I. Bevezetés
A települések működését bemutató
dinamikus-harmonikus tetraéder-modell
(Tóth J. 1981) gazdasági-,
társadalmi-, műszaki- (infrastrukturális) és természeti szférája szoros
kapcsolatban, kölcsönhatásban áll egymással. Vizsgálataink célja az, hogy a
négy szféra közül kiemeljük a természeti adottságokat és ennek hatását a
másik háromra különböző adatokkal jellemezzük. A Pécsi Doktoriskolában már
számos ilyen témájú dolgozat készült (pl.
Gyenizse P. – Lovász Gy. 1997,
Gyenizse P. – Vass P. 1998,
Gyenizse P. – Kovács B. 2000,
Elekes T. 2001, Nagyváradi L. 1999, Wilhelm Z. 1999). Ez a feladat
meglehetősen problematikus, hiszen a szférák szoros kölcsönhatásban vannak
egymással. A vizsgálatot bonyolítja az is, hogy míg a természeti oldal a
műszaki és a gazdasági szférára viszonylag jól kimutatható
hatásmechanizmussal van, addig a társadalmi szférára meglehetősen kicsi
közvetlen hatást gyakorol. A társadalom jellemzőit és jelenségeit csak a
gazdasági és a műszaki szférákon keresztül befolyásolja igazán, közvetett
módon. A következőkben ezt a hatásmechanizmust vizsgáljuk meg és a
legfontosabb tendenciákat, jellemzőket emeljük ki néhány eltérő
természetföldrajzi adottságokkal bíró DK-dunántúli kistáj (1. ábra)
települései esetében.
II. A vizsgált terület
természetföldrajzi jellemzése
A jelentős kiterjedésű (4360 km2)
tájcsoport határain belül igen eltérő, a paleozóostól a negyedidőszaki
képződményekből álló, a síksági jellegűtől a középhegységi formakincsű
természeti környezettípusokig minden megtalálható. A területen öt
többé-kevésbé eltérő felépítésű, morfológiájú tájat találunk: a nagyobb
területű (570 km2) és jobban tagolt Mecsek-hegységet; a kevésbé
tagolt és kisebb kiterjedésű (150 km2) Villányi-hegységet; a
jobban kiemelt Zselic dombvidékét (1170 km2); a kevésbé kiemelt
Mecsek és Villányi-hg. közötti dombságot (850 km2) és a Dráva,
valamint a Fekete-víz síkságát (1620 km2). Legmagasabb tszf.
magassággal a Zengő (682 m) rendelkezik, a legalacsonyabb területek pedig
Kásásdtól D-re találhatók (tszf. 87 m).
A terület felépítésében rendkívül változatos, a
domborzatalakító kőzetek a paleozóos összletektől a negyedkori
képződményekig terjednek. A felszíni és felszínközeli kőzeteknek nagy
szerepe van a talajok kialakításában (az éghajlattal, a vízrajzzal és a
növényzettel együtt), de építőipari alkalmazásuk is kiemelendő. A vizsgált
kistájak geológiai felépítését Ádám
L. (1981); Lovász Gy. (1967, 1977);
Lovász Gy. – Wein Gy. (1974)
és Szabó P. Z. (1957, 1964)
alapján foglaljuk össze.
1. ábra: A vizsgált kistájak és települések
A legidősebb felszíni kőzeteket a Mecsek és a
Villányi-hg. paleozóos és mezozóos képződményei képviselik. A paleozóos
kőzetek közül jelentékenyebb felszíni kiterjedésben csak az alsó és felső
permi vörös és szürke homokkő, illetve konglomerátum és homokos agyagpala
fordul elő a Ny-Mecsekben. Ezek a talajképződésnek nem kedveznek. A mezozóos
üledékek közül legkedvezőbb kőzetfizikai és vízgazdálkodási tulajdonságokkal
rendelkező talajképző kőzetek az alsó és középső jura márgák és homokkövek,
valamint a felső triász agyagpalák, homokkövek és márgák. Ezek nagyobb
kiterjedésben a K-Mecseket borítják, de kisebb foltokban a Ny-Mecsekben és a
Villányi-hegységben is megtalálhatók. Szintén elterjedtek a Mecsekben és a
Villányi-hegységben a különböző jura mészkövek, a triász mészkövek és
dolomitok, melyek értékes építőipari nyersanyagok.
A vizsgált terület nagy részét neogén üledékek
borítják. Elsősorban a dombsági és síksági térszíneket, de részben a Mecsek
és a Villányi-hg. peremi területeit is. A miocén felső helvéti agyagmárga és
kavicsos homok a hegységperemeken, 350-450 m tszf. magasságban található.
Kedvező talajképző tulajdonságokkal bír, de csuszamlásra hajlamos. A felső
helvéti rétegsort a Mecsek D-i és ÉNy-i szegélyén kisebb foltokban miocén (tortónai,
lajta mészkő, konglomerátum és agyagmárga), valamint szarmata (durvamészkő
és agyagmárga) üledékes kőzetek fedik. Szilárdságuk révén jó építőanyagok.
A Mecsek és a Villányi-hg. kivételével a terület
földtani felépítésében elsősorban a pliocén, azon belül pannon üledékeknek
van a legnagyobb szerepük, ugyanis ezek szolgáltatják a dombsági és síksági
területek legfőbb építő kőzeteit. A pannon homok, homokkő, agyag, agyagos
homok, agyagmárga felszíni kiterjedése minimális, mivel a dombságok és
síkságok nagy részét vastag pleisztocén rétegsor fedi. Ezek, mint talajképző
kőzetek alig jönnek számításba, viszont sokoldalúan hasznosítható
építőanyagok és ipari nyersanyagok. Nagy vízkapacitásuk miatt elsőrangú
rétegvíztárolók.
A pleisztocén képződmények közül elsőként a
kitűnő talajképző kőzetnek számító fosszilis vörösagyagok említhetők,
amelyek főként a Zselicben fordulnak elő. Folyóvízi üledékek (homok, iszap,
murva, aprókavics, agyag) elsősorban a megsüllyedt Dráva- és Kapos-árok
térségéban értek el nagyobb (akár több száz méteres) vastagságot. A
legnagyobbrészt würmben kialakult típusos és áttelepített deluviális löszök
a terület legfontosabb, legkiterjedtebb talajképző kőzetei, de a
durvakerámia-iparnak is jó minőségű nyersanyagai. A Mecsek és a Dráva-ártér
kivételével minden kistájon előfordulnak, sok helyen a 10 méteres
vastagságot is meghaladják.
Területünkön a holocén üledékeket az alluviális
síkságok ártéri képződményei (iszap, homok, agyag, löszös üledékek, tőzeg
stb.) és az ormánsági futóhomok képviseli. Az ártéri képződmények a széles
völgytalpú eróziós völgyek völgyfenekét töltik ki, sokszor több 10 m-es
vastagságban. Legjelentősebb előfordulásuk a Dráva, a Kapos, a Karasica, a
Fekete-víz és a Baranya-csatorna völgyében van. A réti és a láptalajok
jellegzetes talajképző kőzetei.
Összegyűjtöttük a vizsgált területen található
legjelentősebb ásványi nyersanyag lelőhelyeket, melyek a legnagyobb, ipari
mértékkel is hasznosítható készleteket tartalmazzák
(Hahn Gy. 1981, Marosi S. – Somogyi
S. 1990 alapján). Nem szerepelnek benne az évszázadok során csupán
helyi felhasználásra megindított és mára már nagyrészt felhagyott fejtések,
bányák. Korábban ezek nagy szerepet játszottak egyes települések
kézműiparának kialakulásában, fejlődésében. A kézművesek elsősorban
közvetlen környezetüket látták el termékeikkel, helyi forrásokra építve (pl.
agyag, kő). A nyersanyag nagyobb távolságról való beszerzése már inkább a
később megindult gyáriparra jellemző. Ez tehát már csak kis mértékben
kötődik a helyi nyersanyagokhoz, bár a nagy tömegben és költségesen
szállítható nyersanyagok esetében a feldolgozást ma is a lelőhely közelében
végzik (pl. Beremendi Cementmű). A különböző ásványkincsek gazdasági
megítélése koronként változik (ld. a mecseki szén- és hasadóanyag bányászat
fellendülését és mai helyzetét), így általános értékelést történelmi
szerepükre igen nehéz adni. Tehát az itt felsorolt természeti adottságok
alapján ma már nem jellemezhetjük egyértelműen egyes települések, régiók
ipari fejlődési lehetőségét, de azért kimutatható a hatásuk a gazdasági- és
a társadalmi szférára.
Energiahordozók előfordulási helye:
- fekete kőszén: K-Mecsek liász rétegekben -
Pécs, Vasas, Hosszúhetény, Komló, Kisbattyán, Mecseknádasd, Magyaregregy,
Szászvár
- barna kőszén: Hidas, Bükkösd, Bakóca,
Mecseknádasd
- hasadóanyag: Ny-Mecsek permi homokkő -
Kővágószőlős
· Ércek előfordulási helye:
- bauxit: Villányi-hg. - Szársomlyó
- vasérc (nem műre való): Pécs, Vasas, Pécsvárad,
Komló, Magyaregregy
· Nem érces ásványi anyagok előfordulási
helye:
- anhidrit és gipsz: Bükkösd, Hetvehely, Túrony,
Pécs
- építőkő és cementipari alapanyag: Mecseknádasd,
Komló, Cserkút, Pécs, Abaliget, Bükkösd, Magyarhertelend, Szászvár,
Pécsvárad, Beremend, Nagyharsány, Csarnóta, Máriagyűd, Siklós
- építőipari homok: Mecseknádasd, Pécsvárad,
Beremend, Sellye, Harkány, Kétújfalu, Pécs, Helesfa, Gödre
- kerámiaagyag: Hidas, Szentlőrinc, Sásd, Siklós,
Villánykövesd, Szigetvár, Simonfa, Görcsöny, Bőszénfa, Kaposszerdahely
- talajjavító tőzeg és lápföld: Marócsa,
Kovácshida
Elmondható, hogy a vizsgált terület
ásványkincsekben nem tekinthető szegénynek. Ezek megoszlása azonban már nem
egyenletes. Míg energiahordozókat, érceket, építőköveket, anhidritet és
gipszet a két középhegységben találunk csupán, addig talajjavító tőzeg és
lápföld a síksági területeken fordul elő. A kerámiaagyag és az építőipari
homok minden tájon megtalálható.
A tájcsoport nem csak változatos geológiai
adottságokkal, de igen eltérő morfológiai viszonyokkal is rendelkezik. Ezen
adottság jelentős mértékben meghatározza egy terület mezőgazdasági
hasznosíthatóságát, vonalas infrastruktúrájának futását, településsűrűségét
stb.
A Mecsek-hg. ÉÉK-DDNy-i csapásirányú, paleozos
alapú, nagyrészt mezozóos kőzetekből felépülő törésvonalak által határolt
nagyszerkezeti rendszer. Ez a vizsgált terület legjobban kiemelt és
feldarabolt tája, gyakori 200-400 m/4km2-es relief és a 16 km/4km2-es
völgysűrűség. Legjellemzőbbek rá a tetőhelyzetbe kiemelt, eocén-oligocén
tönkös felszínek, a hegylábi félsíkok és törmelékkúpok, a nagyobb eróziós
völgyekben a pleisztocén völgyvállak rendszere, valamint a Ny-Mecsek É-i
részén karsztos és csuszamlási formák.
A Villányi-hg. Ny-K irányú, változatos földtani
felépítésű, öt pikkelyből álló, töréses-sasbérces hegység. Legmagasabb
részén (350-400 m) az alsópannon tengerből kiemelkedő hátak foglalnak
helyet. 240-300 m-es tszf. magasságban általánosan megfigyelhető a
felsőpannon abráziós fennsík, amit átlag 180 m tszf. magasságú hegylábi
félsík övez. A központi részeken mind reliefben, mind völgysűrűségben
megközelíti a Mecseket, kiterjedése azonban jelentősen kisebb (kb. 1/4-e).
A Zselic pannóniai agyagos-homokos felépítésű,
vékonyabb-vastagabb lösztakaróval borított, szerkezeti vonalak által
határolt dombság, amit főleg É-D irányú, törésvonalakhoz igazodó völgyek és
hátak tagolnak. Átlagos tszf. magassága 250-300 m. Legtagoltabb része a
Központi- és az É-Zselic (100-200 m/4km2 relief, 12-16 km/4km2
völgysűrűség), ahol igen jellemzőek a csuszamlásos-suvadásos folyamatok. A
D-Zselicre a D felé kibillent, lösszel fedett rögök sora jellemző, amelyek
meredekebb É-i oldalán szintén gyakoriak a csuszamlások. Legkevésbé kiemelt
és tagolt az ÉK-i része, amit 10 métert is meghaladó vastagságú lösztakaró
borít.
A Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság pannon
alapú, lösszel vastagon fedett, 130-250 m átlagmagasságú, É-ról D felé
alacsonyodó, törésvonalakkal határolt táj. Domborzata ÉNy-DK irányú
szerkezeti vonalak mentén, pleisztocén völgybevágódások hatására, pannóniai
üledékeken kialakult hordalékkúpos hegylábfelszínből formálódott a mai
dombsági térszínné. Széles völgyközi hátak, platók jellemzik a tájat,
melyeket D felé vastagodó lösz takar. Közepesen tagoltnak mondható részei
Görcsönyi-hát térsége és a Mecsekkel érintkező területek (50-100 m/4km2
relief, 8-12 km/4km2 völgysűrűség), ezzel szemben a D-i részek
tagoltsága csak mérsékelt (20-50 m/4km2 relief, 8km/4km2
alatti völgysűrűség).
A Dráva és a Fekete-víz mentén tökéletes, ezektől
távolodva tökéletlen síksági formakincset találunk. A Dráva-árok és
részmedencéi a pleisztocén óta üledékgyűjtő medencék, amelyek a würmben
süllyedtek meg utoljára. A vastag, főként folyóvízi, pleisztocén rétegsorra
a würmben az Ormánság területén futóhomok, egyébként pedig folyóvízi iszap,
homok és infúziós lösz települt. A Dráva mentén elhagyott meanderekkel
tarkított ártéri és alacsony ármentes síkok, tőlük É-ra a futóhomokkal
fedett enyhén hullámos síkok (Ormánság), legészakabbra pedig alacsony
fekvésű, enyhén tagolt síkságok találhatók. Ár- és belvízveszélyes terület.
Ez a legkevésbé tagolt táj, általában 3 m/4km2 alatti relieffel
és 4 km/4km2 alatti völgysűrűséggel.
A tájcsoport éghajlati képének árnyalt vonásait
jól adja vissza a Kakas-féle éghajlati körzet-felosztás (Kakas
J. 1960). Ez alapján a vizsgált területen öt mezokörzetet
különíthetünk el, melynek a legfontosabb jellemzőit – a mezőgazdaságot
befolyásoló éghajlati adottságok szempontjából –
Fodor I. (1977),
Szilárd J. (1981), valamint
Marosi S. – Somogyi S. (1990)
alapján gyűjtöttük össze.
a) A tenyészidőszakban elégtelen nedvességű,
mérsékelten száraz körzet, mérsékelten forró nyárral. Meleg terület, ahol a
szárazföldi hatás még erősen érvényesül. Ide tartozik a Dráva-melléknek
Harkány-Drávaszabolcstól K-re eső területe, valamint a Pécsi-medence. Ez az
éghajlati körzet a vizsgált terület legmelegebb része, hazánk igen meleg
D-alföldi területével mutat rokon vonásokat. Az évi középhőmérséklet 10,5C°
és 11C°-os izotermavonalai veszik közre. Sugárzási adottságai kedvezőek,
hőigényes növények termesztésére kiválóan alkalmas. A Pécsi-medence
klímáját a közepes nagyságú iparváros sajátos klímája határozza meg. A
különösen magas hőmérsékleti értékek kialakításában szerepet játszanak a
Mecsek-hegység déli lejtői és a város hőkibocsátása.
b) A Dráva-alföld és a Fekete-víz síkja a Zselic
D-i előterében már a meleg, enyhe telű körzet jellemvonásaival
rendelkezik, -2C° fölötti januári középhőmérséklettel, 75-öt meghaladó nyári
nappal, általában kiegyenlített vízmérleggel. Magyarországon talán éppen
ennek az éghajlati területen érvényesül leginkább a szárazföldi, óceáni és
mediterrán hatások keveréke. Ez utóbbi hatás a szubmediterrán jelleg
érvényesülésében nyilvánul meg, amely abból adódik, hogy a Földközi-tengeri
légtömegek elsődleges érkezési területe. Ez megmutatkozik az erőteljesen
kifejlődő őszi csapadékmaximumban, amely esetenként meghaladja a nyár
elejeit, valamint a tél enyheségében. A sugárzási, hőmérsékleti és csapadék
adottságok együttesen itt is kiváló feltételeket biztosítanak a hőigényes
növények termesztésére.
c) A Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság D-i
része és a Villányi-hg. a mérsékelten meleg, mérsékelten száraz, enyhe telű
körzet tartozéka. Ez már szárazabb, szubhumid terület, a
tenyészidőszakban elégtelen nedvességgel, mérsékelten száraz, enyhe téllel,
erdős-sztyepp természetes növényzettel, mezőségi talajokkal. A
Villányi-hegység D-i lejtői napfényben igen gazdagok és melegek, így ezen a
területen különösen korán köszönt be a tavasz. Ezek a tulajdonságok a
hegység védett D-i lejtőit alkalmassá teszik melegigényes, fagyot nem tűrő
tavaszi primőrök és szőlő termesztésére. E lejtőkön az utolsó fagyos napok
március végén, április elején elmúlak.
d) Mérsékelten meleg, mérsékelten nedves, enyhe
telű dombsági terület. Itt már az óceáni hatások vannak túlsúlyban. Ide
tartoznak a Mecsek peremterületei, a Mecsek-Villányi-hegység közötti
dombvidék É-i része, valamint a Zselic nagy része (a központi legmagasabb
területek kivételével). E körzet nedves, szubhumid jellegű, 650-760 mm
csapadékkal, 50-75 nyári nappal, -2C°-nál magasabb januári
középhőmérséklettel, mérsékelten negatív vízmérleggel. Kedvező adottságai
vannak az erdőnek, illetve ligetes erdőnek és erdőtalajoknak. A körzet
éghajlati viszonyai a mezőgazdasági művelésnek előnyösek.
e) Mérsékelten nedves körzet, enyhe téllel.
Elsősorban hűvös hegyvidéki terület, 50-nél kevesebb nyári nappal, 19C°-nál
alacsonyabb júliusi középhőmérséklettel, erdőnevelő, pozitív
nedvességellátottsággal. Ide tartozik a Mecsek-hegység és a Zselic
legmagasabb része. A magyarországi középhegységek közül a legenyhébb telű,
mérsékleten meleg nyarú körzet. Kiterjedt délies lejtői bőségesen
ellátottak sugárzási energiával, melynek eredményeként értékes szőlő- és
gyümölcskultúrák telepedtek meg. A Mecsek-hegység kedvező klímaadottságai
természetes növénytakarójában is felismerhetők. Itt a szubmediterrán, a
kontinentális és balkáni fajok egyaránt keverednek. A délies kitettségű
lejtők különösen gazdagok szubmediterrán növénytársulásokban.
A vizsgált terület felszíni vizei hazánk két nagy
folyójának, a Dunának és a Drávának vízgyűjtőjéhez tartoznak. A két
vízrendszer közötti vízválasztó a Zselic és a Mecsek gerincén fut végig, a
Középső-Mecsek térségében addigi ÉNy-DK-i iránya É-D-re vált és így halad a
Villányi-hg.-ig. A Villányi-hg. Ny-i részének gerincén fut, majd Beremend
K-i térségében hagyja el az országot. Az említett vonaltól É-ra fekvő
területek a Duna, a D-DNy-ra találhatók pedig a Dráva vízgyűjtőjéhez
tartoznak. A legnagyobb vízfolyások néhány adatát az 1. táblázat mutatja be.
Vízfolyás |
Vízmérce |
LKV (cm) |
LNV (cm) |
KQ (m3/s) |
KÖQ (m3/s) |
NQ (m3/s) |
Almás-patak |
Szigetvár |
48 |
326 |
0,005 |
0,45 |
60 |
Baranya-csatorna |
Csikóstőttős |
0 |
460 |
0,06 |
1,43 |
110 |
Bükkösdi-víz |
Szentlőrinc |
16 |
296 |
0,15 |
0,35 |
45 |
Dráva |
Drávaszabolcs |
-10 |
596 |
151 |
486 |
2100 |
Fekete-víz |
Baranyahídvég |
-10 |
366 |
0,15 |
4,5 |
170 |
Gyöngyös főága |
Kétújfalu |
40 |
380 |
0,03 |
1,2 |
65 |
Kapos |
Dombóvár |
-50 |
558 |
0,44 |
4,44 |
115 |
Karasica |
Villány |
-10 |
256 |
0,07 |
1,6 |
95 |
Pécsi-víz |
Kémes |
20 |
238 |
0,06 |
1,6 |
57 |
Völgységi-patak |
Bonyhád |
-40 |
330 |
0,01 |
0,45 |
35 |
1. táblázat. A vizsgált terület legnagyobb
vízfolyásainak néhány adata
(Marosi
S. – Somogyi S. 1990 alapján)
A felszín alatti vizek általános ismertetésekor a
talajvízzel, a rétegvízzel és a termálvizekkel kell foglalkozni. A talajvíz
elsődlegesen a síkságokon fordul elő, de a dombságok völgytalpai alatt is
megtalálható. Mélysége változó, általában 3-4 méternél nem fekszik
mélyebben. Járására részben a folyóvizek vannak hatással, mégpedig
elsősorban a Dráva, amelynek árterén 0-4 m közötti lehet a talajvíz
mélysége. A kisebb vízfolyások talajvíztükörre való hatása kevésbé
szembetűnő. A Pécsi-medencében és az Almás-patak hordalékkúpján elsősorban a
csapadék mennyisége befolyásolja a mélységét, ami 1-5 m közötti értékkel
jellemezhető. A talajvízből nyerhető vízmennyiség maximális mértéke 500 l/p
a Dráva-ártéren, és ez az érték a folyótól távolodva egyre csökken (Lovász
Gy. 1977).
A mélységi fúrásokkal feltárt rétegvizek esetében
rendkívül széles hozam-anomáliák rajzolódnak ki. Pozitív anomáliájú
területek találhatók Komló-Sásd térségében (400 l/p-et meghaladó hozammal),
a Ny-Mecsek D-i előterében és a D-Zselicbe (200-400 l/p), A Villányi-hg. É-i
előterében (400 l/p-et meghaladó hozammal) és Drávafok-Sellye térségében
(400 l/p-et meghaladó hozammal). Negatív anomáliájú (100 l/p alatti hozamú)
területek találhatók a Ny-Mecsek és a K-Zselic térségében, valamint az
Almás-patak hordalékkúpjának D-i részén. Ezek az anomáliák majdnem teljesen
megmagyarázhatók a ma már feltárt alaphegységi szerkezettel.
A vizsgált terület termálvizekben gazdagnak
mondható, ami szintén szoros összefüggést mutat a mélyszerkezettel. A kutak
térbeli helyzete igazolja, hogy a termálvizek első sorban mélyszerkezeti
vonalakhoz kötöttek. Ezek: É-mecseki törésvonal (Komló, Sikonda,
Magyarhertelend); a Zselic és Ny-Mecsek D-részén húzódó törésvonal (Szentlőrinc,
Szigetvár); a Villányi-hg. É-i és D-i előterében húzódó törések (Újpetre,
Harkány, Siklós). Szintén ismert, hogy hatalmas mélységi medencék is
szolgáltathatnak termálvizet. Ilyen pl. Okorág, Sellye, Drávaszabolcs
térsége, valamint a Kapos-árok és a Baranya-csatorna térsége (pl.
Kaposszekcső, Oroszló).
A vizsgált terület felszíni és felszín alatti
vizei változatos felhasználási lehetőségeket adtak a múltban és adnak
jelenleg is. A legkorábbi települések is folyóvíz, forrás, tó közelében
jöttek létre, hiszen a víz mindennapos emberi és állati szükséglet volt. A
halászat, horgászat és pákászat is fontos kenyérkereset volt. A patakok
vizével különböző célú malmokat hajtottak meg, melyekből legalább 266 db
ismert a vizsgált területen. A vizet nem csak malomtavakban, hanem kisebb
nagyobb halastavakban, víztározókban gyűjtötték össze. Mesterséges tavak az
utóbbi időben is létesültek, elsősorban ivó- és öntözővíz tárolására, de
fontosak horgásztavak és a rekreációt szolgáló mesterséges vizek is. Ma 139
db mesterséges tavat ismerünk a vizsgált területen. A vizsgált terület
legnagyobb vízfolyása – a Dráva – Trianon után határfolyó lett, így
kihasználása szinte teljesen megszűnt. Korábban fontos hajózási
szállítóútvonal volt, energiáját malmokkal hasznosították. A fél évszázados
mellőzöttség miatt azonban természetvédelmi szempontból a legjobb állapotú
folyónk. Ennek köszönhetően jöhetett létre a Duna-Dráva Nemzeti Park (1996).
Ez vonzó turisztikai célpont is lehet, így megtörheti a folyó menti terület
gazdasági elszigeteltségét. A Dráva vízenergiájának kihasználására
vízierőmű-rendszer kiépítését is tervezték, aminek megvalósítását
Horvátország ma is szorgalmazza. Míg a Dráva szinte kihasználatlan, addig a
térség legnagyobb városa – Pécs – ivó- és iparivíz hiánnyal küszködik. Ezt a
szükségletet korábban csupán helyi felszíni és mélységi vizek
felhasználásával oldották meg, ma már Duna-vízzel pótolják a hiányzó
vízmennyiséget. A síksági vidékeken a mezőgazdasági területek öntözésére
lehetőséget nyújt a talajvíz, azonban az általában megfelelő
csapadékmennyiség miatt ennek kihasználtsága kicsi. A Dráva-mentén inkább a
belvizek okoznak problémákat. A termál- és gyógyvizekre épülő fürdők a
regionális, de akár a nemzetközi fürdő- és gyógyturizmust is elősegíthetik
(pl. Harkány, Sikonda, Szigetvár).
A vizsgált terület dombsági és hegységi részei a
Holarktikus flórabirodalom Közép-európai flóraterületének Magyar (Pannóniai)
flóratartományához és ezen belül a Dél-Dunántúl (Praeillyricum)
flóravidékéhez tartozik. Ezen belül a Zselic a Belső-Somogyi (Somogyicum), a
Mecsek és a Mecsek és Villányi-hg, közötti dombság a Mecseki (Sopianicum), a
Villányi-hg. pedig a Villányi flórajárásba (Harsanyicum) tartozik. A
Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja a Holarktikus flórabirodalom Közép-európai
flóraterületének Magyar (Pannóniai) flóratartományának alföldi (Eupannonicum)
flóravidékének Drávasík (Titelicum) flórajárásába tartozik.
Az un. atlanti tölgyfázisban (i.e. 5500-2500)
kezdve vannak ismereteink újkőkori kultúrájú embercsoportok megjelenésére a
vizsgált területen (Bándi G.
1979). Ekkor az éghajlat meleg és nedves volt, a hegyvidékeken a tölgy vette
át a vezető szerepet (a fenyő, a nyír, majd a mogyoró után). Megsokasodtak a
szubmediterrán flóraelemek. A sztyeppek ismét erdős-sztyeppé alakultak. A
bükk I. fázisban (i.e. 2500-800) az éghajlat kontinentálisabbá vált, a
csapadék csökkent. Míg a hűvösebb mezoklímájú domb- és hegyvidékeken ismét a
bükk vette át az uralmat, addig a déli lejtőkön megmaradtak a tölgy
különböző társulásai. A zonális és extrazonális növénytársulások is
elfoglalták ma is ismert helyüket, hiszen ennek a fázisnak a folytatásában
élünk ma is (bükk II.). Ezen utóbbi fázisban már kétezer éve tart a
társadalom környezet-átalakító hatása, amelynek eredményeképpen a
természetes vegetációtípusok területi arányai alapvetően megváltoztak. A
társadalom termelő tevékenysége következtében napjainkig lezajló
vegetáció-módosulás nagyságrendje már túlszárnyalta az ezt megelőző egyes
fázisokban bekövetkezett természetes változások nagyságrendjét. A vizsgált
területet – a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombvidék peremi területein és
a nagyobb vízfolyások mocsarain kívül – összefüggő erdőség borította. A
különböző népek az i.sz. I. évezred végéig elsősorban az erdős-sztyeppék
területén gazdálkodtak és alig terjeszkedtek a magasabb domb- és
hegyvidékek, valamint a mocsarak felé. Az erdőségek irtása és művelés alá
vétele a honfoglalás után indult meg nagyobb mértékben. A török uralom
kezdetéig óriási területeken irtották ki a természetes növénytakarót.
Elsősorban a Mecsek, Zselic és a Dráva mocsárvilágának erdőségei maradtak
érintetlenek, melyek sokáig biztosították még az ősi megélhetési formákat az
ott élőknek (gyűjtögetés, makkoltatás, kézműipar stb.). A XX. sz. elejéig
azonban újabb területek kerültek kivágásra, elsősorban a Zselic alacsonyabb
részein, illetve a Dráva szabályozott árterén.
Az eredeti vegetáció az elmúlt két évezredben
jelentősen visszaszorult a társadalom gazdasági és tájátalakító tevékenysége
során. A 2. táblázatban közöljük a vizsgált kistájak területhasznosítási
arányainak jelenlegi állását. Megfigyelhető, hogy az erdőségek és ezért az
erdőgazdálkodás részaránya a magasra kiemelt felszíneken a legnagyobb.
Különösen magas az aránya a Mecsekben, de az átlagot meghaladó a
Villányi-hegységben és a Zselicben is. Ezzel szemben a szántóterületek
pontosan fordított képet mutatnak. Mint az várható, az arányuk a legkevésbé
kiemelt és tagolt területeken a legmagasabb (Dráva-ártér és a Fekete-víz
síkja, Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság). A szőlőkultúrák részaránya
feltűnően nagy a bortermeléséről híres Villányi-hegységben és elhanyagolgató
a síksági területeken. Kedvező körülményekre utal még a Mecsek és a Mecsek
és Villányi-hg. közötti dombság 6, illetve 5%-os részesedése. A rét és
legelő területek átlagot meghaladó értékekkel a Zselicben és a Dráva síkján
jelentkeznek. Az mindkét esetben a szántóföldi művelés alá már nehezebben
vonható részekre jellemzőek. Az első esetben a kedvezőtlenebb domborzati
adottságokkal vagy helyiklímával rendelkező, a második esetben a magas
talajvíz, belvíz által veszélyeztetett területekről van szó.
|
Területhasznosítás: |
kistájak: |
erdő: |
szántó: |
szőlő: |
rét, legelő: |
belterület: |
egyéb: |
Mecsek-hg. |
62% |
22% |
6% |
1% |
7% |
1% |
Villányi-hg. |
36% |
26% |
28% |
2% |
8% |
0% |
Zselic |
33% |
53% |
3% |
6% |
4% |
1% |
Mecsek és Villányi-hg. közötti
dombság |
12% |
77% |
5% |
1% |
5% |
0% |
Dráva-ártér és a Fekete-víz
síkja |
15% |
74% |
1% |
4% |
5% |
1% |
Százalékok átlaga: |
32% |
50% |
8% |
3% |
6% |
0,6% |
2. táblázat. A vizsgált kistájak XX. sz. végi
területhasznosítási arányai
(A Magyar Honvédség térképei alapján számítva)
Az eltérő kőzettani, domborzati, éghajlati és
növényzeti adottságok változatos talajtani adottságokat eredményeztek (Marosi
S. – Szilárd J. 1981 és Máté
F. – Szűcs L. 1972). A Mecsek viszonylag nagyobb reliefenergiája,
felszabdaltsága, sajátos litológiai adottságai, nedvesebb éghajlata és
kiterjedt erdőtakarója miatt egyértelműen külön talajkörzet. Talajtakarója
uralkodóan agyagbemosódásos barna erdőtalaj, mellette foltokban jelenik meg
a podzolos barna erdőtalaj és a litomorf rendzina talaj. Az erózió az
erdőfedettség miatt nem számottevő, csak az erdőtakarótól megfosztott,
művelésbe vont lejtőkre korlátozódik. A talajok természetes termőképessége a
mecseki körzetben nagyrészt a gyenge (VII., VIII. oszt.), sőt az igen gyenge
(IX., X. oszt.) kategóriák között oszlik meg; csak a hegység löszös
üledékekkel fedett D-i lejtőin közepes a természetes termőképesség. Ez
utóbbit azonban éppen a kitettség fokozza.
A Villányi-hegység túlnyomórészt litomorf
rendzina talaja igen gyenge minősítésű (IX. oszt.). Ez azonban főként a
hagyományos földhasznosítás (szőlőművelés) következtében a természetes
termőképességben nem hat nagyon károsan, mert a löszös talajképző kőzeten e
belterjes ágazatban döntő tényező a kitettség.
A Zselic domborzatilag kiemelt, ennek
következtében a nedvesebb övhöz tartozik. Ez és löszös üledékeken képződött,
az erdőtől megfosztott lejtős felszínein erősen és közepesen erodált,
agyagbemosódásos barna erdőtalaja adja meg viszonylag egységes
talajföldrajzi jellegét. A Kapos menti É-i részén növekszik a Ramann-féle
barnaföld aránya. Mindkét jellemző talajtípusa általánosságban középkötött,
nem karbonátos vályog. A körzet D-i, síkságba áthajló alacsonyabb szegélyén
környezetben megjelenik a csernozjomosodó barna erdőtalaj, sőt a
mészlepedékes csernozjom is. A természetes termőképesség zömmel közepes (VI.
oszt.), az É-i és középső szegélyen V. osztályú, míg a mezőségiesedő, ill.
mezőségi talajokon jó minőségű (III. oszt.). A Belső-Somoggyal határos DNy-i
részen viszont csak gyenge (VII. oszt.) termőképességű talajok fordulnak
elő.
A Mecsek és Villányi hg. közötti dombság a zömmel
löszös talajképző kőzeten, 600-700 mm csapadékátlag mellett természetes
körülmények között erdőzónában kialakult, uralkodóan Ramann-féle barna
erdőtalajok körzete. A legmagasabbra emelkedő Mecsek-szegélyi részeken az
agyagbemosódásos barna erdőtalaj foltjai jelennek meg. A körzet D-i felében
gyenge mértékű az erózió, ezért az egész körzetben uralkodónak tekinthető a
jó (IV. oszt.) természetes termőképesség, ami csak a völgyek alluviális
térszínein csökken gyenge minőségűvé (VII-VIII. oszt.).
A Zselictől és a Villányi-hegységtől D-re
húzódó, gyengén tagolt, löszös-homokos üledékeken képződött csernozjom barna
erdőtalajok a legjellemzőbbek. Ezekhez a Dráva menti övezetében a
Pécsi-síkságba is benyúlva réti talajok csatlakoznak. A Drávamenti
területekre a gyenge termőképességű nyers öntéstalajok jellemzők. A talajok
természetes termőképessége közepes, a réti csernozjom területen jó.
A morfológiai, hidrológiai, klimatológiai és
pedológiai jellemzők alapján elmondható, hogy a nagyüzemi szántóföldi
mezőgazdaság számára legkedvezőbb területek a vizsgált tájakon belül a
magasabban fekvő, enyhén tagolt, hullámos síkságok (Fekete-víz síkja,
Pécsi-medence, Nyárád-Harkányi löszvidék területünkre eső része), valamint a
Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság D-i fele. Nem sokkal maradnak le az
ártéri- és alacsony ármentes síkságok (Dráva-ártér), valamint a Zselic
peremi területei (elsősorban a D-i és ÉK-i Zselic) sem. Közepesnek mondhatók
a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság É-i részének, valamint a Zselic
magasra kiemelt részeinek mezőgazdasági lehetőségei. Kedvezőtlen
adottságokkal pedig a Mecsek-hg., és a Villányi-hg. rendelkezik. Ezen utóbbi
területek inkább az erdőgazdálkodásnak kedveznek, a délies kitettségű,
meredekebb lejtők pedig kiváló színterei a szőlő és gyümölcstermesztésnek.
III. A vizsgált
települések népességszámának alakulása
A települések népességszáma csupán a természeti
környezet közvetett hatását mutatja a társadalomra. Közvetítőként ebben az
esetben is főleg a gazdasági és kisebb részben a műszaki szféra lép fel.
Ezeket térben és időben változó módon befolyásolják a természeti adottságok,
így hatásuk nem állandó erősségű és irányú. Ugyanazon természeti
adottságokat koronként más-más szempontból nézve, más-más előjelel
értékeltek az ottlakók. Igen jó példa erre a Dráva mocsárvilága, ami
korábban rejtekhely és megélhetési forrás volt, később a mezőgazdasági
terjeszkedés gátja lett, majd a szabályozások óta kitűnő szántóterület). A
vizsgált tájcsoport népességszámának változását
Bándi G. (1979),
Beluszky P. (1981),
Csánki D. (1894a,
1894b, 1913), Dávid G (1997),
Engel P. (1997), Györffy Gy. (1987), Kovacsics J. (1997), Kubinyi A. (1997),
Vörösmartné Tajti E. (1981) és KSH adatok
alapján tekintjük át.
A vizsgált terület népességszámának változásáról
teljes körű statisztikai adataink csupán az első magyarországi népszámlálás
óta vannak. A korábbi állapotokra vonatkozóan csak régészeti leletekből,
hiányos feljegyzésekből lehetett következtetéseket levonni. Az bizonyosnak
tekinthető, hogy egészen a XII. századig a terület legnépesebb része a
Mecsek D-i előtere, a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombvidék és a
Villányi-hg. környéke volt. Ezzel szemben a Mecsek É-i részén és a Zselicben
fekvő erdőségek, valamint a Dráva mocsarai kisebb számú népességet tartottak
el. Baranya a X-XII. században az ország legsűrűbben lakott része. Az
országos népsűrűség 8-10 fő/km2, ezzel szemben
Györffy Gy. szerint
pécsváradi apátság 350 km2-es birtokán ez az érték 16,2 fő/km2
volt. A népesség számának csak kb. 15%-os csökkenéséhez vezetett a
tatárjárás, ami jóval kisebb, mint az Alföldön jellemző 40-50%-os
lakosságpusztulás. Ez részben a természeti környezet kedvező adottságainak
köszönhető, hiszen az erdők és mocsarak jó búvóhelyet kínáltak.
A gazdasági fejlődés és a népesség növekedése a
török uralom kezdetéig folyamatos volt. Az 1494-95-ös Ernuszt Zsigmond féle
kincstári jegyzék szerint Baranyában volt országosan a legtöbb adózó porta
(15.018 db). E jegyzék 909 helységet sorol fel a megyében – ez 15
település/100 km2-es sűrűséget jelent – ami kb. kétszerese a XX.
századi értéknek is. Baranya népsűrűsége az akkori országos átlag kb.
kétszerese volt (24,8, illetve 10,6 fő/km2). A másfélszázados
török uralom alatt a lakosság száma jelentősen csökkent (bár ezzel nem
minden kutató ért egyet). A XVI. sz. harmadik harmadára a népesség 2/3-a
elvándorolt vagy elpusztult. 1571-re a Dél-Dunántúl népsűrűsége 5,7 fő/km2-re
esett vissza, ami csupán harmada a királyi Magyarország vármegyéiben a
jellemző 12-18 fő/km2-es értékeknek (de két és félszerese a
Duna-Tisza közén feljegyzett 2,3 fő/km2-nek).
A felszabadító háborúk (1689) utáni összeírások
viszonylag sok, 258 db lakott községet találtak Baranyában, amiben
számítások szerint 3.800-4.000 család élhetett. Az 1690-es évektől megindul
a terület tervszerű betelepítése, főleg délnémetekkel. A lakosság száma az
első magyarországi népszámlálás idejére (1784-87) meghatszorozódott a
Dél-Dunántúlon, a népsűrűség 38 fő/km2 lett ekkor Baranyában. A
benépesülés lassuló tempóban még fél évszázadig tartott (ez már csak
27-28%-os növekedést eredményezett).
2. ábra. A vizsgált települések népességének
változása 1784-1870 között (1784 = 100 %)
(a mai közigazgatási határokra vetítve, KSH
adatok alapján)
A XVIII.-XIX. századi népességszám változást
mutatja a 2. ábra és az 3. táblázat. A bevándorlás és a természetes
népmozgalom hatására az egész területre kiterjedő népességnövekedés
figyelhető meg (124.614 főről 209.804 főre), ami 35,0-ről 58,9 fő/km2-re
emelkedő népsűrűséget jelent. Ezt a képet csupán elhanyagolható mennyiségű
stagnáló vagy csökkenő népességű település bontja meg, ahol a negatív
folyamatok valószínűleg helyi társadalmi eseményeknek köszönhetően alakultak
ki. Ezek aránya Villányi-hegységben és a Mecsek és Villányi-hg. közötti
dombságon a legmagasabb (8, illetve 6%). Első ránézésre megállapítható a
térképről, hogy a települések döntő részén 20% fölötti volt a
népességnövekmény a tárgyalt 80 év alatt. Vannak azonban nagyobb, összefüggő
területek, ahol ez idő alatt a lakosság legalább megkétszereződött. Ilyen
pl. a Zselic központi része és a Dráva-ártér Ny-i része. Ezek a Zselic
településeinek 33%, a Dráva-alföld és Fekete-víz síkja településeinek 27%-át
teszik ki. Arányuk a Villányi-hegységben (0%) és a Mecsek és Villányi-hg.
közötti dombságon (3%) a legkisebb. Véleményünk szerint ezek a nagy
lakosságszám-növekedést mutató területek természetföldrajzilag a
legkedvezőtlenebbek. A Zselic erősen kiemelt és felszabdalt területei,
illetve a Dráva ártér mocsarai éppen ezért kerültek legkésőbb betelepítésre,
mivel a jobb megélhetést biztosító területek már sűrűbben lakottak voltak.
Valószínűleg a másik három kistáj kedvezőbb viszonyai közé nagyszámú
népességet telepítettek már le a XVIII. sz. első felében is, mindig a
Mecsektől D-re eső részek népesültek be legelőször és legsűrűbben, így itt
már a stagnálás és csökkenés is kialakulhatott. A népesség kiemelkedő
növekedése figyelhető még meg a Pécs-Komló régióban (bányászat, ipar
fejlődése) és egyes forgalmilag kedvező helyen fekvő regionális centrumokban
(Szigetvár, Szentlőrinc, Sellye).
3. ábra. A vizsgált települések népességének
változása 1870-1941 között (1870 = 100 %)
(a mai közigazgatási határokra vetítve, KSH
adatok alapján)
A 3. ábra a vizsgált települések
népességszám-változását mutatja az 1870-1941 között. Ekkor a vizsgált
kistájcsoport össznépessége 209.804 főről 288.065 főre nőtt, ami a
népsűrűség 58,9-ről 80,9 fő/km2-re való emelkedését jelenti. Az
1848-49-es szabadságharc után a népesség nagy részét érintő jobbágyi
kötöttségek megszűntek, azonban ez nem járt lényeges társadalmi
struktúraváltozással. A XIX. sz. végén – XX. sz. elején a falusi népesség
száma megközelítette, illetve elérte a mezőgazdaság eltartó képességének
határát. Ennek köszönhetően a községek lakosság száma stagnált (8. ábra). A
mezőgazdaság intenzív átalakulása megindult, de ez csak a nagybirtokokra
volt jellemző.
4. ábra. A vizsgált települések népességének
változása 1941-1990 között (1941 = 100 %)
(a mai közigazgatási határokra vetítve, KSH
adatok alapján)
A vizsgált területen és annak tágabb
környezetében csak Pécs és Kaposvár nyújtott más jellegű megélhetési
lehetőséget. Ezek a városok azonban csak kis részében tudták felvenni a
felszabaduló munkaerőt. A népességfelesleg a területen belül vándorolt. A
falusi lakosság születésszabályozást vezetett be (ami az Ormánságban volt a
legáltalánosabb – "egykézés"). Eszerint mindegyik vizsgált kistájon a
növekvő népességű települések részaránya a legnagyobb, kivéve a síksági
területeken (3. táblázat). A 3. ábráról az is leolvasható, hogy a legtöbb
erősen csökkenő népességű település a Dráva-alföldön feküdt. Ezeken a
területeken valószínűleg a társadalmi változásokra igen nagy hatást
gyakorolt a természeti környezet jelentős átalakítása (lecsapolások,
szabályozások). Ezek az ormánsági emberektől fontos megélhetési forrásokat
vettek el, melyeket nem minden tekintetben pótolt a nagytáblás földművelés.
A síksági területeken a falvak 23%-a esik a 20-50%-al csökkenő népességű
települések kategóriájába. Ennél jóval kisebb ez az arány a többi kistájon
(Mecsek - 3%; Villányi-hg. - 8%; Zselic - 6%; Mecsek és Villányi-hg. közötti
dombság - 8%). Megállapítható, hogy a központi szerepkörű településeken
sehol sem tapasztalható népességcsökkenés, sőt Pécs és Komló térségében az
ismert – nagyrészt természetföldrajzi – okok miatt intenzív
népességnövekedés mutatható ki.
|
1784-1870 |
|
1870 – 1941 |
|
1941 – 1990 |
Kistájak: |
nő |
stag-nál |
csök-ken |
nincs adat |
|
nő |
stag-nál |
csök-ken |
nincs adat |
|
nő |
Stag-nál |
csök-ken |
nincs adat |
Mecsek |
94% |
3% |
0% |
3% |
|
48% |
19% |
30% |
3% |
|
22% |
7% |
67% |
3% |
Villányi-hg. |
92% |
8% |
0% |
0% |
|
46% |
23% |
31% |
0% |
|
23% |
8% |
69% |
0% |
Zselic |
97% |
0% |
3% |
0% |
|
52% |
15% |
33% |
0% |
|
8% |
3% |
89% |
0% |
Mecsek és Villányi-hg. közötti
dombság |
94% |
5% |
1% |
0% |
|
42% |
20% |
38% |
0% |
|
3% |
3% |
94% |
0% |
Dráva-ártér és a Fekete-víz
síkja |
92% |
1% |
1% |
6% |
|
33% |
16% |
48% |
3% |
|
7% |
0% |
91% |
2% |
3. táblázat. A vizsgált kistájak településeinek
csoportosítása népességváltozásuk alapján (az 1784-1870, 1870-1941 és
1941-1990 közötti időintervallumokban, KSH adatai alapján)
A népességszám 1941-1990 között lezajló
változásának jellemzőit a 4. ábrán és a 3. táblázatban láthatjuk. Ebben az
időintervallumban tovább nőtt a lakosságszám 288.065-ről 361.970 főre és a
népsűrűség is 80,9-ről 101,7 fő/km2-re. Jól utalnak azonban a
területen belüli jelentős különbségekre a KSH Baranya megyére számított
adatai, ami szerint a városi népsűrűség 1990-ben 531,5, a községek
népsűrűsége 43,5 fő/km2 volt. A vidéki területeken szinte
teljesen megfordult a helyzet az 1784-1870-es állapotokhoz képest. A
települések 88%-án csökkent a lakosság száma. 29%-án 50% alá esett vissza
népesség a II. világháború előttihez képest. A vizsgált területen belül jobb
helyzetben a Mecsek és a Villányi-hg. van, a legrosszabb népesedési
arányokat pedig a Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság, illetve a
Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja mutatja. A népességszám pozitív változása
jól definiálható területeken figyelhető meg. Legnagyobb kiterjedésű a
Pécs-Komló bányászati és ipari körzet, ahol új elemként lépnek be
Kővágószőlős (uránbánya), valamint Kozármisleny és Pellérd (alvótelepülések)
erős növekedésükkel. Harkány fejlődésében a hévízre épített, egyre nagyobb
fürdő- és gyógyturizmust lebonyolító strandfürdő játszik szerepet. A
Siklós-Villányi térségben az évszázadok óta ”értékálló” szőlőtermesztés és
bortermelés tartja a lelket, amihez a nagyharsányi kőbányászat is minden
bizonnyal hozzájárul. Ezen kívül csak a központi funkciójú településeken
figyelhetünk meg növekedést. A legradikálisabb csökkenést a Zselic központi
része és a síksági települések mutatják, ami leginkább a területek kisebb
eltartó képességével és nagy elzártságával magyarázható.
IV. Az aktív keresők
gazdasági ágak szerinti megoszlása
A természeti adottságok korábban alapvetően
meghatározták egyes területeken a gazdasági fejlődés irányait és
lehetőségeit. Itt elsősorban a mezőgazdaságot befolyásoló domborzati,
éghajlati, vízrajzi, talajtani adottságokra kell gondolni, de meg kell
említeni az ipari alapanyagnak számító erdőségeket és ásványi anyagokat (pl.
szén). Ezeknek a megélhetési forrásoknak a gazdasági (és ezen keresztül
társadalmi) jelentőségnek megítélése koronként kissé változott, a társadalmi
viszonyoktól függően hol egyik, hol másik került inkább előtérbe. A
következőkben először a természeti adottságok kihasználásának változását
szeretnénk áttekinteni a vizsgált területen
Bándi G. (1979),
Beluszky P. (1981),
Csánki D. (1894a,
1894b, 1913), Grünwald G.
(1997), Györffy Gy. (1987),
Izményi É. – Nagy J. – Troszt T. (1997),
Kaczián J. (1997),
Vörösmartiné Tajti E. (1981) alapján.
A Mecsek D-i előtere, a Villányi-hg. jelentős
része és a két hegység közötti dombság már a római kor előtt (bronz, vaskor)
is kultúrtáj volt. Irtásos területváltó földművelés és szőlőtermesztés volt
jellemző. A Mecseket és a Zselicet összefüggő, szinte lakatlan erdőségek
borították. A Dráva menti mocsárvilág a vadászat, halászat, gyűjtögetés
színtere volt. A Mecsek-Dráva-Duna háromszög a rómaiak idején forgalmas,
városi központtal (Sopianae), fejlett kereskedelemmel és kézműiparral,
valamint árutermelő latifundiumokkal rendelkező terület volt. A mezőgazdaság
központjai a területen több helyen föltárt (Pécs, Kővágószőlős, Pellérd,
Beremend stb.) villák voltak. Erre az időszakra a mezőgazdaságba bevont
területek terjedése, vízszabályozások, útépítések voltak jellemzők. Ezek
azonban alig érintették az erdőségeket, mocsarakat.
A germán törzsek, avarok, hunok és a honfoglaló
magyarok is elsősorban ezeket, a korábban termővé tett területeket szállták
meg. A honfoglalás kori leletek tanúsága szerint a mai Baranya megye DK-i
része és a Kapos völgye országosan is a legsűrűbben lakott, legintenzívebben
művelt területek voltak. A XIII. században DK-Baranyában nyomásos
gazdálkodást és trágyázást is alkalmaztak már. Megindult a mezőgazdasági
árutermelés (elsősorban bor) és a távolsági kereskedelem. Intenzíven
használták az ártereket (halászat, halastó, állattenyésztés) és az
erdőségekben is egyre több irtványfalu alakult ki (állattenyésztés,
méztermelés).
A XV. században tovább folyt az erdőségek irtása,
így a szántóterületek aránya Pécstől D-re már az 50%-ot is jóval meghaladta.
A patakok energiájával malmokat hajtottak (pl. Tettye-patak). A kiirtatlan
erdőségekben és az ártereken egyre intenzívebb gazdálkodást – legeltetést,
halászatot – folytattak. A török előtti időben tehát a természeti
erőforrások kihasználása a kor színvonalán intenzív, szinte teljes körű
volt.
A hódoltság korárát a termelőerők pusztulása, az
ember által korábban ”meghódított” területek degradálódása jellemezte. A
lecsökkent lakosság munkaereje nem volt elegendő a rendelkezésre álló
terület megművelésére, így nőtt az erdő, a haszontalan bozót részaránya. Az
1720. évi felmérés alapján a török előtti területek egynegyedét művelték. A
bizonytalan közállapotok a mezőgazdálkodás helyett a vadászatnak,
halászatnak kedveztek.
A munkaerőhiányt az 1690-es évektől a XVIII. sz.
közepéig tervezett betelepítésekkel pótolták. A XVIII. sz. a termelőerők
fejlődésének, az erdőirtásoknak és a mezőgazdasági területek
visszahódításának a kora. E század végére ismét művelés alá vették a földek
felét. A XVIII. sz. közepe és a XIX. sz. eleje között az erdőségek
kiterjedése egyharmadára csökkent. A korábbi égetéses irtás helyett egyre
több helyen próbálták meg a faanyag felhasználást. Szállítási nehézségek
miatt elsősorban helyben dolgozták fel (hamuzsír, szurok, faszén). Ezek
ellenére a fejlett ÉNy-i országrészhez való felzárkózás csak extenzív
jelleggel sikerült, a termelés színvonala, az árutermelés aránya alacsony
maradt. Ezt nehezítette az egész évben járható utak és a jelentősebb piacok
hiánya. A fejlesztő hatású mezőgazdasági termékgyűjtés, kereskedelem és
szállítás minimális volt. A XVIII. sz. végén – XIX. sz. elején csupán Pécs
számított a térségben minden tekintetben városnak, de közlekedésileg
meglehetősen elzárt volt (ami részben természetföldrajzi elhelyezkedéséből
adódik).
A XIX. század elejétől intenzív fejlődés
kezdődött a mezőgazdaságban, de ezen kívül más természeti adottságot alig
vontak be a felhasznált erőforrások körébe. Kivételt képez a Mecsekben az
1700-as évek második felében meginduló szénbányászat. Az 1848-49-es
forradalom szabad utat nyitott a kapitalista gazdasági fejlődésnek. Ezt
azonban lassították a mezőgazdaság félfeudális viszonyai és a kevés ipari
tőke. A fejlődés megalapozója a XIX. sz. második felében a meginduló
vasútépítés volt. Egyedül Pécs vonzotta a vasútvonalakat, de sajnos ez itt
zsákvonalban végződött, így Pécs közlekedési szempontból továbbra is
kedvezőtlen helyzetben maradt. A vasútépítések számos lokális központot is
kialakítottak (pl. Szentlőrinc, Villány, Sellye). Ezekben a helységekben a
mezőgazdaságon kívül új távlatot nyitott a lakosságnak.
A kapitalizálódó ipar legfontosabb központja Pécs
volt. Mozgatórugója egy természeti adottság (helyi energia) volt: a szén. Az
első nagytőkés vállalat (az Első Dunagőzhajózási Társaság) 1852-ben kezdte
meg a bányák kiépítését. A századfordulón már 4.000 főt foglalkoztattak. A
helyi kereskedőtőke is egyre jobban bevonult az iparba, ami azonban csak
részben épült helyi természeti adottságokra (élelmiszeripar, fémipar,
kisgépipar, kerámiagyár). Pécsen kívül Kaposvár egyre jelentősebb ipari
szerepe emelhető még ki a térségben.
A kis települések 90%-a azonban agrár jellegű
maradt egészen az 1950-es évekig. A II. világháború után a mezőgazdaság
átszervezésével, az egyre erősebb gépesítéssel, kemizálással csökkent a
primer szektorban foglalkoztatottak aránya és a munka jellege is
megváltozott. Gyorsan emelkedett a nehézipari dolgozók aránya. A terület
legnagyobb foglalkoztatási központja Pécs (bányászat, ipar) és Komló
(bányászat) volt. A hatvanas évektől egyre több könnyűipari, kereskedelmi,
közszolgálati és helyi közlekedési munkahelyet létesítettek. Ez a szekunder
és tercier szektorban dolgozók arányát egyre magasabbra emelte, és a
mezőgazdaság foglalkoztatási szempontból mögéjük szorult.
Ma már a helyben fellelhető természeti adottságok
másodlagos szerepet töltenek be. Az iparban és a szolgáltató szektorban nem
lényeges telepítési tényező. A társadalom mobilitásának növekedésével pedig
egyre nő az ingázók száma, akik néha napi száz kilométernél nagyobb
távolságot is megtesznek a jobb munkahely kedvéért. A vizsgált terület
ingázóinak fő célpontjai Pécs, Kaposvár és Komló. Az utóbbi város szerepe
erősen csökkent a rendszerváltás óta. Kaposvár vonzó hatása is jelentős, de
sokkal kevésbé érvényesül a Zselic (a vizsgált terület) felé, mint más
irányokba.
Az aktív keresők gazdasági ágak szerinti
megoszlásának vizsgálata nagyon alkalmas egyes régiók társadalmi-gazdasági
folyamatainak és jellemzőinek kimutatására, de segítségükkel
következtetéseket is levonhatunk a vizsgált települések természeti
adottságaira vonatkozóan. E dolgozat céljait szem előtt tartva tehát nem
nevezhetők ezek az adatok tökéletes indikátornak, de mégis érdemes
foglalkozni velük, mivel ezek adják a legtöbb információt a természeti
adottságoknak a műszaki és gazdasági szférán keresztül a társadalomra
gyakorolt hatásáról. A vizsgálandó problémát tehát úgy is megfogalmazhatjuk:
Hány százaléka tudott megélni a települések népességének a természeti
adottságokból az elmúlt évszázadokban? Melyek a megélhetés szempontjából
legfontosabb helyi energiák?
Az egész területre kiterjedő, teljes körű
statisztikai felmérést először az 1784-87 között végzett első magyarországi
népszámlálás adja számunkra. Ezt követően már többé-kevésbé rendszeresen
készültek országos adatfelvételek. Az előbb említett 1784-87-es mellett,
feldolgoztuk még az 1900-as és 1990-es népszámlálási adatokat is. Így
adatsoraink nagyjából azonos időtartam – 113, illetve 90 év – elteltével
mutatják a vizsgált terület kereső népességének gazdasági ágazatok szerinti
megoszlását. Az adatok alapján három nagy csoportba osztottuk a kereső
népességet:
-
mező-, erdő- és vízgazdálkodásban dolgozókra,
-
házi- és gyáriparban, valamint a bányászatban
dolgozókra,
-
szolgáltató szektorban dolgozókra.
Az első kategóriába tartozó népesség mind a mai
napig rendkívül szoros kapcsolatban áll a természeti környezetével, hiszen
földművelésből, állattenyésztésből, halászatból stb. él. A korábbi évezredek
legfontosabb csoportja ez, ami mellett csak elhanyagolható szerepet
játszottak a második és harmadik osztály tagjai. A második kategóriába
tartozó népesség számára sok esetben még ma is nagy jelentősséggel bírnak a
közvetlen természeti környezet adottságai (helyi energiák), de ez nem minden
esetben igaz. Ma már csak nagy tömegű, nehezen szállítható ásványi anyagokat
dolgozzák fel a kitermelés helyén, vagy ahhoz nagyon közel (pl. szén, kő).
Az ipari üzemek elsősorban az olcsó, szakképzett munkaerőre,
fogyasztópiacra, megfelelő infrastruktúrára stb. épülnek rá.
A 4-6. táblázatokat és a 5-7. ábrákat a KSH
népszámlálási adatai alapján képzett kategóriákból készítettük. Elsősorban a
különböző társadalmi, gazdasági adottságokkal rendelkező települések
térképekről leolvasható térbeli eloszlására voltunk kíváncsiak. A
táblázatokban a településeket ”gazdasági fejlettségük” alapján állítottuk
sorba, tehát a mezőgazdaságban dolgozók arányát növekvő, az iparban és a
szolgáltatásban dolgozókét csökkenő sorrendbe rendeztük. A jobbra zárt nevek
ma is élő és önálló, a balra rendezettek pedig önállóságukat elvesztett
településeket jelölnek.
Az első időkeresztmetszetünket az 1784-87-es
adatok képezik (4. táblázat, illetve 5. ábra). Ekkor az aktív keresők száma
a vizsgált területen 28.980 fő volt. Ennek túlnyomó része (95%) a mező-,
erdő- és vízgazdálkodásban dolgozott. Jelentéktelennek tekinthető az iparban
és a szolgáltatásban dolgozók aránya (3, illetve 2%). Két évszázaddal
ezelőtt tehát még a népesség majdnem egésze a közvetlen természeti
környezetéből élt, hiszen ekkor a háziipar és a manufakturális jellegű
városi ipar is csupán helyi alapanyagokat dolgozott fel. Az ipari szektor
jelenléte a központi szerepkörű, nagyobb népességű településeken a
legjelentősebb. Így Pécsett és a ma már szerves részét képező Rácvárosban,
valamint Pécsváradon, Siklóson és Szigetváron. A falvak esetében elsősorban
az É és ÉK-mecseki és a K-zselici településeken találhatunk ipari szektorban
dolgozó népességet. Ez arra utal, hogy a helyi adottságokra épülő
kőbányászatból, faiparból, fazekasságból stb. a lakosság kisebb része már
”főállásban” meg tudott itt élni. De egyes esetekben ez úgy is értelmezhető,
hogy a mezőgazdaság feltételei ott nem voltak olyan jók, mint máshol, így az
emberek kénytelenek voltak más megélhetési forrást keresni – amelyeket az a
terület megadott, máshol viszont nem voltak biztosítva. A szolgáltató
szektor ebben az időszakban még szinte kizárólag csak a papok meglétét
mutatja a településeken. Ennek aránya természetszerűleg az egyházi
központokban a legnagyobb.
Az 1900-as népszámlálás adatiból összesített
értékeket a 5. táblázatban és 6. ábrán láthatjuk. Ekkor még mindig a
mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya messze a legmagasabb (71%), de az
iparban dolgozik már majdnem minden ötödik, a szolgáltatásban pedig miden
tizedik ember. Az aktív keresők száma az előző metszet időpontja óta eltelt
113 év alatt megnégyszereződött. Továbbra is a mezőgazdasági jellegű
települések uralják a térképet, de már ki tudunk jelölni iparosodottabb
gócokat és fejlett tercier szektorral rendelkező településeket is.
Ez az időszak a vasútépítések és a kapitalista
iparosodás fénykora. Kiemelkedő a szekunder szektorban dolgozók aránya a
Mecsekben, ami a fejlett bányászatnak és Pécs erősödő iparának köszönhető.
Egyes településeken (Szabolcs, Vasas, Somogy, Püspökszentlászló, Komló,
Császta, Szászvár stb.) a bányászatban dolgozók részaránya a 40%-ot is
meghaladja, és ugyanitt a mezőgazdaság 50% alá szorul vissza. Ekkor még a
bányatelepek vonzása csak szűk körzetükben érvényesült, hiszen a dolgozóknak
– megfelelő tömegközlekedés híján – legtöbbször gyalog kellett műszakba
menni. Természeti adottságok hatását ismerhetjük fel egyes Zselici
települések átlag körüli iparosodottságában (kőbányászat, agyagművesség,
fafeldolgozás). Ezek fellendülését a vasút segítette, hiszen a termékek
könnyen elszállíthatóvá váltak. A kőbányászat és mészégetés hatása
mutatkozik meg Beremend foglalkozási struktúrájában. Az időszak
legfejlettebb gazdaságú településeit a nagy részarányú ipar mellett a
szolgáltató szektor átlagot meghaladó mértékű előretörése jellemzi.
A hagyományosnak nevezhető
közigazgatási-kulturális-közlekedési centrumok (Pécs, Pécsvárad, Siklós,
Szigetvár) mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a vasút által segített
regionális központok (Sásd, Szentlőrinc, Villány, Sellye). Érdekes kuriózum
Harkány, ahol a település gazdasági fellendülését az 1823-ban feltárt
gyógyvízre épült fürdő egyre nagyobb látogatottsága okozta.
Az 1990-es állapotokat a 6. táblázat és a 7. ábra
mutatja be. Az aktív keresők száma 22%-kal nőtt a kilencven évvel
korábbiakhoz képest. Radikális változás figyelhető meg a foglalkoztatottak
gazdasági ágak szerinti megoszlásában. Az eddig vezető primer szektor
részesedése 15%-ra esett vissza, és az első helyet a szolgáltató szektor
vette át. Ma tehát, ha a vizsgált terület össznépességét vesszük figyelembe,
akkor az ipari és szolgáltató szektor a döntő kenyéradó ágazat. A népesség
nagy részének megélhetése már nem függ a közvetlen természeti környezetének
adottságaitól. A 6. táblázatban és a 7. ábrán látottak azonban ettől
igencsak eltérő arányokat mutatnak a legtöbb községben. A falvakban a primer
szektor aránya gyakran jóval meghaladja az átlagot, egyes esetekben – Piskó,
Kisszentmárton – a 87%-ot is eléri. A legmagasabb mezőgazdasági részesedést
mutató települések elsősorban a síksági területeken figyelhetők meg; de
egyes elzárt, kedvezőtlen helyzetben lévő településen is ez maradt a vezető
ágazat (pl. Visnye, Okorvölgy). Napjainkban tehát a vizsgált területen ezek
a települések függnek a legjobban a természeti adottságoktól. Az átlagos
vagy az alatti mezőgazdasági foglalkoztatottsággal rendelkező településekről
megállapítható, hogy elsősorban a mecseki bányavidékhez (szén, urán)
tartoznak, vagy Pécs környéki alvótelepülések, de ebbe a csoportba sorolható
még Siklós és Szentlőrinc is. A mezőgazdasági falvak mellett a mecseki
bányavidék települései voltak azok, amelyek legjobban függtek a természeti
adottságoktól. A rendszerváltás utáni bányabezárásokkal ezek lakosságának
jelentős része elvesztette hagyományos megélhetési forrását. A
legproblematikusabb helyzetben Komló van, ahol a kereső népesség több mint
felének adott munkát a bánya. A tercier szektor elsősorban a helyi
társadalmi igényekre épül rá, tehát a természeti adottságokhoz alig van
köze. A fejlett szolgáltató ágazattal rendelkező települések igen nagy
szórást mutatnak. Elsősorban városokban, nagy népességű és központi
funkciójú, illetve pécskörnyéki településeken magas az aránya. Ki kell
azonban emelnünk azon turisztikai célpontokat (Orfű, Ababliget, Harkány),
ahol a természeti értékek adják a vonzerőt.
|
4. táblázat |
|
|
1784-87 |
|
|
|
|
Aktív keresők aránya ... |
|
|
a mezőgazdaságban |
|
az iparban |
|
|
a szolgáltatásban |
1 |
Szentjakab |
50% |
1 |
Rácváros |
36% |
1 |
Szentjakab |
50% |
2 |
Pécs |
59% |
2 |
Pécs |
29% |
2 |
Mecsekszentkút |
25% |
3 |
Rácváros |
64% |
3 |
Németszék |
14% |
3 |
Pécs |
13% |
4 |
Mecsekszentkút |
75% |
4 |
Kishertelend |
13% |
4 |
Márigyűd |
13% |
5 |
Siklós |
81% |
5 |
Bükkösd |
9% |
5 |
Siklós |
11% |
6 |
Németszék |
85% |
6 |
Pécsvárad |
9% |
6 |
Siklósbodony |
8% |
7 |
Márigyűd |
87% |
7 |
Siklós |
8% |
7 |
Szigetvár |
7% |
8 |
Szigetvár |
87% |
8 |
Hidor |
7% |
8 |
Kaposszentjakab |
7% |
9 |
Kishertelend |
88% |
9 |
Orfű |
6% |
9 |
Németi |
6% |
10 |
Pécsvárad |
88% |
10 |
Megyefa |
6% |
10 |
Üszögpuszta |
5% |
11 |
Üszögpuszta |
89% |
11 |
Szigetvár |
6% |
11 |
Kisasszonyfa |
5% |
12 |
Siklósbodony |
89% |
12 |
Mágocs |
5% |
12 |
Almáskereszttúr |
5% |
13 |
Bükkösd |
90% |
13 |
Üszögpuszta |
5% |
13 |
Bogdása |
5% |
14 |
Magyarszék |
90% |
14 |
Mánfa |
5% |
14 |
Szentlőrinc |
5% |
15 |
Megyefa |
92% |
15 |
Mecsekrákos |
5% |
15 |
Magyarszék |
5% |
16 |
Mágocs |
93% |
16 |
Godisa |
5% |
16 |
Mozsgó |
5% |
17 |
Okorvölgy |
93% |
17 |
Magyarszék |
5% |
17 |
Szentbalázs |
5% |
18 |
Kaposszentjakab |
93% |
18 |
Beremend |
5% |
18 |
Szederkény |
4% |
19 |
Mánfa |
93% |
19 |
Alsómocsolád |
4% |
19 |
Kákics |
4% |
20 |
Kisasszonyfa |
93% |
20 |
Csebény |
4% |
20 |
Köblény |
4% |
... |
... |
... |
... |
... |
... |
... |
... |
... |
319 |
Karácodfa |
100% |
319 |
Karácodfa |
0% |
319 |
Karácodfa |
0% |
320 |
Szilvás |
100% |
320 |
Szilvás |
0% |
320 |
Szilvás |
0% |
321 |
Szőke |
100% |
321 |
Szőke |
0% |
321 |
Szőke |
0% |
322 |
Szörény |
100% |
322 |
Szörény |
0% |
322 |
Szörény |
0% |
323 |
Tarrós |
100% |
323 |
Tarrós |
0% |
323 |
Tarrós |
0% |
324 |
Tengeri |
100% |
324 |
Tengeri |
0% |
324 |
Tengeri |
0% |
325 |
Varga |
100% |
325 |
Varga |
0% |
325 |
Varga |
0% |
326 |
Várad |
100% |
326 |
Várad |
0% |
326 |
Várad |
0% |
327 |
Vejti |
100% |
327 |
Vejti |
0% |
327 |
Vejti |
0% |
328 |
Pázdán |
100% |
328 |
Pázdán |
0% |
328 |
Pázdán |
0% |
329 |
Bőszénfa |
100% |
329 |
Bőszénfa |
0% |
329 |
Bőszénfa |
0% |
331 |
Cserénfa |
100% |
331 |
Cserénfa |
0% |
331 |
Cserénfa |
0% |
332 |
Gálosfa |
100% |
332 |
Gálosfa |
0% |
332 |
Gálosfa |
0% |
333 |
Kaposhomok |
100% |
333 |
Kaposhomok |
0% |
333 |
Kaposhomok |
0% |
334 |
Patca |
100% |
334 |
Patca |
0% |
334 |
Patca |
0% |
335 |
Potony |
100% |
335 |
Potony |
0% |
335 |
Potony |
0% |
336 |
Sántos |
100% |
336 |
Sántos |
0% |
336 |
Sántos |
0% |
337 |
Szentborbás |
100% |
337 |
Szentborbás |
0% |
337 |
Szentborbás |
0% |
338 |
Visnye |
100% |
338 |
Visnye |
0% |
338 |
Visnye |
0% |
339 |
Zselickislak |
100% |
339 |
Zselickislak |
0% |
339 |
Zselickislak |
0% |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
5. táblázat |
|
|
1900 |
|
|
|
|
Aktív keresők aránya ... |
|
|
a mezőgazdaságban |
|
az iparban |
|
|
a szolgáltatásban |
1 |
Rácváros |
14% |
1 |
Szabolcs |
74% |
1 |
Sásd |
43% |
2 |
Szabolcs |
19% |
2 |
Gorica |
72% |
2 |
Pécs |
39% |
3 |
Pécs |
21% |
3 |
Rácváros |
70% |
3 |
Siklós |
29% |
4 |
Gorica |
28% |
4 |
Somogy |
61% |
4 |
Szentlőrinc |
26% |
5 |
Püspökszt.lászló |
29% |
5 |
Szászvár |
53% |
5 |
Villány |
24% |
6 |
Sásd |
34% |
6 |
Komló |
51% |
6 |
Püspökszt.lászló |
23% |
7 |
Szászvár |
35% |
7 |
Mecsekszentkút |
49% |
7 |
Szigetvár |
22% |
8 |
Somogy |
35% |
8 |
Püspökszt.lászló |
48% |
8 |
Pécsvárad |
21% |
9 |
Siklós |
39% |
9 |
Vasas |
47% |
9 |
Harkány |
19% |
10 |
Komló |
40% |
10 |
Császta |
46% |
10 |
Sellye |
19% |
11 |
Szigetvár |
43% |
11 |
Hosszúhetény |
42% |
11 |
Rácváros |
16% |
12 |
Mecsekszentkút |
46% |
12 |
Máza |
41% |
12 |
Magyarszék |
15% |
13 |
Császta |
48% |
13 |
Pécs |
40% |
13 |
Bükkösd |
15% |
14 |
Pécsvárad |
49% |
14 |
Váralja |
39% |
14 |
Árpád |
15% |
15 |
Vasas |
49% |
15 |
Óbánya |
38% |
15 |
Szászvár |
12% |
16 |
Máza |
50% |
16 |
Szigetvár |
35% |
16 |
Vajszló |
12% |
17 |
Sellye |
52% |
17 |
Megyefa |
33% |
17 |
Szentbalázs |
12% |
18 |
Hosszúhetény |
52% |
18 |
Mecseknádasd |
33% |
18 |
Gálosfa |
11% |
19 |
Szentlőrinc |
53% |
19 |
Siklós |
32% |
19 |
Kiskozár |
11% |
20 |
Magyarszék |
54% |
20 |
Hird |
31% |
20 |
Mecsekjánosi |
11% |
... |
... |
... |
... |
... |
... |
... |
... |
... |
304 |
Lúzsók |
97% |
304 |
Rónádfa |
2% |
304 |
Bosta |
1% |
305 |
Tésenfa |
97% |
305 |
Drávaszerdahely |
2% |
305 |
Alsószentmárton |
1% |
306 |
Gyód |
97% |
306 |
Szentivány |
2% |
306 |
Kispeterd |
1% |
307 |
Poklosi |
97% |
307 |
Potony |
2% |
307 |
Kisszentmárton |
1% |
308 |
Gyümölcsény |
97% |
308 |
Kisszentmárton |
2% |
308 |
Szörény |
1% |
309 |
Drávagárdony |
97% |
309 |
Zók |
1% |
309 |
Ny. szt.erzsébet |
1% |
310 |
Kistamási |
97% |
310 |
Kán |
1% |
310 |
Rugásd |
1% |
311 |
Katádfa |
97% |
311 |
Márfa |
1% |
311 |
Katádfa |
1% |
312 |
Márfa |
97% |
312 |
Pécsaranyos |
1% |
312 |
Poklosi |
1% |
313 |
Potony |
97% |
313 |
Basal |
1% |
313 |
Kistamási |
1% |
314 |
Gerde |
97% |
314 |
Drávagárdony |
1% |
314 |
Gerde |
1% |
315 |
Drávaszerdahely |
97% |
315 |
Kisbeszterce |
1% |
315 |
Babarcszőlős |
1% |
316 |
Basal |
98% |
316 |
Lúzsók |
1% |
316 |
Szőke |
0% |
317 |
Hernádfa |
98% |
317 |
Kiskeresztúr |
1% |
317 |
Gyód |
0% |
318 |
Kisszentmárton |
98% |
318 |
Rugásd |
1% |
318 |
Szilvásszt.márton |
0% |
319 |
Karácodfa |
98% |
319 |
Gyümölcsény |
1% |
319 |
Bánfa |
0% |
320 |
Keménygadány |
98% |
320 |
Markóc |
1% |
320 |
Gorica |
0% |
321 |
Markóc |
98% |
321 |
Karácodfa |
0% |
321 |
Romonya |
0% |
322 |
Rugásd |
99% |
322 |
Keménygadány |
0% |
322 |
Varjas |
0% |
323 |
Várad |
99% |
323 |
Várad |
0% |
323 |
Hernádfa |
0% |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
6. táblázat |
|
|
1990 |
|
|
|
|
Aktív keresők aránya ... |
|
|
a mezőgazdaságban |
|
az iparban |
|
|
a szolgáltatásban |
1 |
Cserkút |
2% |
1 |
Kővágószőlős |
68% |
1 |
Bakóca |
55% |
2 |
Pécs |
4% |
2 |
Mázaszászvár |
61% |
2 |
Siklós |
55% |
3 |
Komló |
5% |
3 |
Sumony |
61% |
3 |
Harkány |
55% |
4 |
Gyód |
6% |
4 |
Komló |
61% |
4 |
Orfű |
54% |
5 |
Kővágószőlős |
6% |
5 |
Cserkút |
59% |
5 |
Pécs |
54% |
6 |
Hidas |
7% |
6 |
Kismányok |
58% |
6 |
Abaliget |
54% |
7 |
Keszü |
8% |
7 |
Molvány |
58% |
7 |
Gyód |
53% |
8 |
Nagyharsány |
8% |
8 |
Birján |
54% |
8 |
Pécsudvard |
52% |
9 |
Siklós |
10% |
9 |
Kacsóta |
54% |
9 |
Bükkösd |
52% |
10 |
Mecseknádasd |
11% |
10 |
Lovászhetény |
54% |
10 |
Kaposszekcső |
51% |
11 |
Mázaszászvár |
11% |
11 |
Váralja |
53% |
11 |
Vásárosdombó |
51% |
12 |
Bogád |
12% |
12 |
Hidas |
53% |
12 |
Szentlőrinc |
49% |
13 |
Nagykozár |
13% |
13 |
Kistapolca |
52% |
13 |
Helesfa |
49% |
14 |
Szentlőrinc |
14% |
14 |
Nagyharsány |
51% |
14 |
Görcsöny |
48% |
15 |
Pécsudvard |
14% |
15 |
Mecseknádasd |
51% |
15 |
Szenna |
48% |
16 |
Bakonya |
14% |
16 |
Szilvás |
51% |
16 |
Pellérd |
47% |
17 |
Szőkéd |
14% |
17 |
Bakonya |
51% |
17 |
Keszü |
47% |
18 |
Kozármisleny |
15% |
18 |
Pettend |
50% |
18 |
Szentbalázs |
46% |
19 |
Kaposszerdahely |
15% |
19 |
Apátvarasd |
50% |
19 |
Szigetvár |
46% |
20 |
Villány |
15% |
20 |
Hosszúhetény |
49% |
20 |
Okorág |
46% |
... |
... |
... |
... |
... |
... |
... |
... |
... |
238 |
Csebény |
67% |
238 |
Lúzsók |
15% |
238 |
Bánfa |
15% |
239 |
Kemse |
67% |
239 |
Kemse |
15% |
239 |
Okorvölgy |
15% |
240 |
Velény |
67% |
240 |
Adorjás |
15% |
240 |
Páprád |
15% |
241 |
Nemeske |
67% |
241 |
Gordisa |
15% |
241 |
Adorjás |
15% |
242 |
Cún |
67% |
242 |
Ibafa |
14% |
242 |
Kórós |
14% |
243 |
Sámod |
67% |
243 |
Cún |
14% |
243 |
Bürüs |
14% |
244 |
Endrőc |
67% |
244 |
Zaláta |
14% |
244 |
Lúzsók |
14% |
245 |
Baranyahídvég |
69% |
245 |
Kaposkeresztúr |
14% |
245 |
Sumony |
14% |
246 |
Kisdér |
69% |
246 |
Zádor |
13% |
246 |
Potony |
14% |
247 |
Tengeri |
69% |
247 |
Szentdénes |
13% |
247 |
Gordisa |
14% |
248 |
Tormás |
70% |
248 |
Nagybudmér |
12% |
248 |
Fazekasboda |
13% |
249 |
Lúzsók |
70% |
249 |
Okorvölgy |
12% |
249 |
Besence |
13% |
250 |
Adorjás |
70% |
250 |
Somogyhárságy |
11% |
250 |
Hirics |
13% |
251 |
Gordisa |
72% |
251 |
Vejti |
11% |
251 |
Velény |
13% |
252 |
Okorvölgy |
73% |
252 |
Tormás |
11% |
252 |
Vásárosbérc |
13% |
253 |
Vejti |
79% |
253 |
Kisdér |
10% |
253 |
Magyarlukafa |
13% |
254 |
Visnye |
82% |
254 |
Sámod |
10% |
254 |
Apátvarasd |
13% |
255 |
Szentegát |
82% |
255 |
Piskó |
10% |
255 |
Peterd |
13% |
256 |
Piskó |
87% |
256 |
Drávapiski |
10% |
256 |
Várad |
13% |
257 |
Kisszentmárton |
87% |
257 |
Szentegát |
9% |
257 |
Baranyahídvég |
13% |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
5. ábra. A vizsgált települések kereső
népességének ágazati megoszlása 1784-87-ben
6. ábra. A vizsgált települések kereső
népességének ágazati megoszlása 1900-ban
7. ábra. A vizsgált települések kereső
népességének ágazati megoszlása 1990-ben
8. ábra. Baranya megye népességszámának alakulása
1870-1990 között
(Az 1990-es városállományra vetítve, forrás: KSH)
V. Összefoglalás
Az utóbbi két évszázad statisztikai adatai
alapján, a vizsgált Dél-dunántúli területen megállapíthatjuk, hogy a rossz
természeti adottságokkal (pl. igen tagolt felszín) rendelkező területek
nehezebben kötik meg a népességet. S ha ezeket a kedvezőtlen természeti
adottságokat társadalmi-gazdasági előnyök (jó közlekedés, ipari munkahelyek
stb.) nem kompenzálják, akkor fokozódik a népesség mobilitás. A kedvező
természeti-gazdasági-inrastrukturális-társadalmi adottságokkal rendelkező
területek pedig magukhoz vonzzák és letelepítik a népesség mozgékonyabb
rétegeit. Ezt alátámasztják a vizsgált terület népességi adatai is: míg
1784-87-ben a lakosság 84%-a vidéken lakott és a városi lakosság csak 16%-ot
tett ki, addig 1990-re ez az arány majdnem megfordult: 38, illetve 62% lett.
Vizsgálataink arra is rámutattak, hogy a
gazdasági (és ezen keresztül a társadalmi) szférára ható közvetlen
természeti hatások szerepe folyamatosan, egyre nagyobb mértékben gyengült az
utóbbi évszázadban. A termőföldön, vizeken, ásványkincseken keresztül ma is
érvényesül, de az egyre mobilabb és átrétegződő társadalom egyre kevésbé
függ a természeti adottságoktól. Ma már csak a kiemelkedő arányban
mezőgazdaságból élő falvak népességére vannak nagy hatással. Ezen
települések száma magas, de lakosságuk csökkenő tendenciát mutat az utóbbi
fél évszázadban.
Irodalom:
-
Bándi G.
1979 (szerk.): Baranya megye története az őskortól a honfoglalásig. –
Baranya Megyei Levéltár, Pécs, 423 p.
-
Beluszky P.
1981: A dél-dunántúli természeti környezet társadalmi-gazdasági
igénybevételének főbb szakaszai a felszabadulásig. – in.:
Ádám L. – Marosi S. – Szilárd J.
(szerk.): A Dunántúli-dombság (Dél-Dunántúl), Akadémiai Kiadó, Bp.,
pp. 285-303.
-
Csánki D. 1894a:
Baranyavármegye. – In: Csánki D.:
Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II., MTA, Budapest,
pp. 451-566.
-
Csánki D. 1894b:
Somogyvármegye. - In: Csánki D.:
Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II., MTA, Budapest,
pp. 567-707.
-
Csánki D. 1913:
Tolnavármegye. - In: Csánki D.:
Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III., MTA, Budapest,
pp. 397-481.
-
Dávid G.
1997: Magyarország népessége a 16-17. Században. – In:
Kovacsics J. (szerk.):
Magyarország történeti demográfiája (896-1995). Milecentenáriumi
előadások, KSH MTA Demográfiai Bizottsága és Történeti Demográfiai
Albizottsága, Budapest, 417 p.
-
Elekes T.
2001: A településfejlődést befolyásoló természeti, társadalmi, gazdasági
tényezők szerepe a Nyikó vízgyűjtőjén és a Székely-Sóvidéken. – Ph.D.
értekezés, PTE TTK, Földrajzi Intézet
-
Engel P.
1997: Az Anju- és Zsigmond kori Magyarország történeti demográfiájának
problémái. – In: Kovacsics J. (szerk.):
Magyarország történeti demográfiája (896-1995). Milecentenáriumi
előadások, KSH MTA Demográfiai Bizottsága és Történeti Demográfiai
Albizottsága, Budapest, pp. 111-116.
-
Grünwald G. 1997 (szerk.):
Baranya megye kézikönyve I-II. – Bo&Bo, Ceba Kiadó, Gruppa Kft.,
Szekszárdi Nyomda Kft.
-
Gyenizse P. – Lovász
Gy. 1996: A természeti környezet hatása
a településalaprajzokra Baranya megye déli részén. – In: Földrajzi
Értesítő XLV. évf. 3-4. füzet pp. 205-219.
-
Gyenizse P. – Vass
P. 1998: A természeti környezet szerepe
a Nyugat-Mecsek településeinek kialakulásában és fejlődésében. – In:
Földrajzi Értesítő XLVII. évf. 2. füzet, pp. 131-148.
-
Gyenizse P. – Kovács
B. 2000: Természeti környezet és a
települések kapcsolata a Drávamenti-síkságon. – In:
Füleky Gy. (szerk.) A táj
változásai a Kárpát-medencében a történelmi események hatására,
Bp.-Gödöllő, pp. 199-204.
-
Györffy Gy. 1987:
Baranyavármegye. – In:
Györffy Gy.: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza,
Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 247-409.
-
Izményi É. – Nagy J.
– Troszt T. 1997
(szerk.): Somogy megye
kézikönyve. – Ceba Kiadó, Szekszárdi Nyomda kft.
-
Kaczián J.
1997 (szerk.): Tolna megye kézikönyve. – Ceba
Kiadó, Szekszárdi Nyomda kft.
-
Kovacsics J. 1997:
A történeti demográfia válaszai és
nyitott kérdései az Árpád-kori népesség számára vonatkozóan. –
In: Kovacsics J. (szerk.):
Magyarország történeti demográfiája (896-1995). Milecentenáriumi
előadások, KSH MTA Demográfiai Bizottsága és Történeti Demográfiai
Albizottsága, Budapest, pp. 11-30
-
Kubinyi A. 1997:
A magyar királyság népessége a 15. sz. végén. – In:
Kovacsics J. (szerk.):
Magyarország történeti demográfiája (896-1995). Milecentenáriumi
előadások, KSH MTA Demográfiai Bizottsága és Történeti Demográfiai
Albizottsága, Budapest, pp. 93-110.
-
Nagyváradi L.
1999: Közép és Dél-Dunántúli települések tipizálása természeti környezetük
alakulása és állapota alapján. – Ph.D. értekezés, JPTE TTK, Földrajzi
Intézet
-
Tóth J. 1981:
A településhálózat és a környezet
kölcsönhatásának néhány elméleti és gyakorlati kérdése. – In: Földrajzi
Értesítő XXX., pp. 268-292.
-
Wilhelm Z.
1999: Az Alsó-Duna-vidék településeinek
fejlődésében szerepet játszó természeti tényezők vizsgálata. – Ph.D.
értekezés, JPTE TTK, Földrajzi Intézet
-
Vörösmartiné Tajti
E. 1981: A népesség fejlődése – In:
Ádám L.-Marosi S.-Szilárd J.
(szerk.): A Dunántúli-dombság (Dél-Dunántúl), Akadémiai Kiadó, Bp., pp.
303-309.
Forrás:
KSH adatok