi M., Rétvári L. 1981: A földrajzi
környezetkutatás időszerű elvi kérdései és kartográfiai módszerei. Földr.
Ért., XXX. évf., 1. szám: 31-57.
-
Rétvári L. 1985: Adalékok a földrajzi környezet
adottságainak és erőforrásainak értékelési módszereihez. Földr. Ért., XXXIV.
évf., 3. szám: 163-177.
-
Rétvári L. 2000: Környezetminősítő térképezés a
Tatai-tájban. KÖZLEMÉNYEK a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének
Természetföldrajz Tanszékéről 16., PTE TTK FI, Pécs
-
Samay L. 2002 A domborzattípus és a szántó ar.kor./ha
értéke közötti kapcsolat Tolna megyében. KÖZLEMÉNYEK a Pécsi Tudományegyetem
Földrajzi Intézetének Természetföldrajz Tanszékéről 20., PTE TTK FI, Pécs
-
Tengler T. 1997: A természeti környezet
antropogén változásai Villány térségében. KÖZLEMÉNYEK a Janus Pannonius
Tudományegyetem Természettudományi Kar Természetföldrajz Tanszékéről 4., PTE
TTK FI, Pécs
-
Wilhelm Z. 2000: Az Alsó-Duna-vidék
településeinek fejlődésében szerepet játszó természeti tényezők vizsgálata.
In: Tóth J., Wilhelm Z. (szerk.): Konzerváció, modernizáció, regionalitás a
Dél-Dunántúlon, PTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs, pp. 5-145.