Köszöntöm!    Ön Gyenizse Péter honlapját olvassa.       Web: www.peter.gyenizse.hu       e-mail: gyenizse gamma.ttk.pte.hu

 

Ugrás a teljes egészében

olvasható publikációkhoz

 

 

 

 

 

 

 

 

Családi honlapok:

gyenizse.hu

nagyjudit.hu

 

 

 

A PTE Földrajzi Intézet honlapja

 

 

 

 

A Magyar Csillagászati Egyesület honlapja

 

 

(Ha felhasználja az alábbi cikkemet, kérem hivatkozzon rá. Ha hivatkozik, kérem azt jelezze a fejléc fényújságján olvasható e-mail címen! Köszönöm!

HIVATKOZÁS: Gyenizse Péter - Kovács Bernadett (2002): A természeti környezet hatása egy DK-dunántúli tájcsoport népességének és foglalkoztatási szerkezetének változására – Közlemények a PTE Általános Társadalomföldrajzi és Urbanisztikai Tanszékéről, Pécs, 32 p.)

 

 

A természeti környezet hatása egy DK-dunántúli tájcsoport népességszámának és foglalkoztatási szerkezetének változására

 

I. Bevezetés

 

A települések működését bemutató dinamikus-harmonikus tetraéder-modell (Tóth J. 1981) gazdasági-, társadalmi-, műszaki- (infrastrukturális) és természeti szférája szoros kapcsolatban, kölcsönhatásban áll egymással.  Vizsgálataink célja az, hogy a négy szféra közül kiemeljük a természeti adottságokat és ennek hatását a másik háromra különböző adatokkal jellemezzük. A Pécsi Doktoriskolában már számos ilyen témájú dolgozat készült (pl. Gyenizse P. – Lovász Gy. 1997, Gyenizse P. – Vass P. 1998, Gyenizse P. – Kovács B. 2000, Elekes T. 2001, Nagyváradi L. 1999, Wilhelm Z. 1999). Ez a feladat meglehetősen problematikus, hiszen a szférák szoros kölcsönhatásban vannak egymással. A vizsgálatot bonyolítja az is, hogy míg a természeti oldal a műszaki és a gazdasági szférára viszonylag jól kimutatható hatásmechanizmussal van, addig a társadalmi szférára meglehetősen kicsi közvetlen hatást gyakorol. A társadalom jellemzőit és jelenségeit csak a gazdasági és a műszaki szférákon keresztül befolyásolja igazán, közvetett módon. A következőkben ezt a hatásmechanizmust vizsgáljuk meg és a legfontosabb tendenciákat, jellemzőket emeljük ki néhány eltérő természetföldrajzi adottságokkal bíró DK-dunántúli kistáj (1. ábra) települései esetében.

 

 

II. A vizsgált terület természetföldrajzi jellemzése

 

A jelentős kiterjedésű (4360 km2) tájcsoport határain belül igen eltérő, a paleozóostól a negyedidőszaki képződményekből álló, a síksági jellegűtől a középhegységi formakincsű természeti környezettípusokig minden megtalálható. A területen öt többé-kevésbé eltérő felépítésű, morfológiájú tájat találunk: a nagyobb területű (570 km2) és jobban tagolt Mecsek-hegységet; a kevésbé tagolt és kisebb kiterjedésű (150 km2) Villányi-hegységet; a jobban kiemelt Zselic dombvidékét (1170 km2); a kevésbé kiemelt Mecsek és Villányi-hg. közötti dombságot (850 km2) és a Dráva, valamint a Fekete-víz síkságát (1620 km2). Legmagasabb tszf. magassággal a Zengő (682 m) rendelkezik, a legalacsonyabb területek pedig Kásásdtól D-re találhatók (tszf. 87 m).

A terület felépítésében rendkívül változatos, a domborzatalakító kőzetek a  paleozóos összletektől a negyedkori képződményekig terjednek. A felszíni és felszínközeli kőzeteknek nagy szerepe van a talajok kialakításában (az éghajlattal, a vízrajzzal és a növényzettel együtt), de építőipari alkalmazásuk is kiemelendő. A vizsgált kistájak geológiai felépítését Ádám L. (1981); Lovász Gy. (1967, 1977); Lovász Gy. – Wein Gy. (1974) és Szabó P. Z. (1957, 1964) alapján  foglaljuk össze.

 

 

1. ábra: A vizsgált kistájak és települések

 

A legidősebb felszíni kőzeteket a Mecsek és a Villányi-hg. paleozóos és mezozóos képződményei képviselik. A paleozóos kőzetek közül jelentékenyebb felszíni kiterjedésben csak az alsó és felső permi vörös és szürke homokkő, illetve konglomerátum és homokos agyagpala fordul elő a Ny-Mecsekben. Ezek a talajképződésnek nem kedveznek. A mezozóos üledékek közül legkedvezőbb kőzetfizikai és vízgazdálkodási tulajdonságokkal rendelkező talajképző kőzetek az alsó és középső jura márgák és homokkövek, valamint a felső triász agyagpalák, homokkövek és márgák. Ezek nagyobb kiterjedésben a K-Mecseket borítják, de kisebb foltokban a Ny-Mecsekben és a Villányi-hegységben is megtalálhatók. Szintén elterjedtek a Mecsekben és a Villányi-hegységben a különböző jura mészkövek, a triász mészkövek és dolomitok, melyek értékes építőipari nyersanyagok.

A vizsgált terület nagy részét neogén üledékek borítják. Elsősorban a dombsági és síksági térszíneket, de részben a Mecsek és a Villányi-hg. peremi területeit is. A miocén felső helvéti agyagmárga és kavicsos homok a hegységperemeken, 350-450 m tszf. magasságban található. Kedvező talajképző tulajdonságokkal bír, de csuszamlásra hajlamos. A felső helvéti rétegsort a Mecsek D-i és ÉNy-i szegélyén kisebb foltokban miocén (tortónai, lajta mészkő, konglomerátum és agyagmárga), valamint szarmata (durvamészkő és agyagmárga) üledékes kőzetek fedik. Szilárdságuk révén jó építőanyagok.

A Mecsek és a Villányi-hg. kivételével a terület földtani felépítésében elsősorban a pliocén, azon belül pannon üledékeknek van a legnagyobb szerepük, ugyanis ezek szolgáltatják a dombsági és síksági területek legfőbb építő kőzeteit. A pannon homok, homokkő, agyag, agyagos homok, agyagmárga felszíni kiterjedése minimális, mivel a dombságok és síkságok nagy részét vastag pleisztocén rétegsor fedi. Ezek, mint talajképző kőzetek alig jönnek számításba, viszont sokoldalúan hasznosítható építőanyagok és ipari nyersanyagok. Nagy vízkapacitásuk miatt elsőrangú rétegvíztárolók.

A pleisztocén képződmények közül elsőként a kitűnő talajképző kőzetnek számító fosszilis vörösagyagok említhetők, amelyek főként a Zselicben fordulnak elő. Folyóvízi üledékek (homok, iszap, murva, aprókavics, agyag) elsősorban a megsüllyedt Dráva- és Kapos-árok térségéban értek el nagyobb (akár több száz méteres) vastagságot. A legnagyobbrészt würmben kialakult típusos és áttelepített deluviális löszök a terület legfontosabb, legkiterjedtebb talajképző kőzetei, de a durvakerámia-iparnak is jó minőségű nyersanyagai. A Mecsek és a Dráva-ártér kivételével minden kistájon előfordulnak, sok helyen a 10 méteres vastagságot is meghaladják.

Területünkön a holocén üledékeket az alluviális síkságok ártéri képződményei (iszap, homok, agyag, löszös üledékek, tőzeg stb.) és az ormánsági futóhomok képviseli. Az ártéri képződmények a széles völgytalpú eróziós völgyek völgyfenekét töltik ki, sokszor több 10 m-es vastagságban. Legjelentősebb előfordulásuk a Dráva, a Kapos, a Karasica, a Fekete-víz és a Baranya-csatorna völgyében van. A réti és a láptalajok jellegzetes talajképző kőzetei.

Összegyűjtöttük a vizsgált területen található legjelentősebb ásványi nyersanyag lelőhelyeket, melyek a legnagyobb, ipari mértékkel is hasznosítható készleteket tartalmazzák (Hahn Gy. 1981, Marosi S. – Somogyi S. 1990 alapján). Nem szerepelnek benne az évszázadok során csupán helyi felhasználásra megindított és mára már nagyrészt felhagyott fejtések, bányák. Korábban ezek nagy szerepet játszottak egyes települések kézműiparának kialakulásában, fejlődésében. A kézművesek elsősorban közvetlen környezetüket látták el termékeikkel, helyi forrásokra építve (pl. agyag, kő). A nyersanyag nagyobb távolságról való beszerzése már inkább a később megindult gyáriparra jellemző. Ez tehát már csak kis mértékben kötődik a helyi nyersanyagokhoz, bár a nagy tömegben és költségesen szállítható nyersanyagok esetében a feldolgozást ma is a lelőhely közelében végzik (pl. Beremendi Cementmű). A különböző ásványkincsek gazdasági megítélése koronként változik (ld. a mecseki szén- és hasadóanyag bányászat fellendülését és mai helyzetét), így általános értékelést történelmi szerepükre igen nehéz adni. Tehát az itt felsorolt természeti adottságok alapján ma már nem jellemezhetjük egyértelműen egyes települések, régiók ipari fejlődési lehetőségét, de azért kimutatható a hatásuk a gazdasági- és a társadalmi szférára.

 

Energiahordozók előfordulási helye:

- fekete kőszén: K-Mecsek liász rétegekben - Pécs, Vasas, Hosszúhetény, Komló, Kisbattyán, Mecseknádasd, Magyaregregy, Szászvár

- barna kőszén: Hidas, Bükkösd, Bakóca, Mecseknádasd

- hasadóanyag: Ny-Mecsek permi homokkő - Kővágószőlős

·      Ércek előfordulási helye:

- bauxit: Villányi-hg. - Szársomlyó

- vasérc (nem műre való): Pécs, Vasas, Pécsvárad, Komló, Magyaregregy

·      Nem érces ásványi anyagok előfordulási helye:

- anhidrit és gipsz: Bükkösd, Hetvehely, Túrony, Pécs

- építőkő és cementipari alapanyag: Mecseknádasd, Komló, Cserkút, Pécs, Abaliget, Bükkösd, Magyarhertelend, Szászvár, Pécsvárad, Beremend, Nagyharsány, Csarnóta, Máriagyűd, Siklós

- építőipari homok: Mecseknádasd, Pécsvárad, Beremend, Sellye, Harkány, Kétújfalu, Pécs, Helesfa, Gödre

- kerámiaagyag: Hidas, Szentlőrinc, Sásd, Siklós, Villánykövesd, Szigetvár, Simonfa, Görcsöny, Bőszénfa, Kaposszerdahely

- talajjavító tőzeg és lápföld: Marócsa, Kovácshida

 

Elmondható, hogy a vizsgált terület ásványkincsekben nem tekinthető szegénynek. Ezek megoszlása azonban már nem egyenletes. Míg energiahordozókat, érceket, építőköveket, anhidritet és gipszet a két középhegységben találunk csupán, addig talajjavító tőzeg és lápföld a síksági területeken fordul elő. A kerámiaagyag és az építőipari homok minden tájon megtalálható.

A tájcsoport nem csak változatos geológiai adottságokkal, de igen eltérő morfológiai viszonyokkal is rendelkezik. Ezen adottság jelentős mértékben meghatározza egy terület mezőgazdasági hasznosíthatóságát, vonalas infrastruktúrájának futását, településsűrűségét stb.

A Mecsek-hg. ÉÉK-DDNy-i csapásirányú, paleozos alapú, nagyrészt mezozóos kőzetekből felépülő törésvonalak által határolt nagyszerkezeti rendszer. Ez a vizsgált terület legjobban kiemelt és feldarabolt tája, gyakori 200-400 m/4km2-es relief és a 16 km/4km2-es völgysűrűség. Legjellemzőbbek rá a tetőhelyzetbe kiemelt, eocén-oligocén tönkös felszínek, a hegylábi félsíkok és törmelékkúpok, a nagyobb eróziós völgyekben a pleisztocén völgyvállak rendszere, valamint a Ny-Mecsek É-i részén karsztos és csuszamlási formák.

A Villányi-hg. Ny-K irányú, változatos földtani felépítésű, öt pikkelyből álló, töréses-sasbérces hegység. Legmagasabb részén (350-400 m) az alsópannon tengerből kiemelkedő hátak foglalnak helyet. 240-300 m-es tszf. magasságban általánosan megfigyelhető a felsőpannon abráziós fennsík, amit átlag 180 m tszf. magasságú hegylábi félsík övez. A központi részeken mind reliefben, mind völgysűrűségben megközelíti a Mecseket, kiterjedése azonban jelentősen kisebb (kb. 1/4-e).

A Zselic pannóniai agyagos-homokos felépítésű, vékonyabb-vastagabb lösztakaróval borított, szerkezeti vonalak által határolt dombság, amit főleg É-D irányú, törésvonalakhoz igazodó völgyek és hátak tagolnak. Átlagos tszf. magassága 250-300 m. Legtagoltabb része a Központi- és az É-Zselic (100-200 m/4km2 relief, 12-16 km/4km2 völgysűrűség), ahol igen jellemzőek a csuszamlásos-suvadásos folyamatok. A D-Zselicre a D felé kibillent, lösszel fedett rögök sora jellemző, amelyek meredekebb É-i oldalán szintén gyakoriak a csuszamlások. Legkevésbé kiemelt és tagolt az ÉK-i része, amit 10 métert is meghaladó vastagságú lösztakaró borít.

A Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság pannon alapú, lösszel vastagon fedett, 130-250 m átlagmagasságú, É-ról D felé alacsonyodó, törésvonalakkal határolt táj. Domborzata ÉNy-DK irányú szerkezeti vonalak mentén, pleisztocén völgybevágódások hatására, pannóniai üledékeken kialakult hordalékkúpos hegylábfelszínből formálódott a mai dombsági térszínné. Széles völgyközi hátak, platók jellemzik a tájat, melyeket D felé vastagodó lösz takar. Közepesen tagoltnak mondható részei Görcsönyi-hát térsége és a Mecsekkel érintkező területek (50-100 m/4km2 relief, 8-12 km/4km2 völgysűrűség), ezzel szemben a D-i részek tagoltsága csak mérsékelt (20-50 m/4km2 relief, 8km/4km2 alatti völgysűrűség).

A Dráva és a Fekete-víz mentén tökéletes, ezektől távolodva tökéletlen síksági formakincset találunk. A Dráva-árok és részmedencéi a pleisztocén óta üledékgyűjtő medencék, amelyek a würmben süllyedtek meg utoljára. A vastag, főként folyóvízi, pleisztocén rétegsorra a würmben az Ormánság területén futóhomok, egyébként pedig folyóvízi iszap, homok és infúziós lösz települt. A Dráva mentén elhagyott meanderekkel tarkított ártéri és alacsony ármentes síkok, tőlük É-ra a futóhomokkal fedett enyhén hullámos síkok (Ormánság), legészakabbra pedig alacsony fekvésű, enyhén tagolt síkságok találhatók. Ár- és belvízveszélyes terület. Ez a legkevésbé tagolt táj, általában 3 m/4km2 alatti relieffel és 4 km/4km2 alatti völgysűrűséggel.

A tájcsoport éghajlati képének árnyalt vonásait jól adja vissza a Kakas-féle éghajlati körzet-felosztás (Kakas J. 1960). Ez alapján a vizsgált területen öt mezokörzetet különíthetünk el, melynek a legfontosabb jellemzőit – a mezőgazdaságot befolyásoló éghajlati adottságok szempontjából – Fodor I. (1977), Szilárd J. (1981), valamint Marosi S. – Somogyi S. (1990) alapján gyűjtöttük össze.

a) A tenyészidőszakban elégtelen nedvességű, mérsékelten száraz körzet, mérsékelten forró nyárral. Meleg terület, ahol a szárazföldi hatás még erősen érvé­nyesül. Ide tartozik a Dráva-melléknek Har­kány-Drávaszabolcstól K-re eső területe, valamint a Pécsi-medence. Ez az éghajlati körzet a vizsgált terület legmelegebb része, hazánk igen meleg D-alföldi területével mutat rokon vonásokat. Az évi középhőmérséklet 10,5C° és 11C°-os izotermavonalai veszik közre. Sugárzási adottságai kedvezőek, hő­igényes növények termesztésére kiválóan alkalmas. A Pécsi-medence klímáját a közepes nagyságú iparváros sajátos klímája határozza meg. A különösen magas hőmérsékleti értékek kialakításában szerepet játszanak a Mecsek-hegység déli lej­tői és a város hőkibocsátása.

b) A Dráva-alföld és a Fekete-víz síkja a Zselic D-i előterében már a meleg, enyhe telű körzet jellemvonásaival rendelkezik, -2C° fölötti januári középhőmérséklettel, 75-öt meghaladó nyári nappal, általában kiegyenlített vízmérleggel. Magyarországon talán éppen ennek az éghajlati területen érvényesül leginkább a szárazföldi, óceáni és mediterrán ha­tások keveréke. Ez utóbbi hatás a szubmediterrán jelleg érvényesülésében nyilvá­nul meg, amely abból adódik, hogy a Földközi-tengeri légtömegek elsődleges érkezési területe. Ez megmutatkozik az erőteljesen kifejlődő őszi csapadék­maximumban, amely esetenként meghaladja a nyár elejeit, valamint a tél enyhesé­gében. A sugárzási, hőmérsékleti és csapadék adottságok együttesen itt is kiváló feltételeket biztosítanak a hőigényes növények termesz­tésére.

c) A Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság D-i része és a Villányi-hg. a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű körzet tartozéka. Ez már szárazabb, szubhumid terület, a tenyészidőszakban elégtelen nedvességgel, mérsékelten száraz, enyhe téllel, erdős-sztyepp természetes növényzettel, mezőségi talajokkal. A Villányi-hegység D-i lejtői napfényben igen gazdagok és melegek, így ezen a területen különösen korán köszönt be a tavasz. Ezek a tulajdonságok a hegy­ség védett D-i lejtőit alkalmassá teszik melegigényes, fagyot nem tűrő tavaszi pri­mőrök és szőlő termesztésére. E lejtőkön az utolsó fagyos napok már­cius végén, április elején elmúlak.

d) Mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, enyhe telű dombsági terület. Itt már az óceáni hatások vannak túlsúlyban. Ide tartoznak a Mecsek peremterü­letei, a Mecsek-Villányi-hegység közötti dombvidék É-i része, valamint a Zselic nagy része (a központi legmagasabb területek kivételével). E körzet nedves, szubhumid jellegű, 650-760 mm csapadékkal, 50-75 nyári nappal, -2C°-nál magasabb januári középhőmérséklettel, mérsékelten negatív vízmérleggel. Kedvező adottságai vannak az erdőnek, illetve ligetes erdőnek és erdőtalajoknak. A körzet éghajlati viszonyai a mezőgazdasági művelésnek előnyösek.

e) Mérsékelten nedves körzet, enyhe téllel. Elsősorban hűvös hegyvidéki terület, 50-nél kevesebb nyári nappal, 19C°-nál alacsonyabb júliusi középhőmérséklettel, erdőnevelő, pozitív nedvességellátottsággal. Ide tarto­zik a Mecsek-hegység és a Zselic legmagasabb része. A magyarországi középhegységek közül a legenyhébb telű, mérsékleten meleg nya­rú körzet. Kiterjedt délies lejtői bőségesen ellátottak sugárzási energiával, mely­nek eredményeként értékes szőlő- és gyümölcskultúrák telepedtek meg. A Mecsek-hegység kedvező klímaadottságai természetes növénytakarójában is fel­ismerhetők. Itt a szubmediterrán, a kontinentális és balkáni fajok egyaránt keverednek. A délies kitettségű lejtők különösen gazdagok szubmediterrán növénytársulásokban.

A vizsgált terület felszíni vizei hazánk két nagy folyójának, a Dunának és a Drávának  vízgyűjtőjéhez tartoznak. A két vízrendszer közötti vízválasztó a Zselic és a Mecsek gerincén fut végig, a Középső-Mecsek térségében addigi ÉNy-DK-i iránya É-D-re vált és így halad a Villányi-hg.-ig. A Villányi-hg. Ny-i részének gerincén fut, majd Beremend K-i térségében hagyja el az országot. Az említett vonaltól É-ra fekvő területek a Duna, a D-DNy-ra találhatók pedig a Dráva vízgyűjtőjéhez tartoznak. A legnagyobb vízfolyások néhány adatát az 1. táblázat mutatja be.

 

Vízfolyás

Vízmérce

LKV (cm)

LNV (cm)

KQ (m3/s)

KÖQ (m3/s)

NQ (m3/s)

Almás-patak

Szigetvár

48

326

0,005

0,45

60

Baranya-csatorna

Csikóstőttős

0

460

0,06

1,43

110

Bükkösdi-víz

Szentlőrinc

16

296

0,15

0,35

45

Dráva

Drávaszabolcs

-10

596

151

486

2100

Fekete-víz

Baranyahídvég

-10

366

0,15

4,5

170

Gyöngyös főága

Kétújfalu

40

380

0,03

1,2

65

Kapos

Dombóvár

-50

558

0,44

4,44

115

Karasica

Villány

-10

256

0,07

1,6

95

Pécsi-víz

Kémes

20

238

0,06

1,6

57

Völgységi-patak

Bonyhád

-40

330

0,01

0,45

35

1. táblázat. A vizsgált terület legnagyobb vízfolyásainak néhány adata

(Marosi S. – Somogyi S. 1990 alapján)

 

A felszín alatti vizek általános ismertetésekor a talajvízzel, a rétegvízzel és a termálvizekkel kell foglalkozni. A talajvíz elsődlegesen a síkságokon fordul elő, de a dombságok völgytalpai alatt is megtalálható. Mélysége változó, általában 3-4 méternél nem fekszik mélyebben. Járására részben a folyóvizek vannak hatással, mégpedig elsősorban a Dráva, amelynek árterén 0-4 m közötti lehet a talajvíz mélysége. A kisebb vízfolyások talajvíztükörre való hatása kevésbé szembetűnő. A Pécsi-medencében és az Almás-patak hordalékkúpján elsősorban a csapadék mennyisége befolyásolja a mélységét, ami 1-5 m közötti értékkel jellemezhető. A talajvízből nyerhető vízmennyiség maximális mértéke 500 l/p a Dráva-ártéren, és ez az érték a folyótól távolodva egyre csökken (Lovász Gy. 1977).

A mélységi fúrásokkal feltárt rétegvizek esetében rendkívül széles hozam-anomáliák rajzolódnak ki. Pozitív anomáliájú területek találhatók Komló-Sásd térségében (400 l/p-et meghaladó hozammal), a Ny-Mecsek D-i előterében és a D-Zselicbe (200-400 l/p), A Villányi-hg. É-i előterében (400 l/p-et meghaladó hozammal) és Drávafok-Sellye térségében (400 l/p-et meghaladó hozammal). Negatív anomáliájú (100 l/p alatti hozamú) területek találhatók a Ny-Mecsek és a K-Zselic térségében, valamint az Almás-patak hordalékkúpjának D-i részén. Ezek az anomáliák majdnem teljesen megmagyarázhatók a ma már feltárt alaphegységi szerkezettel.

A vizsgált terület termálvizekben gazdagnak mondható, ami szintén szoros összefüggést mutat a mélyszerkezettel. A kutak térbeli helyzete igazolja, hogy a termálvizek első sorban mélyszerkezeti vonalakhoz kötöttek. Ezek: É-mecseki törésvonal (Komló, Sikonda, Magyarhertelend); a Zselic és Ny-Mecsek D-részén húzódó törésvonal (Szentlőrinc, Szigetvár); a Villányi-hg. É-i és D-i előterében húzódó törések (Újpetre, Harkány, Siklós). Szintén ismert, hogy hatalmas mélységi medencék is szolgáltathatnak termálvizet. Ilyen pl. Okorág, Sellye, Drávaszabolcs térsége, valamint a Kapos-árok és a Baranya-csatorna térsége (pl. Kaposszekcső, Oroszló).

A vizsgált terület felszíni és felszín alatti vizei változatos felhasználási lehetőségeket adtak a múltban és adnak jelenleg is. A legkorábbi települések is folyóvíz, forrás, tó közelében jöttek létre, hiszen a víz mindennapos emberi és állati szükséglet volt. A halászat, horgászat és pákászat is fontos kenyérkereset volt. A patakok vizével különböző célú malmokat hajtottak meg, melyekből legalább 266 db ismert a vizsgált területen. A vizet nem csak malomtavakban, hanem kisebb nagyobb halastavakban, víztározókban gyűjtötték össze. Mesterséges tavak az utóbbi időben is létesültek, elsősorban ivó- és öntözővíz tárolására, de fontosak horgásztavak és a rekreációt szolgáló mesterséges vizek is. Ma 139 db mesterséges tavat ismerünk a vizsgált területen. A vizsgált terület legnagyobb vízfolyása – a Dráva – Trianon után határfolyó lett, így kihasználása szinte teljesen megszűnt. Korábban fontos hajózási szállítóútvonal volt, energiáját malmokkal hasznosították. A fél évszázados mellőzöttség miatt azonban természetvédelmi szempontból a legjobb állapotú folyónk. Ennek köszönhetően jöhetett létre a Duna-Dráva Nemzeti Park (1996). Ez vonzó turisztikai célpont is lehet, így megtörheti a folyó menti terület gazdasági elszigeteltségét. A Dráva vízenergiájának kihasználására vízierőmű-rendszer kiépítését is tervezték, aminek megvalósítását Horvátország ma is szorgalmazza. Míg a Dráva szinte kihasználatlan, addig a térség legnagyobb városa – Pécs – ivó- és iparivíz hiánnyal küszködik. Ezt a szükségletet korábban csupán helyi felszíni és mélységi vizek felhasználásával oldották meg, ma már Duna-vízzel pótolják a hiányzó vízmennyiséget. A síksági vidékeken a mezőgazdasági területek öntözésére lehetőséget nyújt a talajvíz, azonban az általában megfelelő csapadékmennyiség miatt ennek kihasználtsága kicsi. A Dráva-mentén inkább a belvizek okoznak problémákat. A termál- és gyógyvizekre épülő fürdők a regionális, de akár a nemzetközi fürdő- és gyógyturizmust is elősegíthetik (pl. Harkány, Sikonda, Szigetvár).

A vizsgált terület dombsági és hegységi részei a Holarktikus flórabirodalom Közép-európai flóraterületének Magyar (Pannóniai) flóratartományához és ezen belül a Dél-Dunántúl (Praeillyricum) flóravidékéhez tartozik. Ezen belül a Zselic a Belső-Somogyi (Somogyicum), a Mecsek és a Mecsek és Villányi-hg, közötti dombság a Mecseki (Sopianicum), a Villányi-hg. pedig a Villányi flórajárásba (Harsanyicum) tartozik. A Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja a Holarktikus flórabirodalom Közép-európai flóraterületének Magyar (Pannóniai) flóratartományának alföldi (Eupannonicum) flóravidékének Drávasík (Titelicum) flórajárásába tartozik.

Az un. atlanti tölgyfázisban (i.e. 5500-2500) kezdve vannak ismereteink újkőkori kultúrájú embercsoportok megjelenésére a vizsgált területen (Bándi G. 1979). Ekkor az éghajlat meleg és nedves volt, a hegyvidékeken a tölgy vette át a vezető szerepet (a fenyő, a nyír, majd a mogyoró után). Megsokasodtak a szubmediterrán flóraelemek. A sztyeppek ismét erdős-sztyeppé alakultak. A bükk I. fázisban (i.e. 2500-800) az éghajlat kontinentálisabbá vált, a csapadék csökkent. Míg a hűvösebb mezoklímájú domb- és hegyvidékeken ismét a bükk vette át az uralmat, addig a déli lejtőkön megmaradtak a tölgy különböző társulásai. A zonális és extrazonális növénytársulások is elfoglalták ma is ismert helyüket, hiszen ennek a fázisnak a folytatásában élünk ma is (bükk II.). Ezen utóbbi fázisban már kétezer éve tart a társadalom környezet-átalakító hatása, amelynek eredményeképpen a természetes vegetációtípusok területi arányai alapvetően megváltoztak. A társadalom termelő tevékenysége következtében napjainkig lezajló vegetáció-módosulás nagyságrendje már túlszárnyalta az ezt megelőző egyes fázisokban bekövetkezett természetes változások nagyságrendjét. A vizsgált területet – a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombvidék peremi területein és a nagyobb vízfolyások mocsarain kívül – összefüggő erdőség borította. A különböző népek az i.sz. I. évezred végéig elsősorban az erdős-sztyeppék területén gazdálkodtak és alig terjeszkedtek a magasabb domb- és hegyvidékek, valamint a mocsarak felé. Az erdőségek irtása és művelés alá vétele a honfoglalás után indult meg nagyobb mértékben. A török uralom kezdetéig óriási területeken irtották ki a természetes növénytakarót. Elsősorban a Mecsek, Zselic és a Dráva mocsárvilágának erdőségei maradtak érintetlenek, melyek sokáig biztosították még az ősi megélhetési formákat az ott élőknek (gyűjtögetés, makkoltatás, kézműipar stb.). A XX. sz. elejéig azonban újabb területek kerültek kivágásra, elsősorban a Zselic alacsonyabb részein, illetve a Dráva szabályozott árterén.

Az eredeti vegetáció az elmúlt két évezredben jelentősen visszaszorult a társadalom gazdasági és tájátalakító tevékenysége során. A 2. táblázatban közöljük a vizsgált kistájak területhasznosítási arányainak jelenlegi állását. Megfigyelhető, hogy az erdőségek és ezért az erdőgazdálkodás részaránya a magasra kiemelt felszíneken a legnagyobb. Különösen magas az aránya a Mecsekben, de az átlagot meghaladó a Villányi-hegységben és a Zselicben is. Ezzel szemben a szántóterületek pontosan fordított képet mutatnak. Mint az várható, az arányuk a legkevésbé kiemelt és tagolt területeken a legmagasabb (Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja, Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság). A szőlőkultúrák részaránya feltűnően nagy a bortermeléséről híres Villányi-hegységben és elhanyagolgató a síksági területeken. Kedvező körülményekre utal még a Mecsek és a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság 6, illetve 5%-os részesedése. A rét és legelő területek átlagot meghaladó értékekkel a Zselicben és a Dráva síkján jelentkeznek. Az mindkét esetben a szántóföldi művelés alá már nehezebben vonható részekre jellemzőek. Az első esetben a kedvezőtlenebb domborzati adottságokkal vagy helyiklímával rendelkező, a második esetben a magas talajvíz, belvíz által veszélyeztetett területekről van szó.

 

 

Területhasznosítás:

kistájak:

erdő:

szántó:

szőlő:

rét, legelő:

belterület:

egyéb:

Mecsek-hg.

62%

22%

6%

1%

7%

1%

Villányi-hg.

36%

26%

28%

2%

8%

0%

Zselic

33%

53%

3%

6%

4%

1%

Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság

12%

77%

5%

1%

5%

0%

Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja

15%

74%

1%

4%

5%

1%

 Százalékok átlaga:

32%

50%

8%

3%

6%

0,6%

2. táblázat. A vizsgált kistájak XX. sz. végi területhasznosítási arányai

(A Magyar Honvédség térképei alapján számítva)

 

Az eltérő kőzettani, domborzati, éghajlati és növényzeti adottságok változatos talajtani adottságokat eredményeztek (Marosi S. – Szilárd J. 1981 és Máté F. – Szűcs L. 1972). A Mecsek viszonylag nagyobb reliefenergiája, felszabdaltsága, sajátos litológiai adottságai, nedvesebb éghajlata és kiterjedt erdőtakarója miatt egyértelműen külön talajkörzet. Talajtakarója uralkodóan agyagbemosódásos barna erdőtalaj, mellet­te foltokban jelenik meg a podzolos barna erdőtalaj és a litomorf rendzina talaj. Az erózió az erdőfedettség miatt nem számottevő, csak az erdőtakarótól megfosztott, művelésbe vont lejtőkre korlátozódik. A talajok természetes termőképessége a mecseki körzetben nagyrészt a gyenge (VII., VIII. oszt.), sőt az igen gyenge (IX., X. oszt.) kategóriák között oszlik meg; csak a hegység löszös üledékekkel fedett D-i lejtőin közepes a természetes termőképesség. Ez utóbbit azonban éppen a kitettség fokozza.

A Villányi-hegység túlnyomórészt litomorf rendzina talaja igen gyenge minősíté­sű (IX. oszt.). Ez azonban főként a hagyományos földhasznosítás (szőlőművelés) következtében a természetes termőképességben nem hat nagyon károsan, mert a löszös talajképző kőzeten e belterjes ágazatban döntő tényező a kitettség.

A Zselic domborzatilag kiemelt, ennek következtében a nedvesebb övhöz tartozik. Ez és löszös üledékeken képződött, az erdőtől megfosztott lejtős felszínein erősen és közepesen erodált, agyagbemosódásos barna erdőtalaja adja meg viszonylag egységes talajföldrajzi jellegét. A Kapos menti É-i részén növekszik a Ramann-féle barnaföld aránya. Mindkét jellemző talajtípusa általánosságban középkötött, nem karbonátos vályog. A körzet D-i, síkságba áthajló alacsonyabb szegélyén környezetben megjelenik a csernozjomosodó barna erdőtalaj, sőt a mészlepedékes csernozjom is. A természetes termőképesség zömmel közepes (VI. oszt.), az É-i és középső szegélyen V. osztályú, míg a mezőségiesedő, ill. mezőségi talajokon jó minőségű (III. oszt.). A Belső-Somoggyal határos DNy-i részen viszont csak gyenge (VII. oszt.) termőképességű talajok fordulnak elő.

A Mecsek és Villányi hg. közötti dombság a zömmel löszös talajképző kőzeten, 600-700 mm csapadékátlag mellett természetes körülmények között erdőzónában kialakult, uralkodóan Ramann-féle barna erdőtalajok körzete. A legmagasabbra emelkedő Mecsek-szegélyi részeken az agyagbemosódásos barna erdőtalaj foltjai jelennek meg. A körzet D-i felében gyenge mértékű az erózió, ezért az egész körzetben uralkodónak tekinthető a jó (IV. oszt.) természetes termőképesség, ami csak a völgyek alluviális térszínein csökken gyenge minőségűvé (VII-VIII. oszt.).

A Zselictől és a Villányi­-hegységtől D-re húzódó, gyengén tagolt, löszös-homokos üledékeken képződött csernozjom barna erdőtalajok a legjellemzőbbek. Ezekhez a Dráva menti övezetében a Pécsi-síkságba is benyúlva réti talajok csatlakoznak. A Drávamenti területekre a gyenge termőképességű nyers öntéstalajok jellemzők. A talajok természetes termőképessége közepes, a réti csernozjom területen jó.

A morfológiai, hidrológiai, klimatológiai és pedológiai jellemzők alapján elmondható, hogy a nagyüzemi szántóföldi mezőgazdaság számára legkedvezőbb területek a vizsgált tájakon belül a magasabban fekvő, enyhén tagolt, hullámos síkságok (Fekete-víz síkja, Pécsi-medence, Nyárád-Harkányi löszvidék területünkre eső része), valamint a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság D-i fele. Nem sokkal maradnak le az ártéri- és alacsony ármentes síkságok (Dráva-ártér), valamint a Zselic peremi területei (elsősorban a D-i és ÉK-i Zselic) sem. Közepesnek mondhatók a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság É-i részének, valamint a Zselic magasra kiemelt részeinek mezőgazdasági lehetőségei. Kedvezőtlen adottságokkal pedig a Mecsek-hg., és a Villányi-hg. rendelkezik. Ezen utóbbi területek inkább az erdőgazdálkodásnak kedveznek, a délies kitettségű, meredekebb lejtők pedig kiváló színterei a szőlő és gyümölcstermesztésnek.

 

 

III. A vizsgált települések népességszámának alakulása

 

A települések népességszáma csupán a természeti környezet közvetett hatását mutatja a társadalomra. Közvetítőként ebben az esetben is főleg a gazdasági és kisebb részben a műszaki szféra lép fel. Ezeket térben és időben változó módon befolyásolják a természeti adottságok, így hatásuk nem állandó erősségű és irányú. Ugyanazon természeti adottságokat koronként más-más szempontból nézve, más-más előjelel értékeltek az ottlakók. Igen jó példa erre a Dráva mocsárvilága, ami korábban rejtekhely és megélhetési forrás volt, később a mezőgazdasági terjeszkedés gátja lett, majd a szabályozások óta kitűnő szántóterület). A vizsgált tájcsoport népességszámának változását Bándi G. (1979), Beluszky P. (1981), Csánki D. (1894a, 1894b, 1913), Dávid G (1997), Engel P. (1997), Györffy Gy. (1987), Kovacsics J. (1997), Kubinyi A. (1997), Vörösmartné Tajti E. (1981) és KSH adatok alapján tekintjük át.

A vizsgált terület népességszámának változásáról teljes körű statisztikai adataink csupán az első magyarországi népszámlálás óta vannak. A korábbi állapotokra vonatkozóan csak régészeti leletekből, hiányos feljegyzésekből lehetett következtetéseket levonni. Az bizonyosnak tekinthető, hogy egészen a XII. századig a terület legnépesebb része a Mecsek D-i előtere, a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombvidék és a Villányi-hg. környéke volt. Ezzel szemben a Mecsek É-i részén és a Zselicben fekvő erdőségek, valamint a Dráva mocsarai kisebb számú népességet tartottak el. Baranya a X-XII. században az ország legsűrűbben lakott része. Az országos népsűrűség 8-10 fő/km2, ezzel szemben Györffy Gy. szerint pécsváradi apátság 350 km2-es birtokán ez az érték 16,2 fő/km2 volt. A népesség számának csak kb. 15%-os csökkenéséhez vezetett a tatárjárás, ami jóval kisebb, mint az Alföldön jellemző 40-50%-os lakosságpusztulás. Ez részben a természeti környezet kedvező adottságainak köszönhető, hiszen az erdők és mocsarak jó búvóhelyet kínáltak.

A gazdasági fejlődés és a népesség növekedése a török uralom kezdetéig folyamatos volt. Az 1494-95-ös Ernuszt Zsigmond féle kincstári jegyzék szerint Baranyában volt országosan a legtöbb adózó porta (15.018 db). E jegyzék 909 helységet sorol fel a megyében – ez 15 település/100 km2-es sűrűséget jelent – ami kb. kétszerese a XX. századi értéknek is. Baranya népsűrűsége az akkori országos átlag kb. kétszerese volt (24,8, illetve 10,6 fő/km2). A másfélszázados török uralom alatt a lakosság száma jelentősen csökkent (bár ezzel nem minden kutató ért egyet). A XVI. sz. harmadik harmadára a népesség 2/3-a elvándorolt vagy elpusztult. 1571-re a Dél-Dunántúl népsűrűsége 5,7 fő/km2-re esett vissza, ami csupán harmada a királyi Magyarország vármegyéiben a jellemző 12-18 fő/km2-es értékeknek (de két és félszerese a Duna-Tisza közén feljegyzett 2,3 fő/km2-nek).

A felszabadító háborúk (1689) utáni összeírások viszonylag sok, 258 db lakott községet találtak Baranyában, amiben számítások szerint 3.800-4.000 család élhetett. Az 1690-es évektől megindul a terület tervszerű betelepítése, főleg délnémetekkel. A lakosság száma az első magyarországi népszámlálás idejére (1784-87) meghatszorozódott a Dél-Dunántúlon, a népsűrűség 38 fő/km2 lett ekkor Baranyában. A benépesülés lassuló tempóban még fél évszázadig tartott (ez már csak 27-28%-os növekedést eredményezett).

  

 

2. ábra. A vizsgált települések népességének változása 1784-1870 között (1784 = 100 %)

(a mai közigazgatási határokra vetítve, KSH adatok alapján)

 

A XVIII.-XIX. századi népességszám változást mutatja a 2. ábra és az 3. táblázat. A bevándorlás és a természetes népmozgalom hatására az egész területre kiterjedő népességnövekedés figyelhető meg (124.614 főről 209.804 főre), ami 35,0-ről 58,9 fő/km2-re emelkedő népsűrűséget jelent. Ezt a képet csupán elhanyagolható mennyiségű stagnáló vagy csökkenő népességű település bontja meg, ahol a negatív folyamatok valószínűleg helyi társadalmi eseményeknek köszönhetően alakultak ki. Ezek aránya Villányi-hegységben és a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombságon a legmagasabb (8, illetve 6%). Első ránézésre megállapítható a térképről, hogy a települések döntő részén 20% fölötti volt a népességnövekmény a tárgyalt 80 év alatt. Vannak azonban nagyobb, összefüggő területek, ahol ez idő alatt a lakosság legalább megkétszereződött. Ilyen pl. a Zselic központi része és a Dráva-ártér Ny-i része. Ezek a Zselic településeinek 33%, a Dráva-alföld és Fekete-víz síkja településeinek 27%-át teszik ki. Arányuk a Villányi-hegységben (0%) és a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombságon (3%) a legkisebb. Véleményünk szerint ezek a nagy lakosságszám-növekedést mutató területek természetföldrajzilag a legkedvezőtlenebbek. A Zselic erősen kiemelt és felszabdalt területei, illetve a Dráva ártér mocsarai éppen ezért kerültek legkésőbb betelepítésre, mivel a jobb megélhetést biztosító területek már sűrűbben lakottak voltak. Valószínűleg a másik három kistáj kedvezőbb viszonyai közé nagyszámú népességet telepítettek már le a XVIII. sz. első felében is, mindig a Mecsektől D-re eső részek népesültek be legelőször és legsűrűbben, így itt már a stagnálás és csökkenés is kialakulhatott. A népesség kiemelkedő növekedése figyelhető még meg a Pécs-Komló régióban (bányászat, ipar fejlődése) és egyes forgalmilag kedvező helyen fekvő regionális centrumokban (Szigetvár, Szentlőrinc, Sellye).

  

 

3. ábra. A vizsgált települések népességének változása 1870-1941 között (1870 = 100 %)

(a mai közigazgatási határokra vetítve, KSH adatok alapján)

 

A 3. ábra a vizsgált települések népességszám-változását mutatja az 1870-1941 között. Ekkor a vizsgált kistájcsoport össznépessége 209.804 főről 288.065 főre  nőtt, ami a népsűrűség 58,9-ről 80,9 fő/km2-re való emelkedését jelenti. Az 1848-49-es szabadságharc után a népesség nagy részét érintő jobbágyi kötöttségek megszűntek, azonban ez nem járt lényeges társadalmi struktúraváltozással. A XIX. sz. végén – XX. sz. elején a falusi népesség száma megközelítette, illetve elérte a mezőgazdaság eltartó képességének határát. Ennek köszönhetően a községek lakosság száma stagnált (8. ábra). A mezőgazdaság intenzív átalakulása megindult, de ez csak a nagybirtokokra volt jellemző.

 

4. ábra. A vizsgált települések népességének változása 1941-1990 között (1941 = 100 %)

(a mai közigazgatási határokra vetítve, KSH adatok alapján)

 

A vizsgált területen és annak tágabb környezetében csak Pécs és Kaposvár nyújtott más jellegű megélhetési lehetőséget. Ezek a városok azonban csak kis részében tudták felvenni a felszabaduló munkaerőt. A népességfelesleg a területen belül vándorolt. A falusi lakosság születésszabályozást vezetett be (ami az Ormánságban volt a legáltalánosabb – "egykézés"). Eszerint mindegyik vizsgált kistájon a növekvő népességű települések részaránya a legnagyobb, kivéve a síksági területeken (3. táblázat). A 3. ábráról az is leolvasható, hogy a legtöbb erősen csökkenő népességű település a Dráva-alföldön feküdt. Ezeken a területeken valószínűleg a társadalmi változásokra igen nagy hatást gyakorolt a természeti környezet jelentős átalakítása (lecsapolások, szabályozások). Ezek az ormánsági emberektől fontos megélhetési forrásokat vettek el, melyeket nem minden tekintetben pótolt a nagytáblás földművelés. A síksági területeken a falvak 23%-a esik a 20-50%-al csökkenő népességű települések kategóriájába. Ennél jóval kisebb ez az arány a többi kistájon (Mecsek - 3%; Villányi-hg. - 8%; Zselic - 6%; Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság - 8%). Megállapítható, hogy a központi szerepkörű településeken sehol sem tapasztalható népességcsökkenés, sőt Pécs és Komló térségében az ismert – nagyrészt természetföldrajzi – okok miatt intenzív népességnövekedés mutatható ki.

 

 

1784-1870

 

1870 – 1941

 

1941 – 1990

Kistájak:

stag-nál

csök-ken

nincs adat

 

stag-nál

csök-ken

nincs adat

 

Stag-nál

csök-ken

nincs adat

Mecsek

94%

3%

0%

3%

 

48%

19%

30%

3%

 

22%

7%

67%

3%

Villányi-hg.

92%

8%

0%

0%

 

46%

23%

31%

0%

 

23%

8%

69%

0%

Zselic

97%

0%

3%

0%

 

52%

15%

33%

0%

 

8%

3%

89%

0%

Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság

94%

5%

1%

0%

 

42%

20%

38%

0%

 

3%

3%

94%

0%

Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja

92%

1%

1%

6%

 

33%

16%

48%

3%

 

7%

0%

91%

2%

3. táblázat. A vizsgált kistájak településeinek csoportosítása népességváltozásuk alapján (az 1784-1870, 1870-1941 és 1941-1990 közötti időintervallumokban, KSH adatai alapján)

 

A népességszám 1941-1990 között lezajló változásának jellemzőit a 4. ábrán és a 3. táblázatban láthatjuk. Ebben az időintervallumban tovább nőtt a lakosságszám 288.065-ről 361.970 főre és a népsűrűség is 80,9-ről 101,7 fő/km2-re. Jól utalnak azonban a területen belüli jelentős különbségekre a KSH Baranya megyére számított adatai, ami szerint a városi népsűrűség 1990-ben 531,5, a községek népsűrűsége 43,5 fő/km2 volt. A vidéki területeken szinte teljesen megfordult a helyzet az 1784-1870-es állapotokhoz képest. A települések 88%-án csökkent a lakosság száma. 29%-án 50% alá esett vissza népesség a II. világháború előttihez képest. A vizsgált területen belül jobb helyzetben a Mecsek és a Villányi-hg. van, a legrosszabb népesedési arányokat pedig a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság, illetve a Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja mutatja. A népességszám pozitív változása jól definiálható területeken figyelhető meg. Legnagyobb kiterjedésű a Pécs-Komló bányászati és ipari körzet, ahol új elemként lépnek be Kővágószőlős (uránbánya), valamint Kozármisleny és Pellérd (alvótelepülések) erős növekedésükkel. Harkány fejlődésében a hévízre épített, egyre nagyobb fürdő- és gyógyturizmust lebonyolító strandfürdő játszik szerepet. A Siklós-Villányi térségben az évszázadok óta ”értékálló” szőlőtermesztés és bortermelés tartja a lelket, amihez a nagyharsányi kőbányászat is minden bizonnyal hozzájárul. Ezen kívül csak a központi funkciójú településeken figyelhetünk meg növekedést. A legradikálisabb csökkenést a Zselic központi része és a síksági települések mutatják, ami leginkább a területek kisebb eltartó képességével és nagy elzártságával magyarázható.

 

 

IV. Az aktív keresők gazdasági ágak szerinti megoszlása

 

A természeti adottságok korábban alapvetően meghatározták egyes területeken a gazdasági fejlődés irányait és lehetőségeit. Itt elsősorban a mezőgazdaságot befolyásoló domborzati, éghajlati, vízrajzi, talajtani adottságokra kell gondolni, de meg kell említeni az ipari alapanyagnak számító erdőségeket és ásványi anyagokat (pl. szén). Ezeknek a megélhetési forrásoknak a gazdasági (és ezen keresztül társadalmi) jelentőségnek megítélése koronként kissé változott, a társadalmi viszonyoktól függően hol egyik, hol másik került inkább előtérbe. A következőkben először a természeti adottságok kihasználásának változását szeretnénk áttekinteni a vizsgált területen Bándi G. (1979), Beluszky P. (1981), Csánki D. (1894a, 1894b, 1913), Grünwald G. (1997), Györffy Gy. (1987), Izményi É. – Nagy J. – Troszt T. (1997), Kaczián J. (1997), Vörösmartiné Tajti E. (1981) alapján.

A Mecsek D-i előtere, a Villányi-hg. jelentős része és a két hegység közötti dombság már a római kor előtt (bronz, vaskor) is kultúrtáj volt. Irtásos területváltó földművelés és szőlőtermesztés volt jellemző. A Mecseket és a Zselicet összefüggő, szinte lakatlan erdőségek borították. A Dráva menti mocsárvilág a vadászat, halászat, gyűjtögetés színtere volt. A Mecsek-Dráva-Duna háromszög a rómaiak idején forgalmas, városi központtal (Sopianae), fejlett kereskedelemmel és kézműiparral, valamint árutermelő latifundiumokkal rendelkező terület volt. A mezőgazdaság központjai a területen több helyen föltárt (Pécs, Kővágószőlős, Pellérd, Beremend stb.) villák voltak. Erre az időszakra a mezőgazdaságba bevont területek terjedése, vízszabályozások, útépítések voltak jellemzők. Ezek azonban alig érintették az erdőségeket, mocsarakat.

A germán törzsek, avarok, hunok és a honfoglaló magyarok is elsősorban ezeket, a korábban termővé tett területeket szállták meg. A honfoglalás kori leletek tanúsága szerint a mai Baranya megye DK-i része és a Kapos völgye országosan is a legsűrűbben lakott, legintenzívebben művelt területek voltak. A XIII. században DK-Baranyában nyomásos gazdálkodást és trágyázást is alkalmaztak már. Megindult a mezőgazdasági árutermelés (elsősorban bor) és a távolsági kereskedelem. Intenzíven használták az ártereket (halászat, halastó, állattenyésztés) és az erdőségekben is egyre több irtványfalu alakult ki (állattenyésztés, méztermelés).

A XV. században tovább folyt az erdőségek irtása, így a szántóterületek aránya Pécstől D-re már az 50%-ot is jóval meghaladta. A patakok energiájával malmokat hajtottak (pl. Tettye-patak). A kiirtatlan erdőségekben és az ártereken egyre intenzívebb gazdálkodást – legeltetést, halászatot – folytattak. A török előtti időben tehát a természeti erőforrások kihasználása a kor színvonalán intenzív, szinte teljes körű volt.

A hódoltság korárát a termelőerők pusztulása, az ember által korábban ”meghódított” területek degradálódása jellemezte. A lecsökkent lakosság munkaereje nem volt elegendő a rendelkezésre álló terület megművelésére, így nőtt az erdő, a haszontalan bozót részaránya. Az 1720. évi felmérés alapján a török előtti területek egynegyedét művelték. A bizonytalan közállapotok a mezőgazdálkodás helyett a vadászatnak, halászatnak kedveztek.

A munkaerőhiányt az 1690-es évektől a XVIII. sz. közepéig tervezett betelepítésekkel pótolták. A XVIII. sz. a termelőerők fejlődésének, az erdőirtásoknak és a mezőgazdasági területek visszahódításának a kora. E század végére ismét művelés alá vették a földek felét. A XVIII. sz. közepe és a XIX. sz. eleje között az erdőségek kiterjedése egyharmadára csökkent. A korábbi égetéses irtás helyett egyre több helyen próbálták meg a faanyag felhasználást. Szállítási nehézségek miatt elsősorban helyben dolgozták fel (hamuzsír, szurok, faszén). Ezek ellenére a fejlett ÉNy-i országrészhez való felzárkózás csak extenzív jelleggel sikerült, a termelés színvonala, az árutermelés aránya alacsony maradt. Ezt nehezítette az egész évben járható utak és a jelentősebb piacok hiánya. A fejlesztő hatású mezőgazdasági termékgyűjtés, kereskedelem és szállítás minimális volt. A XVIII. sz. végén – XIX. sz. elején csupán Pécs számított a térségben minden tekintetben városnak, de közlekedésileg meglehetősen elzárt volt (ami részben természetföldrajzi elhelyezkedéséből adódik).

A XIX. század elejétől intenzív fejlődés kezdődött a mezőgazdaságban, de ezen kívül más természeti adottságot alig vontak be a felhasznált erőforrások körébe. Kivételt képez a Mecsekben az 1700-as évek második felében meginduló szénbányászat. Az 1848-49-es forradalom szabad utat nyitott a kapitalista gazdasági fejlődésnek. Ezt azonban lassították a mezőgazdaság félfeudális viszonyai és a kevés ipari tőke. A fejlődés megalapozója a XIX. sz. második felében a meginduló vasútépítés volt. Egyedül Pécs vonzotta a vasútvonalakat, de sajnos ez itt zsákvonalban végződött, így Pécs közlekedési szempontból továbbra is kedvezőtlen helyzetben maradt. A vasútépítések számos lokális központot is kialakítottak (pl. Szentlőrinc, Villány, Sellye). Ezekben a helységekben a mezőgazdaságon kívül új távlatot nyitott a lakosságnak.

A kapitalizálódó ipar legfontosabb központja Pécs volt. Mozgatórugója egy természeti adottság (helyi energia) volt: a szén. Az első nagytőkés vállalat (az Első Dunagőzhajózási Társaság) 1852-ben kezdte meg a bányák kiépítését. A századfordulón már 4.000 főt foglalkoztattak. A helyi kereskedőtőke is egyre jobban bevonult az iparba, ami azonban csak részben épült helyi természeti adottságokra (élelmiszeripar, fémipar, kisgépipar, kerámiagyár). Pécsen kívül Kaposvár egyre jelentősebb ipari szerepe emelhető még ki a térségben.

A kis települések 90%-a azonban agrár jellegű maradt egészen az 1950-es évekig. A II. világháború után a mezőgazdaság átszervezésével, az egyre erősebb gépesítéssel, kemizálással csökkent a primer szektorban  foglalkoztatottak aránya és a munka jellege is megváltozott. Gyorsan emelkedett a nehézipari dolgozók aránya. A terület legnagyobb foglalkoztatási központja Pécs (bányászat, ipar) és Komló (bányászat) volt. A hatvanas évektől egyre több könnyűipari, kereskedelmi, közszolgálati és helyi közlekedési munkahelyet létesítettek. Ez a szekunder és tercier szektorban dolgozók arányát egyre magasabbra emelte, és a mezőgazdaság foglalkoztatási szempontból mögéjük szorult.

Ma már a helyben fellelhető természeti adottságok másodlagos szerepet töltenek be. Az iparban és a szolgáltató szektorban nem lényeges telepítési tényező. A társadalom mobilitásának növekedésével pedig egyre nő az ingázók száma, akik néha napi száz kilométernél nagyobb távolságot is megtesznek a jobb munkahely kedvéért. A vizsgált terület ingázóinak fő célpontjai Pécs, Kaposvár és Komló. Az utóbbi város szerepe erősen csökkent a rendszerváltás óta. Kaposvár vonzó hatása is jelentős, de sokkal kevésbé érvényesül a Zselic (a vizsgált terület) felé, mint más irányokba.

Az aktív keresők gazdasági ágak szerinti megoszlásának vizsgálata nagyon alkalmas egyes régiók társadalmi-gazdasági folyamatainak és jellemzőinek kimutatására, de segítségükkel következtetéseket is levonhatunk a vizsgált települések természeti adottságaira vonatkozóan. E dolgozat céljait szem előtt tartva tehát nem nevezhetők ezek az adatok tökéletes indikátornak, de mégis érdemes foglalkozni velük, mivel ezek adják a legtöbb információt a természeti adottságoknak a műszaki és gazdasági szférán keresztül a társadalomra gyakorolt hatásáról. A vizsgálandó problémát tehát úgy is megfogalmazhatjuk: Hány százaléka tudott megélni a települések népességének a természeti adottságokból az elmúlt évszázadokban? Melyek a megélhetés szempontjából legfontosabb helyi energiák?

Az egész területre kiterjedő, teljes körű statisztikai felmérést először az 1784-87 között végzett első magyarországi népszámlálás adja számunkra. Ezt követően már többé-kevésbé rendszeresen készültek országos adatfelvételek. Az előbb említett 1784-87-es mellett, feldolgoztuk még az 1900-as és 1990-es népszámlálási adatokat is. Így adatsoraink nagyjából azonos időtartam – 113, illetve 90 év – elteltével mutatják a vizsgált terület kereső népességének gazdasági ágazatok szerinti megoszlását. Az adatok alapján három nagy csoportba osztottuk a kereső népességet:

  • mező-, erdő- és vízgazdálkodásban dolgozókra,

  • házi- és gyáriparban, valamint a bányászatban dolgozókra,

  • szolgáltató szektorban dolgozókra.

Az első kategóriába tartozó népesség mind a mai napig rendkívül szoros kapcsolatban áll a természeti környezetével, hiszen földművelésből, állattenyésztésből, halászatból stb. él. A korábbi évezredek legfontosabb csoportja ez, ami mellett csak elhanyagolható szerepet játszottak a második és harmadik osztály tagjai. A második kategóriába tartozó népesség számára sok esetben még ma is nagy jelentősséggel bírnak a közvetlen természeti környezet adottságai (helyi energiák), de ez nem minden esetben igaz. Ma már csak nagy tömegű, nehezen szállítható ásványi anyagokat dolgozzák fel a kitermelés helyén, vagy ahhoz nagyon közel (pl. szén, kő). Az ipari üzemek elsősorban az olcsó, szakképzett munkaerőre, fogyasztópiacra, megfelelő infrastruktúrára stb. épülnek rá.

A 4-6. táblázatokat és a 5-7. ábrákat a KSH népszámlálási adatai alapján képzett kategóriákból készítettük. Elsősorban a különböző társadalmi, gazdasági adottságokkal rendelkező települések térképekről leolvasható térbeli eloszlására voltunk kíváncsiak. A táblázatokban a településeket ”gazdasági fejlettségük” alapján állítottuk sorba, tehát a mezőgazdaságban dolgozók arányát növekvő, az iparban és a szolgáltatásban dolgozókét csökkenő sorrendbe rendeztük. A jobbra zárt nevek ma is élő és önálló, a balra rendezettek pedig önállóságukat elvesztett településeket jelölnek.

Az első időkeresztmetszetünket az 1784-87-es adatok képezik (4. táblázat, illetve 5. ábra). Ekkor az aktív keresők száma a vizsgált területen 28.980 fő volt. Ennek túlnyomó része (95%) a mező-, erdő- és vízgazdálkodásban dolgozott. Jelentéktelennek tekinthető az iparban és a szolgáltatásban dolgozók aránya (3, illetve 2%). Két évszázaddal ezelőtt tehát még a népesség majdnem egésze a közvetlen természeti környezetéből élt, hiszen ekkor a háziipar és a manufakturális jellegű városi ipar is csupán helyi alapanyagokat dolgozott fel. Az ipari szektor jelenléte a központi szerepkörű, nagyobb népességű településeken a legjelentősebb. Így Pécsett és a ma már szerves részét képező Rácvárosban, valamint Pécsváradon, Siklóson és Szigetváron. A falvak esetében elsősorban az É és ÉK-mecseki és a K-zselici településeken találhatunk ipari szektorban dolgozó népességet. Ez arra utal, hogy a helyi adottságokra épülő kőbányászatból, faiparból, fazekasságból stb. a lakosság kisebb része már ”főállásban” meg tudott itt élni. De egyes esetekben ez úgy is értelmezhető, hogy a mezőgazdaság feltételei ott nem voltak olyan jók, mint máshol, így az emberek kénytelenek voltak más megélhetési forrást keresni – amelyeket az a terület megadott, máshol viszont nem voltak biztosítva. A szolgáltató szektor ebben az időszakban még szinte kizárólag csak a papok meglétét mutatja a településeken. Ennek aránya természetszerűleg az egyházi központokban a legnagyobb.

Az 1900-as népszámlálás adatiból összesített értékeket a 5. táblázatban és 6. ábrán láthatjuk. Ekkor még mindig a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya messze a legmagasabb (71%), de az iparban dolgozik már majdnem minden ötödik, a szolgáltatásban pedig miden tizedik ember. Az aktív keresők száma az előző metszet időpontja óta eltelt 113 év alatt megnégyszereződött. Továbbra is a mezőgazdasági jellegű települések uralják a térképet, de már ki tudunk jelölni iparosodottabb gócokat és fejlett tercier szektorral rendelkező településeket is.

Ez az időszak a vasútépítések és a kapitalista iparosodás fénykora. Kiemelkedő a szekunder szektorban dolgozók aránya a Mecsekben, ami a fejlett bányászatnak és Pécs erősödő iparának köszönhető. Egyes településeken (Szabolcs, Vasas, Somogy, Püspökszentlászló, Komló, Császta, Szászvár stb.) a bányászatban dolgozók részaránya a 40%-ot is meghaladja, és ugyanitt a mezőgazdaság 50% alá szorul vissza. Ekkor még a bányatelepek vonzása csak szűk körzetükben érvényesült, hiszen a dolgozóknak – megfelelő tömegközlekedés híján – legtöbbször gyalog kellett műszakba menni. Természeti adottságok hatását ismerhetjük fel egyes Zselici települések átlag körüli iparosodottságában (kőbányászat, agyagművesség, fafeldolgozás). Ezek fellendülését a vasút segítette, hiszen a termékek könnyen elszállíthatóvá váltak. A kőbányászat és mészégetés hatása mutatkozik meg Beremend foglalkozási struktúrájában. Az időszak legfejlettebb gazdaságú településeit a nagy részarányú ipar mellett a szolgáltató szektor átlagot meghaladó mértékű előretörése jellemzi.

A hagyományosnak nevezhető közigazgatási-kulturális-közlekedési centrumok (Pécs, Pécsvárad, Siklós, Szigetvár) mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a vasút által segített regionális központok (Sásd, Szentlőrinc, Villány, Sellye). Érdekes kuriózum Harkány, ahol a település gazdasági fellendülését az 1823-ban feltárt gyógyvízre épült fürdő egyre nagyobb látogatottsága okozta.

Az 1990-es állapotokat a 6. táblázat és a 7. ábra mutatja be. Az aktív keresők száma 22%-kal nőtt a kilencven évvel korábbiakhoz képest. Radikális változás figyelhető meg a foglalkoztatottak gazdasági ágak szerinti megoszlásában. Az eddig vezető primer szektor részesedése 15%-ra esett vissza, és az első helyet a szolgáltató szektor vette át. Ma tehát, ha a vizsgált terület össznépességét vesszük figyelembe, akkor az ipari és szolgáltató szektor a döntő kenyéradó ágazat. A népesség nagy részének megélhetése már nem függ a közvetlen természeti környezetének adottságaitól. A 6. táblázatban és a 7. ábrán látottak azonban ettől igencsak eltérő arányokat mutatnak a legtöbb községben. A falvakban a primer szektor aránya gyakran jóval meghaladja az átlagot, egyes esetekben – Piskó, Kisszentmárton – a 87%-ot is eléri. A legmagasabb mezőgazdasági részesedést mutató települések elsősorban a síksági területeken figyelhetők meg; de egyes elzárt, kedvezőtlen helyzetben lévő településen is ez maradt a vezető ágazat (pl. Visnye, Okorvölgy). Napjainkban tehát a vizsgált területen ezek a települések függnek a legjobban a természeti adottságoktól. Az átlagos vagy az alatti mezőgazdasági foglalkoztatottsággal rendelkező településekről megállapítható, hogy elsősorban a mecseki bányavidékhez (szén, urán) tartoznak, vagy Pécs környéki alvótelepülések, de ebbe a csoportba sorolható még Siklós és Szentlőrinc is. A mezőgazdasági falvak mellett a mecseki bányavidék települései voltak azok, amelyek legjobban függtek a természeti adottságoktól. A rendszerváltás utáni bányabezárásokkal ezek lakosságának jelentős része elvesztette hagyományos megélhetési forrását. A legproblematikusabb helyzetben Komló van, ahol a kereső népesség több mint felének adott munkát a bánya. A tercier szektor elsősorban a helyi társadalmi igényekre épül rá, tehát a természeti adottságokhoz alig van köze. A fejlett szolgáltató ágazattal rendelkező települések igen nagy szórást mutatnak. Elsősorban városokban, nagy népességű és központi funkciójú, illetve pécskörnyéki településeken magas az aránya. Ki kell azonban emelnünk azon turisztikai célpontokat (Orfű, Ababliget, Harkány), ahol a természeti értékek adják a vonzerőt.

 

 

 

 

4. táblázat

 

 

1784-87

 

 

 

 

Aktív keresők aránya ...

 

 

a mezőgazdaságban

 

az iparban

 

 

a szolgáltatásban

1

Szentjakab

50%

1

Rácváros

36%

1

Szentjakab

50%

2

Pécs

59%

2

Pécs

29%

2

Mecsekszentkút

25%

3

Rácváros

64%

3

Németszék

14%

3

Pécs

13%

4

Mecsekszentkút

75%

4

Kishertelend

13%

4

Márigyűd

13%

5

Siklós

81%

5

Bükkösd

9%

5

Siklós

11%

6

Németszék

85%

6

Pécsvárad

9%

6

Siklósbodony

8%

7

Márigyűd

87%

7

Siklós

8%

7

Szigetvár

7%

8

Szigetvár

87%

8

Hidor

7%

8

Kaposszentjakab

7%

9

Kishertelend

88%

9

Orfű

6%

9

Németi

6%

10

Pécsvárad

88%

10

Megyefa

6%

10

Üszögpuszta

5%

11

Üszögpuszta

89%

11

Szigetvár

6%

11

Kisasszonyfa

5%

12

Siklósbodony

89%

12

Mágocs

5%

12

Almáskereszttúr

5%

13

Bükkösd

90%

13

Üszögpuszta

5%

13

Bogdása

5%

14

Magyarszék

90%

14

Mánfa

5%

14

Szentlőrinc

5%

15

Megyefa

92%

15

Mecsekrákos

5%

15

Magyarszék

5%

16

Mágocs

93%

16

Godisa

5%

16

Mozsgó

5%

17

Okorvölgy

93%

17

Magyarszék

5%

17

Szentbalázs

5%

18

Kaposszentjakab

93%

18

Beremend

5%

18

Szederkény

4%

19

Mánfa

93%

19

Alsómocsolád

4%

19

Kákics

4%

20

Kisasszonyfa

93%

20

Csebény

4%

20

Köblény

4%

...

...

...

...

...

...

...

...

...

319

Karácodfa

100%

319

Karácodfa

0%

319

Karácodfa

0%

320

Szilvás

100%

320

Szilvás

0%

320

Szilvás

0%

321

Szőke

100%

321

Szőke

0%

321

Szőke

0%

322

Szörény

100%

322

Szörény

0%

322

Szörény

0%

323

Tarrós

100%

323

Tarrós

0%

323

Tarrós

0%

324

Tengeri

100%

324

Tengeri

0%

324

Tengeri

0%

325

Varga

100%

325

Varga

0%

325

Varga

0%

326

Várad

100%

326

Várad

0%

326

Várad

0%

327

Vejti

100%

327

Vejti

0%

327

Vejti

0%

328

Pázdán

100%

328

Pázdán

0%

328

Pázdán

0%

329

Bőszénfa

100%

329

Bőszénfa

0%

329

Bőszénfa

0%

331

Cserénfa

100%

331

Cserénfa

0%

331

Cserénfa

0%

332

Gálosfa

100%

332

Gálosfa

0%

332

Gálosfa

0%

333

Kaposhomok

100%

333

Kaposhomok

0%

333

Kaposhomok

0%

334

Patca

100%

334

Patca

0%

334

Patca

0%

335

Potony

100%

335

Potony

0%

335

Potony

0%

336

Sántos

100%

336

Sántos

0%

336

Sántos

0%

337

Szentborbás

100%

337

Szentborbás

0%

337

Szentborbás

0%

338

Visnye

100%

338

Visnye

0%

338

Visnye

0%

339

Zselickislak

100%

339

Zselickislak

0%

339

Zselickislak

0%

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5. táblázat

 

 

1900

 

 

 

 

Aktív keresők aránya ...

 

 

a mezőgazdaságban

 

az iparban

 

 

a szolgáltatásban

1

Rácváros

14%

1

Szabolcs

74%

1

Sásd

43%

2

Szabolcs

19%

2

Gorica

72%

2

Pécs

39%

3

Pécs

21%

3

Rácváros

70%

3

Siklós

29%

4

Gorica

28%

4

Somogy

61%

4

Szentlőrinc

26%

5

Püspökszt.lászló

29%

5

Szászvár

53%

5

Villány

24%

6

Sásd

34%

6

Komló

51%

6

Püspökszt.lászló

23%

7

Szászvár

35%

7

Mecsekszentkút

49%

7

Szigetvár

22%

8

Somogy

35%

8

Püspökszt.lászló

48%

8

Pécsvárad

21%

9

Siklós

39%

9

Vasas

47%

9

Harkány

19%

10

Komló

40%

10

Császta

46%

10

Sellye

19%

11

Szigetvár

43%

11

Hosszúhetény

42%

11

Rácváros

16%

12

Mecsekszentkút

46%

12

Máza

41%

12

Magyarszék

15%

13

Császta

48%

13

Pécs

40%

13

Bükkösd

15%

14

Pécsvárad

49%

14

Váralja

39%

14

Árpád

15%

15

Vasas

49%

15

Óbánya

38%

15

Szászvár

12%

16

Máza

50%

16

Szigetvár

35%

16

Vajszló

12%

17

Sellye

52%

17

Megyefa

33%

17

Szentbalázs

12%

18

Hosszúhetény

52%

18

Mecseknádasd

33%

18

Gálosfa

11%

19

Szentlőrinc

53%

19

Siklós

32%

19

Kiskozár

11%

20

Magyarszék

54%

20

Hird

31%

20

Mecsekjánosi

11%

...

...

...

...

...

...

...

...

...

304

Lúzsók

97%

304

Rónádfa

2%

304

Bosta

1%

305

Tésenfa

97%

305

Drávaszerdahely

2%

305

Alsószentmárton

1%

306

Gyód

97%

306

Szentivány

2%

306

Kispeterd

1%

307

Poklosi

97%

307

Potony

2%

307

Kisszentmárton

1%

308

Gyümölcsény

97%

308

Kisszentmárton

2%

308

Szörény

1%

309

Drávagárdony

97%

309

Zók

1%

309

Ny. szt.erzsébet

1%

310

Kistamási

97%

310

Kán

1%

310

Rugásd

1%

311

Katádfa

97%

311

Márfa

1%

311

Katádfa

1%

312

Márfa

97%

312

Pécsaranyos

1%

312

Poklosi

1%

313

Potony

97%

313

Basal

1%

313

Kistamási

1%

314

Gerde

97%

314

Drávagárdony

1%

314

Gerde

1%

315

Drávaszerdahely

97%

315

Kisbeszterce

1%

315

Babarcszőlős

1%

316

Basal

98%

316

Lúzsók

1%

316

Szőke

0%

317

Hernádfa

98%

317

Kiskeresztúr

1%

317

Gyód

0%

318

Kisszentmárton

98%

318

Rugásd

1%

318

Szilvásszt.márton

0%

319

Karácodfa

98%

319

Gyümölcsény

1%

319

Bánfa

0%

320

Keménygadány

98%

320

Markóc

1%

320

Gorica

0%

321

Markóc

98%

321

Karácodfa

0%

321

Romonya

0%

322

Rugásd

99%

322

Keménygadány

0%

322

Varjas

0%

323

Várad

99%

323

Várad

0%

323

Hernádfa

0%

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

6. táblázat

 

 

1990

 

 

 

 

Aktív keresők aránya ...

 

 

a mezőgazdaságban

 

az iparban

 

 

a szolgáltatásban

1

Cserkút

2%

1

Kővágószőlős

68%

1

Bakóca

55%

2

Pécs

4%

2

Mázaszászvár

61%

2

Siklós

55%

3

Komló

5%

3

Sumony

61%

3

Harkány

55%

4

Gyód

6%

4

Komló

61%

4

Orfű

54%

5

Kővágószőlős

6%

5

Cserkút

59%

5

Pécs

54%

6

Hidas

7%

6

Kismányok

58%

6

Abaliget

54%

7

Keszü

8%

7

Molvány

58%

7

Gyód

53%

8

Nagyharsány

8%

8

Birján

54%

8

Pécsudvard

52%

9

Siklós

10%

9

Kacsóta

54%

9

Bükkösd

52%

10

Mecseknádasd

11%

10

Lovászhetény

54%

10

Kaposszekcső

51%

11

Mázaszászvár

11%

11

Váralja

53%

11

Vásárosdombó

51%

12

Bogád

12%

12

Hidas

53%

12

Szentlőrinc

49%

13

Nagykozár

13%

13

Kistapolca

52%

13

Helesfa

49%

14

Szentlőrinc

14%

14

Nagyharsány

51%

14

Görcsöny

48%

15

Pécsudvard

14%

15

Mecseknádasd

51%

15

Szenna

48%

16

Bakonya

14%

16

Szilvás

51%

16

Pellérd

47%

17

Szőkéd

14%

17

Bakonya

51%

17

Keszü

47%

18

Kozármisleny

15%

18

Pettend

50%

18

Szentbalázs

46%

19

Kaposszerdahely

15%

19

Apátvarasd

50%

19

Szigetvár

46%

20

Villány

15%

20

Hosszúhetény

49%

20

Okorág

46%

...

...

...

...

...

...

...

...

...

238

Csebény

67%

238

Lúzsók

15%

238

Bánfa

15%

239

Kemse

67%

239

Kemse

15%

239

Okorvölgy

15%

240

Velény

67%

240

Adorjás

15%

240

Páprád

15%

241

Nemeske

67%

241

Gordisa

15%

241

Adorjás

15%

242

Cún

67%

242

Ibafa

14%

242

Kórós

14%

243

Sámod

67%

243

Cún

14%

243

Bürüs

14%

244

Endrőc

67%

244

Zaláta

14%

244

Lúzsók

14%

245

Baranyahídvég

69%

245

Kaposkeresztúr

14%

245

Sumony

14%

246

Kisdér

69%

246

Zádor

13%

246

Potony

14%

247

Tengeri

69%

247

Szentdénes

13%

247

Gordisa

14%

248

Tormás

70%

248

Nagybudmér

12%

248

Fazekasboda

13%

249

Lúzsók

70%

249

Okorvölgy

12%

249

Besence

13%

250

Adorjás

70%

250

Somogyhárságy

11%

250

Hirics

13%

251

Gordisa

72%

251

Vejti

11%

251

Velény

13%

252

Okorvölgy

73%

252

Tormás

11%

252

Vásárosbérc

13%

253

Vejti

79%

253

Kisdér

10%

253

Magyarlukafa

13%

254

Visnye

82%

254

Sámod

10%

254

Apátvarasd

13%

255

Szentegát

82%

255

Piskó

10%

255

Peterd

13%

256

Piskó

87%

256

Drávapiski

10%

256

Várad

13%

257

Kisszentmárton

87%

257

Szentegát

9%

257

Baranyahídvég

13%

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

5. ábra. A vizsgált települések kereső népességének ágazati megoszlása 1784-87-ben

 

 

 

6. ábra. A vizsgált települések kereső népességének ágazati megoszlása 1900-ban

 

 

 

7. ábra. A vizsgált települések kereső népességének ágazati megoszlása 1990-ben

 

 

 

8. ábra. Baranya megye népességszámának alakulása 1870-1990 között

(Az 1990-es városállományra vetítve, forrás: KSH)

 

 

V. Összefoglalás

 

Az utóbbi két évszázad statisztikai adatai alapján, a vizsgált Dél-dunántúli területen megállapíthatjuk, hogy a rossz természeti adottságokkal (pl. igen tagolt felszín) rendelkező területek nehezebben kötik meg a népességet. S ha ezeket a kedvezőtlen természeti adottságokat társadalmi-gazdasági előnyök (jó közlekedés, ipari munkahelyek stb.) nem kompenzálják, akkor fokozódik a népesség mobilitás. A kedvező természeti-gazdasági-inrastrukturális-társadalmi adottságokkal rendelkező területek pedig magukhoz vonzzák és letelepítik a népesség mozgékonyabb rétegeit. Ezt alátámasztják a vizsgált terület népességi adatai is: míg 1784-87-ben a lakosság 84%-a vidéken lakott és a városi lakosság csak 16%-ot tett ki, addig 1990-re ez az arány majdnem megfordult: 38, illetve 62% lett.

Vizsgálataink arra is rámutattak, hogy a gazdasági (és ezen keresztül a társadalmi) szférára ható közvetlen természeti hatások szerepe folyamatosan, egyre nagyobb mértékben gyengült az utóbbi évszázadban. A termőföldön, vizeken, ásványkincseken keresztül ma is érvényesül, de az egyre mobilabb és átrétegződő társadalom egyre kevésbé függ a természeti adottságoktól. Ma már csak a kiemelkedő arányban mezőgazdaságból élő falvak népességére vannak nagy hatással. Ezen települések száma magas, de lakosságuk csökkenő tendenciát mutat az utóbbi fél évszázadban.

 

 

Irodalom:

 

  • Bándi G. 1979 (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig. – Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 423 p.

  • Beluszky P. 1981: A dél-dunántúli természeti környezet társadalmi-gazdasági igénybevételének főbb szakaszai a felszabadulásig. – in.: Ádám L. – Marosi S. – Szilárd J. (szerk.): A Dunántúli-dombság (Dél-Dunántúl), Akadémiai Kiadó, Bp., pp. 285-303.

  • Csánki D. 1894a: Baranyavármegye. – In: Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II., MTA, Budapest, pp. 451-566.

  • Csánki D. 1894b: Somogyvármegye. - In: Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II., MTA, Budapest, pp. 567-707.

  • Csánki D. 1913: Tolnavármegye. - In: Csánki D.: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III., MTA, Budapest, pp. 397-481.

  • Dávid G. 1997: Magyarország népessége a 16-17. Században. – In: Kovacsics J. (szerk.): Magyarország történeti demográfiája (896-1995). Milecentenáriumi előadások, KSH MTA Demográfiai Bizottsága és Történeti Demográfiai Albizottsága, Budapest, 417 p.

  • Elekes T. 2001: A településfejlődést befolyásoló természeti, társadalmi, gazdasági tényezők szerepe a Nyikó vízgyűjtőjén és a Székely-Sóvidéken. – Ph.D. értekezés, PTE TTK, Földrajzi Intézet

  • Engel P. 1997: Az Anju- és Zsigmond kori Magyarország történeti demográfiájának problémái. – In: Kovacsics J. (szerk.): Magyarország történeti demográfiája (896-1995). Milecentenáriumi előadások, KSH MTA Demográfiai Bizottsága és Történeti Demográfiai Albizottsága, Budapest, pp. 111-116.

  • Grünwald G. 1997 (szerk.): Baranya megye kézikönyve I-II. – Bo&Bo, Ceba Kiadó, Gruppa Kft., Szekszárdi Nyomda Kft.

  • Gyenizse P. – Lovász Gy. 1996: A természeti környezet hatása a településalaprajzokra Baranya megye déli részén. – In: Földrajzi Értesítő XLV. évf. 3-4. füzet pp. 205-219.

  • Gyenizse P. – Vass P. 1998: A természeti környezet szerepe a Nyugat-Mecsek településeinek kialakulásában és fejlődésében. – In: Földrajzi Értesítő XLVII. évf. 2. füzet, pp. 131-148.

  • Gyenizse P. – Kovács B. 2000: Természeti környezet és a települések kapcsolata a Drávamenti-síkságon. – In: Füleky Gy. (szerk.) A táj változásai a Kárpát-medencében a történelmi események hatására, Bp.-Gödöllő, pp. 199-204.

  • Györffy Gy. 1987: Baranyavármegye. – In: Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza, Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 247-409.

  • Izményi É. – Nagy J. – Troszt T. 1997 (szerk.): Somogy megye kézikönyve. – Ceba Kiadó, Szekszárdi Nyomda kft.

  • Kaczián J. 1997 (szerk.): Tolna megye kézikönyve. – Ceba Kiadó, Szekszárdi Nyomda kft.

  • Kovacsics J. 1997: A történeti demográfia válaszai és nyitott kérdései az Árpád-kori népesség számára vonatkozóan. – In: Kovacsics J. (szerk.): Magyarország történeti demográfiája (896-1995). Milecentenáriumi előadások, KSH MTA Demográfiai Bizottsága és Történeti Demográfiai Albizottsága, Budapest, pp. 11-30

  • Kubinyi A. 1997: A magyar királyság népessége a 15. sz. végén. – In: Kovacsics J. (szerk.): Magyarország történeti demográfiája (896-1995). Milecentenáriumi előadások, KSH MTA Demográfiai Bizottsága és Történeti Demográfiai Albizottsága, Budapest, pp. 93-110.

  • Nagyváradi L. 1999: Közép és Dél-Dunántúli települések tipizálása természeti környezetük alakulása és állapota alapján. – Ph.D. értekezés, JPTE TTK, Földrajzi Intézet

  • Tóth J. 1981: A településhálózat és a környezet kölcsönhatásának néhány elméleti és gyakorlati kérdése. – In: Földrajzi Értesítő XXX., pp. 268-292.

  • Wilhelm Z. 1999: Az Alsó-Duna-vidék településeinek fejlődésében szerepet játszó természeti tényezők vizsgálata. – Ph.D. értekezés, JPTE TTK, Földrajzi Intézet

  • Vörösmartiné Tajti E. 1981: A népesség fejlődése – In: Ádám L.-Marosi S.-Szilárd J. (szerk.): A Dunántúli-dombság (Dél-Dunántúl), Akadémiai Kiadó, Bp., pp. 303-309.

 

Forrás:

 

KSH adatok

 

 

Vissza az oldal tetejére