I. Bevezetés
A természeti környezet a településhálózat
sűrűségét és egyes települések alaprajzát is befolyásolja. A települések
élete (fejlődése, stagnálása illetve elhalása) és az őket övező természeti
környezet jellege között gyakran igen szoros kapcsolat áll fenn. A
meglehetősen sokrétű kapcsolatrendszer néhány sajátosságát már több magyar
kutató is elemezte (pl. Marosi S., 1980, 1990; Marosi S.-Szilárd J., 1963,
1974). A legtöbb településmodellben (pl. Mendöl T., 1936a, 1936b, 1963;
Prinz Gy.; 1922, 1954, 1955; Tóth J.,1981) ez a tényező is nagy hangsúlyt
kap a társadalmi, gazdasági és műszaki szempontok mellett.
A települések és természeti környezetük
összefüggéseivel már többen foglalkoztak a Pécsi Doktoriskola tagjai közül
is (Elekes T. 2001, Nagyváradi L. 1999, Wilhelm Z. 1999 stb.). Azonban mért
jellemzők alapján, statisztikai módszerek alkalmazásával végzett
csoportosításra még nem volt példa. Ezen dolgozatban azt a célt tűztük ki
magunk elé, hogy viszonylag egzakt módon próbáljuk meg osztályozni egy
mintaterület településeit az őket körülvevő természeti környezet alapján.
Célunk az, hogy megvizsgáljuk, egyszerű statisztikai módszerek alkalmasak-e
arra, hogy a különböző természeti környezettel rendelkező településeket
szétválasszák egymástól, így a településhálózat-fejlesztési ill. terület- és
településfejlesztési koncepcióknak információt adjanak egyes eltérő
viszonyokkal rendelkező területek településállománya közötti kisebb-nagyobb
különbségekről.
1. ábra: A vizsgált tájak elhelyezkedése
Magyarországon
Jelmagyarázat: 1 - Mecsek-hg., 2 -
Villányi-hg., 3 - Zselic, 4 - Mecsek és Villányi-hg. közötti
dombvidék, 5 - Dráva-ártér és a Fekete-víz síkja /a Pécsi-medencével
és a Nyárád-Harkányi löszvidék egy részével/, 6 - a vizsgált terület
határa, 7 - Magyarország határa
II. A mintaterület természetföldrajzi jellemzése
A mintaterület a Dél-Dunántúlon terül el.
Fekvését az 1. ábra mutatja. Területe mintegy 4360 km2. Azért
választottuk ezt a tájcsoportot mert a határain belül igen eltérő, a síksági
jellegűtől a középhegységi formakincsű természeti környezettípusokig minden
megtalálható.
A vizsgált területen öt többé-kevésbé eltérő
morfológiájú tájat találunk: a nagyobb területű (570 km2) és
jobban tagolt Mecsek-hegységet; a kevésbé tagolt és kisebb kiterjedésű (150
km2) Villányi-hegységet; a jobban kiemelt Zselic dombvidékét
(1170 km2); a kevésbé kiemelt Mecsek és Villányi-hg. közötti
dombságot (850 km2) és a Dráva, valamint a Fekete-víz síkságát
(1620 km2). Legmagasabb tszf. magassággal a Zengő (682 m)
rendelkezik, a legalacsonyabb területek pedig Kásásdtól D-re találhatók (tszf.
87 m). A legtagoltabb felszín a Mecsek, ahol gyakori 200-400 m/4km2-es
relief és a 16 km/4km2-es völgysűrűség. A legtagolatlanabb pedig
– természetesen – a síksági rész, ahol ezek az értékek 3 m/4km2
ill. 4 km/4km2 alá süllyednek.
A Mecsek-hg. ÉÉK-DDNy-i irányú, paleozós alapú,
nagyrészt mezozóos kőzetekből felépülő törésvonalak által határolt
nagyszerkezeti rendszer. Legjellemzőbbek rá a tetőhelyzetbe kiemelt,
eocén-oligocén tönkös felszínek. Ezek a Ny-Mecsekben K-Ny irányú, a
K-Mecsekben pedig sugaras sasbércsorként jelentkeznek. A hegységperemi
területeken megfigyelhető egy kárpáti emeletben képződött (450-470 m tszf.)
és egy alsópannon abráziós felszín (250-380 m tszf.). Jellemző formatípusok
még a hegylábi félsíkok és törmelékkúpok, valamint a nagyobb eróziós
völgyekben a pleisztocén völgyvállak rendszere. A Ny-Mecsek É-i részén
karsztos és csuszamlási formák is megjelennek. Ez a vizsgált terület
legjobban kiemelt és feldarabolt tája.
A Villányi-hg. Ny-K irányú, változatos földtani
felépítésű, öt pikkelyből álló, töréses-sasbérces hegység. Legmagasabb
részét (350-400 m) az alsópannon tengerből kiemelkedő hátak foglalnak
helyet. 240-300 m-es tszf. magasságban általánosan megfigyelhető a
felsőpannon abráziós fennsík, amit átlag 180 m tszf. magasságú hegylábi
félsík övez. A hegységet É-D irányú törések három domborzattípusra osztják.
A fent felsorolt jellemzők elsősorban a Túrony-Villány közötti részre
jellemzőek. Túronytól Ny-ra a feldarabolódott mezozóos tömb lesüllyedt és
jelentős lösz borítást kapott. A fő tömeg előterében pedig szintén lösszel
borított rögök csoportja emelkedik (siklósi Várhegy, Göntér, Harsány-hegy
/aminek része a 442 m magas Szársomlyó, a hegység legmagasabb pontja/ és a
Beremendi-mészkőrög). A központi részeken mind reliefben, mind
völgysűrűségben megközelíti a Mecseket, kiterjedése azonban jelentősen
kisebb (kb. 1/4-e).
A Zselic pannóniai agyagos-homokos felépítésű,
vékonyabb-vastagabb lösztakaróval borított, szerkezeti vonalak által
határolt dombság, amit főleg É-D irányú, törésvonalakhoz igazodó völgyek és
hátak tagolnak. Átlagos tszf. magassága 250-300 m. Legmagasabb pontja a
paleozóos alaphegység kinyúlásaként felfogható Hollófészek (358 m), aminek a
környezetében Ny-K irányú törések érvényesülnek, akárcsak az ÉK-Zselicben.
Legtagoltabb része a Központi- és az É-Zselic (100-200 m/4km2
relief, 12-16 km/4km2 völgysűrűség), ahol igen jellemzőek a
csuszamlásos-suvadásos folyamatok. A D-Zselicre a D felé kibillent, lösszel
fedett rögök sora jellemző, amelyek meredekebb É-i oldalán szintén gyakoriak
a csuszamlások. Legkevésbé kiemelt és tagolt az ÉK-i része, amit 10 métert
is meghaladó vastagságú lösztakaró borít.
A Mecsek és Villányi-hg. közötti dombság pannon
alapú, lösszel vastagon fedett, 130-250 m átlagmagasságú, É-ról D felé
alacsonyodó, törésvonalakkal határolt táj. Domborzata ÉNy-DK irányú
szerkezeti vonalak mentén, pleisztocén völgybevágódások hatására, pannóniai
üledékeken kialakult hordalékkúpos hegylábfelszínből formálódott a mai
dombsági térszínné. Széles völgyközi hátak, platók jellemzik a tájat,
melyeket D felé vastagodó lösz takar. Közepesen tagoltnak mondható részei
Görcsönyi-hát térsége és a Mecsekkel érintkező területek (50-100 m/4km2
relief, 8-12 km/4km2 völgysűrűség), ezzel szemben a D-i részek
tagoltsága csak mérsékelt (20-50 m/4km2 relief, 8km/4km2
alatti völgysűrűség).
A vizsgált terület legdélebbi táján – a Dráva és
a Fekete-víz mentén – tökéletes, ezektől távolodva tökéletlen síksági
formakincset találunk. A Dráva-árok és részmedencéi a pleisztocén óta
üledékgyűjtő medencék, amelyek a würmben süllyedtek meg utoljára. A vastag,
főként folyóvízi, pleisztocén rétegsorra a würmben az Ormánság területén
futóhomok, egyébként pedig folyóvízi iszap, homok és infúziós lösz települt.
A Dráva mentén elhagyott meanderekkel tarkított ártéri és alacsony ármentes
síkok, tőlük É-ra a futóhomokkal fedett enyhén hullámos síkok (Ormánság),
legészakabbra pedig alacsony fekvésű, enyhén tagolt síkságok találhatók. Ár-
és belvízveszélyes terület. Ez a legkevésbé tagolt vizsgált kistáj,
általában 3 m/4km2 alatti relieffel és 4 km/4km2
alatti völgysűrűséggel.
III. Módszerek
Első lépésben az 1:25 000-es méretarányú
topográfiai térképekről leolvasott, lemért adatok segítségével próbáltuk meg
jellemezni a települések belsőségének és a természeti környezetnek a
viszonyát. Leolvastuk ill. kiszámoltuk a vizsgált kistájak 315 db, XX.
században önálló településének maximális tszf. magasságát (m), minimális
tszf. magasságát (m), átlagos tszf. magasságát (m), maximális és minimális
tszf. magasság különbségét (m), a település belsőségével érintkező lejtő
maximális dőlését (relief, %), valamint a térképen ábrázolt legközelebbi
felszíni víz (vízfolyás, tó, forrás) légvonalbeli távolságát (m). Ezek a
mutatók elsősorban a települések morfológiai és hidrológiai környezetét
jellemzik.
Második lépésben ezeket a jellemzőket különböző
párosításban, az Excel program segítségével ábrázoltuk derékszögű koordináta
rendszerekben. Az elkészült ábrákon sajnos ritkán kaptunk egyértelműen
elkülönült csoportokat. Megpróbáltunk a “földrajzos logikára” támaszkodva
csoportokat képezni, de ezzel a módszerrel így nem kaptunk teljesen egzakt
osztályokat. Ezért más módszerhez folyamodtunk.
Az osztályozás automatizálásához matematikai,
számítástechnikai módszereket vezettünk be. A Syntax program DOS alatt futó
változatával készítettünk elemzéseket a fent felsorolt jellemzők
felhasználásával (Podani J., 1997). Az adatfeldolgozáshoz használt
sokváltozós analízisek a következők voltak:
1. - hierarchikus klaszteranalízis (fúziós
algoritmus: átlagos lánc, hasonlósági index: százalékos hasonlóság);
2. - ordinációs eljárás (standardizált
főkomponens analízis).
Természetesen nem minden korábban felsorolt
jellemzőt vettünk bele az elemzésbe, hiszen több egymástól erősen függő,
vagy éppen teljesen független is van köztük. A kísérletezések során a
következő három adattípus adta a legjobb eredményt: tszf. maximális
magasság; a maximális és minimális tszf. magasság különbsége és a maximális
relief. (A három egymástól független változótípus – tszf. magasságok, max.
relief, felszíni víztől való távolság – közül végül a víztávolságot nem
használtuk fel, mert ez csak a csoportok összekuszálásához vezetett.)
IV. Eredmények
A korábban felsorolt - a települések természeti
környezetét jellemző - adatok felhasználásával, az Excel segítségével
először hét darab diagrammot készítettünk (a tanulmány szűkös keretei miatt
csak egy mintapéldát mutatunk be közülük - 2. ábra). Az ábrázolt adatok és a
belőlük tapasztalati úton kialakított csoportok alkalmasak arra, hogy
megmutassák számunkra a különböző természeti környezettel rendelkező
települések közötti különbségeket. Segítségükkel kategóriákba soroltuk a
vizsgált településeket. Természetesen az ábrákon bejelölt csoportok
rugalmasak, nem kizárólagosságot mutatnak, csupán a legjellegzetesebb részt
érzékeltetik a diagrammon. A települések besorolása azonban két-két
természeti jellemző alapján nem lehet tökéletes, hiszen így valamilyen más
fontos tulajdonságukat mindig figyelmen kívül kell hagyni. Az öt kistáj
településeit különböző formákkal jelöltük, így a kistájak egyedi
jellegzetességei szembetűnőbbek.
2. ábra: A vizsgált települések csoportosítása
maximális reliefjük és átlagos tszf. magasságuk alapján
Jelmagyarázat: 1 - Mecsek, 2 - Villányi-hg., 3 -
Zselic, 4 - Mecsek és Villányi-hg. közötti dombvidék, 5 - Dráva-alföld és a
Fekete-víz síkja; (az A-D településtípusok magyarázatát lásd a szövegben)
A fenti kísérlet eredményeképpen a vizsgált
települések morfológiai és hidrológiai környezetük alapján az alábbi
típusokba csoportosíthatók tapasztalati úton:
A) Sík felszínen (síkságon vagy széles
völgytalpon) fekvő települések, melyekre az alacsony átlagos tszf. magasság,
a kis településbelsőségen belüli szintkülönbség, a kis relief jellemző. A
víztávolságuk erősen változik a helyi viszonyoknak megfelelően. Ilyen
jellegzetességekkel bíró települések elsősorban a Dráva-alföldön és a
Fekete-víz síkján, valamint a Zselic és a Mecsek és Villányi-hg. közötti
dombvidék lealacsonyodó szélén helyezkednek el. A települések igen nagy
része tartozik ebbe a típusba.
B) és C) Eróziós és/vagy deráziós völgyek által
befolyásolt alaprajzú települések. A dombsági és hegységi térszínek
leggyakoribb típusa, mely két részre bontható:
B) - Kevésbé kiemelt térszínek középszakasz
jellegű völgyben elhelyezkedő települések, melyekre a közepes átlagos tszf.
magasság, a közepes településbelsőségen belüli szintkülönbség, közepes
relief és a mérsékelt szórást mutató víztávolság jellemző. Mind a dombsági,
mind a középhegységi környezettípusban előfordulnak, sőt meghatározó
szerepet töltenek be (Mecsek, Villányi-hg., Zselic, Mecsek és Villányi-hg.
közötti dombvidék).
C) - A magasra kiemelt térszínek keskeny
völgytalpú és meredek oldalú völgyeiben elhelyezkedő településekre az átlag
fölötti tszf. magasság, a közepes-nagy településbelsőségen belüli
szintkülönbség, nagy relief és a minimális szórást mutató víztávolság
jellemző. Az előző típusokhoz képest kevesebb település tartozik ide.
Elsősorban a Zselic jobban kiemelt területeire, a Mecsekre és a
Villányi-hegységre jellemző.
D) Domb- vagy hegyháton, platón fekvő
települések, melyekre a közepes-nagy tszf. magasság, a közepes
településbelsőségen belüli szintkülönbség, közepes relief és a nagy
víztávolság jellemző. Viszonylag kis számú képviselői a hegységi és a
dombsági környezettípusban egyaránt előfordulnak.
Ezek a típusok azonban - még ha adatokon
nyugszanak is - nem pontosak, kissé szubjektívek, nem konkrétan
lehatároltak. Ezért a csoportosítás folyamatát “automatizáltuk”.
Az 3. ábra mutatja a Syntax program által
kiszámolt települések közötti különbséget, a bevitt jellemzők alapján. Mint
a koordinátarendszer függőleges tengelyén látszik, ritkán beszélhetünk
jelentős különbségekről. A maximális eltérés kb. 0,49 azaz 49%. (Igazi
különbségekről 50%-os eltérés fölött beszélhetünk.) A “B” és “C” főcsoportok
tagjai már csupán 35%-al térnek el egymástól. Még kisebb a különbség az
alcsoportok között (13-22%). Tehát az elemzésből levonható első számú
következtetés az, hogy a vizsgált települések nagyobb része meglehetősen
hasonló (a megadott adatok alapján). Így csak kisebb nehézségek árán
sikerült különböző csoportokra osztani őket.
A klaszteranalízis alapján létrehoztunk három fő
csoportot, illetve kettőn (“B” és “C”) belül két-két alcsoportot (3. ábra és
1. táblázat).
3. ábra: A klaszteranalízis alapján kialakított
fő- és alcsoportok
1. táblázat: A klaszteranalízis alapján
létrehozott fő- és alcsoportokhoz tartozó települések
Sorszám: |
név: |
Sorszám: |
név: |
A főcsoport |
146 |
Kisújbánya |
|
|
215 |
Pécs |
|
|
230 |
Püspökszentlászló |
|
|
270 |
Szentkút |
|
|
|
|
|
|
B főcsoport |
B1 alcsoport |
B2 alcsoport |
1 |
Abaliget |
3 |
Almamellék |
7 |
Antalszállás |
4 |
Almáskeresztúr |
8 |
Apátvarasd |
9 |
Aranyos |
12 |
Bakóca |
10 |
Áta |
13 |
Bakonya |
14 |
Baksa |
16 |
Bános |
17 |
Bánya |
20 |
Baranyaszent-györgy |
19 |
Baranyajenő |
26 |
Berkesd |
21 |
Barátúr |
30 |
Bisse |
24 |
Belvárd |
31 |
Boda |
29 |
Birján |
38 |
Budafa |
32 |
Bogád |
48 |
Cserkút |
34 |
Boldogasszonyfa |
78 |
Gorica |
35 |
Bosta |
79 |
Gödre |
37 |
Bőszénfa |
82 |
Gyód |
39 |
Bükkösd |
95 |
Hird |
43 |
Csarnóta |
99 |
Hoszúhetény |
44 |
Császta |
107 |
Kán |
45 |
Csebény |
115 |
Karácodfa |
46 |
Cserdi |
116 |
Kárász |
47 |
Cserénfa |
130 |
Kisbattyán |
49 |
Csertő |
135 |
Kishárságy |
52 |
Dinnyeberki |
140 |
Kiskeresztúr |
53 |
Diósviszló |
148 |
Komló |
65 |
Egerág |
152 |
Kökény |
67 |
Ellend |
153 |
Kővágószőlős |
69 |
Erzsébet |
154 |
Kővágótőttős |
70 |
Felsőmindszent |
158 |
Lovászhetény |
72 |
Gálosfa |
160 |
Magyaregregy |
73 |
Garé |
168 |
Mánfa |
76 |
Godisa |
173 |
Martonfa |
80 |
Gödreszent-márton |
175 |
Máza |
81 |
Görcsöny |
176 |
Mecsekfalu |
86 |
Gyümölcsény |
177 |
Mecsekjánosi |
87 |
Hajmás |
178 |
Mecseknádasd |
89 |
Hásságy |
180 |
Mecsekszakál |
91 |
Helesfa |
182 |
Meszes |
92 |
Hetvehely |
192 |
Nagykozár |
93 |
Hidas |
193 |
Nagypall |
94 |
Hidor |
200 |
Óbánya |
98 |
Horváthertelend |
206 |
Orfű |
100 |
Hörnyék |
219 |
Pécsvárad |
101 |
Ibafa |
228 |
Pusztakisfalu |
103 |
Ivánbattyán |
246 |
Somogy |
104 |
Jágónak |
248 |
Somogyhárságy |
108 |
Kaposdada |
254 |
Szabás |
109 |
Kaposgyarmat |
255 |
Szabolcs |
110 |
Kaposhomok |
256 |
Szágy |
111 |
Kaposkeresztúr |
259 |
Szászvár |
113 |
Kaposszentjakab |
269 |
Szentkatalin |
114 |
Kaposszerdahely |
294 |
Ürög |
120 |
Kátoly |
300 |
Vasas |
121 |
Kékesd |
302 |
Vékény |
122 |
Keménygadány |
310 |
Zengővárkony |
125 |
Kercseliget |
|
|
126 |
Keszü |
|
|
131 |
Kisbudmér |
|
|
134 |
Kishajmás |
|
|
137 |
Kisherend |
|
|
138 |
Kisjakabfalva |
|
|
139 |
Kiskassa |
|
|
141 |
Kismányok |
|
|
145 |
Kistótfalu |
|
|
151 |
Kozármisleny |
|
|
156 |
Lipótfa |
|
|
157 |
Lothárd |
|
|
161 |
Magyarhertelend |
|
|
162 |
Magyarlukafa |
|
|
164 |
Magyarsarlós |
|
|
165 |
Magyarszék |
|
|
167 |
Málom |
|
|
170 |
Máriagyűd |
|
|
179 |
Mecsekrákos |
|
|
181 |
Megyefa |
|
|
183 |
Meződ |
|
|
187 |
Mozsgó |
|
|
188 |
Nagyárpád |
|
|
189 |
Nagybudmér |
|
|
191 |
Nagyharsány |
|
|
196 |
Nagyváty |
|
|
197 |
Németi |
|
|
198 |
Nyomja |
|
|
199 |
Nyugotszent-erzsébet |
|
|
201 |
Ócsárd |
|
|
203 |
Okorvölgy |
|
|
204 |
Olasz |
|
|
209 |
Palkonya |
|
|
212 |
Patacs |
|
|
213 |
Patca |
|
|
217 |
Pécsdevecser |
|
|
218 |
Pécsudvard |
|
|
221 |
Pereked |
|
|
222 |
Peterd |
|
|
225 |
Pogány |
|
|
231 |
Rácváros |
|
|
233 |
Regenye |
|
|
235 |
Romonya |
|
|
239 |
Sántos |
|
|
240 |
Sásd |
|
|
242 |
Siklós |
|
|
245 |
Simonfa |
|
|
249 |
Somogyhatvan |
|
|
250 |
Somogyviszló |
|
|
257 |
Szalánta |
|
|
260 |
Szatina |
|
|
261 |
Szava |
|
|
262 |
Szellő |
|
|
263 |
Szemely |
|
|
264 |
Szenna |
|
|
265 |
Szentbalázs |
|
|
271 |
Szentlászló |
|
|
274 |
Szilágy |
|
|
275 |
Szilvás |
|
|
276 |
Szilvásszent-márton |
|
|
277 |
Szőke |
|
|
278 |
Szőkéd |
|
|
280 |
Szulimán |
|
|
281 |
Tekeres |
|
|
287 |
Tormás |
|
|
290 |
Töröcske |
|
|
291 |
Túrony |
|
|
293 |
Újpetre |
|
|
297 |
Váralja |
|
|
299 |
Vásárosbéc |
|
|
303 |
Velény |
|
|
304 |
Villány |
|
|
305 |
Villánykövesd |
|
|
306 |
Visnye |
|
|
307 |
Vókány |
|
|
311 |
Zók |
|
|
312 |
Zselickisfalud |
|
|
313 |
Zselickislak |
|
|
314 |
Zselicszentpál |
|
|
315 |
Zsibót |
|
|
|
|
C főcsoport |
C1 alcsoport |
C2 alcsoport |
11 |
Babarcszőlős |
2 |
Adorjás |
22 |
Basal |
5 |
Alsóegerszeg |
23 |
Becefa |
6 |
Alsószentmárton |
25 |
Beremend |
15 |
Bánfa |
28 |
Bicsérd |
18 |
Baranyahídvég |
33 |
Bogdása |
27 |
Besence |
36 |
Botyka |
40 |
Bürüs |
50 |
Csonkamindszent |
41 |
Cún |
74 |
Gerde |
42 |
Czinderybogád |
84 |
Gyöngyösmellék |
51 |
Dencsháza |
85 |
Gyula |
54 |
Drávacsehi |
90 |
Hegyszentmárton |
55 |
Drávacsepely |
105 |
Kacsóta |
56 |
Drávafok |
112 |
Kaposszekcső |
57 |
Drávagárdony |
133 |
Kisdér |
58 |
Drávaiványi |
136 |
Kisharsány |
59 |
Drávakeresztúr |
184 |
Nemeske |
60 |
Drávapalkonya |
194 |
Nagypeterd |
61 |
Drávapiski |
195 |
Nagytótfalu |
62 |
Drávaszabolcs |
211 |
Pata |
63 |
Drávaszerdahely |
214 |
Pázdány |
64 |
Drávasztára |
216 |
Pécsbagota |
66 |
Egyházasharaszti |
220 |
Pellérd |
68 |
Endrőc |
226 |
Poklosi |
71 |
Felsőszentmárton |
237 |
Rugásd |
75 |
Gilvánfa |
238 |
Sámod |
77 |
Gordisa |
241 |
Sellye |
83 |
Gyöngyfa |
243 |
Siklósbodony |
88 |
Harkány |
247 |
Somogyapáti |
96 |
Hirics |
253 |
Szabadszentkirály |
97 |
Hobol |
267 |
Szentdénes |
102 |
Ipacsfa |
272 |
Szentlőrinc |
106 |
Kákics |
273 |
Szigetvár |
117 |
Kásád |
283 |
Tengeri |
118 |
Kastélyosdombó |
286 |
Téseny |
119 |
Katádfa |
288 |
Tótszentgyörgy |
123 |
Kémes |
298 |
Varjas |
124 |
Kemse |
|
|
127 |
Kétújfalu |
|
|
128 |
Királyegyháza |
|
|
129 |
Kisasszonyfa |
|
|
132 |
Kiscsány |
|
|
143 |
Kistamási |
|
|
144 |
Kistapolca |
|
|
147 |
Kisszentmárton |
|
|
149 |
Kórós |
|
|
150 |
Kovácshida |
|
|
155 |
Lakócsa |
|
|
159 |
Lúzsok |
|
|
163 |
Magyarmecske |
|
|
166 |
Magyartelek |
|
|
169 |
Márfa |
|
|
171 |
Markóc |
|
|
172 |
Marócsa |
|
|
174 |
Matty |
|
|
185 |
Molvány |
|
|
186 |
Monyorósd |
|
|
190 |
Nagycsány |
|
|
202 |
Okorág |
|
|
205 |
Old |
|
|
207 |
Oszró |
|
|
208 |
Ózdfalu |
|
|
210 |
Páprád |
|
|
223 |
Pettend |
|
|
224 |
Piskó |
|
|
227 |
Potony |
|
|
229 |
Püspökbóly |
|
|
232 |
Rádfalva |
|
|
234 |
Révfalu |
|
|
236 |
Rózsafa |
|
|
244 |
Siklósnagyfalu |
|
|
251 |
Sósvertike |
|
|
252 |
Sumony |
|
|
258 |
Szaporca |
|
|
266 |
Szentborbás |
|
|
268 |
Szentegát |
|
|
279 |
Szörény |
|
|
282 |
Teklafalu |
|
|
284 |
Terehegy |
|
|
285 |
Tésenfa |
|
|
289 |
Tótújfalu |
|
|
292 |
Újmindszent |
|
|
295 |
Vajszló |
|
|
296 |
Várad |
|
|
301 |
Vejti |
|
|
308 |
Zádor |
|
|
309 |
Zaláta |
Az “A” főcsoportba csupán négy település került (a vizsgált
településállománynak csupán 1%-a), akiket nyugodtan nevezhetünk a
“legeknek”. A vizsgált szempontok közül mindegyik esetében a legkiemelkedőbb
értékekkel rendelkeznek. A négy település közül három egykor önálló község
(ma már Pécshez ill. Hosszúhetényhez tartoznak igazgatásilag), melyek a
Mecsek-hegység legkiemeltebb, legtagoltabb területén fekszenek (A
kialakított csoportok tagjainak térbeli megoszlását a 5. ábra mutatja).
Kakukktojást képez ezen csoportban Pécs, a Dél-Dunántúl legnagyobb városa,
ami óriási kiterjedése és rendkívül változatos természeti környezete miatt
kerülhetett ide. Az ebbe a csoportba tartozó települések maximális tszf.
magassága 337-441 m; a településen belüli magasságkülönbségük maximuma
35-270 m; a települések belsőségével érintkező maximális relief 33-80 %.
Topográfiai térképek alapján meghatároztuk a települések alaprajzi
fejlődését befolyásoló domborzati formák %-os arányát (4. ábra). Itt igen
magas a völgyek (völgytalpak, völgyoldalak) aránya (77%), hiszen az erősen
tagolt területeken ez adja a megtelepedett ember számára a legnagyobb
védelmet, valamint ezek a gazdálkodás, az építkezések legalkalmasabb
színterei (szemben a gerincekkel, csúcsokkal). Azonban a várakozásokkal
ellentétben a többi morfológiai forma is jelentős részt képvisel. Ennek
okozója a komplex fejlődésű Pécs, ami a hegységi-hegylábi területek mellett
a Pécsi-medence síkságán is nagy kiterjedéssel bír.
4. ábra: A különböző csoportokba tartozó
települések belterületének fejlődését befolyásoló domborzati formák %-os
megoszlása (egy település több típust is képviselhet - megosztva)
5. ábra: A kalszteranalízissel kapott csoportok
térbeli megoszlása
A “B” főcsoport a legnépesebb a három közül, ide
tartozik a települések 59%-a. A “B” főcsoportot két alcsoportra bontottuk
(3. ábra, 1. táblázat). Az 5. ábra területi megoszlást mutató térképe jelzi,
hogy míg a “B1” alcsoportba tartozó települések inkább a középhegységek és a
magasdombságok térszíneit foglalják el, addig a “B2” alcsoport települései a
középdombsági és hegylábi területeken találhatók meg inkább. Ha az
alcsoportokat is figyelembe vesszük, akkor a középdombsági-hegylábi
területek települései (“B2” alcsoport) alkotják a legbővebb alosztályt
(42%-a az összes településnek). A “B1” alcsoport településeinek maximális
tszf. magassága 206-330 m; a településen belüli magasságkülönbségük maximuma
13-125 m; a települések belsőségével érintkező maximális reliefje 10-80 %.
Ezen alcsoportba tarozó települések alaprajzi fejlődését leginkább a völgyek
és völgyközi hátak befolyásolták (97%). A síksági és egyéb térszínek (pl.
tó, folyóvíz, mocsár, mesterséges formák) csupán 3%-ban játszottak szerepet
fejlődésükben (4. ábra). A “B2” alcsoport településeinek maximális tszf.
magassága 120-206 m; a településen belüli magasságkülönbségük maximuma 5-90
m; a települések belsőségével érintkező maximális reliefje 8-57 %. Ebben az
alcsoportban szintén a völgyek (völgyoldalak, völgytalpak) és a völgyközi
hátak, valamint platók természeti viszonyai határozták meg legnagyobb
százalékban (92%) a települések alaprajzi fejlődését. Azonban itt már 8%-ot
tesz ki a síkságok és egyéb térszínek befolyásoló hatása. A számadatok és a
korábban már ismertetett természetföldrajzi ismeretek birtokában arra
következtethetünk, hogy ezen területek és települések fejlesztésénél (pl.
építkezések, infrastrukturális beruházások) elsősorban a lejtőfolyamatok
(lepusztulás, csuszamlás stb.); a kis távolságon belül jelentkező nagy
magasságkülönbségek; a könnyen felszínre kerülő, kemény alapkőzet; gyengébb
termőképességű, vékony, könnyen lepusztuló talajtakaró; a nagy esőzések után
jelentkező sárfolyások, sok hordalék; a felszín alatti vizek esetenkénti
nagy mélysége és kis hozama; a mikroklíma kis távolságon belüli gyors
megváltozása okozhat problémát. Ezek természetesen az egyes helyi
viszonyoknak megfelelő intenzitással jelentkeznek.
A “C” főcsoport tartalmazza a vizsgált
települések 40%-át. Ebből az arányból 12%-al rendelkezik a “C1” és 28%-al a
“C2” altípus. A “C1” altípus a dombsági peremterületek lealacsonyodó részein
elhelyezkedő, míg a “C2” altípus a kifejezetten síksági térszínen fekvő
településeket tartalmazza (5. ábra). Az előző főcsoporttól jelentősen eltérő
természeti viszonyok természetesen szemléletesen jelentkeznek a
számadatokban. A “C1” alcsoport településeinek maximális tszf. magassága
105-135 m; a településen belüli magasságkülönbségük maximuma 2-22 m; a
települések belsőségével érintkező maximális reliefje 0,4-27 %. Ezen
települések fejlődését már csak 45%-ban befolyásolták völgyek ill. völgyközi
hátak, platók. Leginkább a síksági és egyéb környezettípusok előretörése
jellemző (55%). A “C2” alcsoport településeinek maximális tszf. magassága
92-113 m; a településen belüli magasságkülönbségük maximuma 0,6-8,5 m; a
települések belsőségével érintkező maximális reliefje 0,1-14 %. Ennél az
alcsoportnál - a várakozásoknak megfelelően - a síksági és egyéb
környezettípusok egyeduralma tapasztalható (97%). Szinte pontosan fordított
ezek aránya a “B” főcsoporthoz képest. Ezek a települések első sorban a
Dráva-folyó árterén és a Fekete-víz síkján foglalnak helyet. Így
kialakulásukat és fejlődésüket a történelem folyamán nagyban befolyásolta a
mikrodomborzat és a vízrajzi viszonyok. Az egyéb befolyásoló morfológiai
formák közé tartoznak pl. az alacsony ártéri szint ma is állóvizes,
belvízveszélyes, mocsaras morotvái, vagy a magas ártér bel- és árvízveszély
mentes “ormányai”, homokdombjai, dűnéi. Ezen területek, települések
fejlesztése esetében nem kell számolni a lejtőfolyamatokkal; nagy
szintkülönbségekkel; kemény alapkőzettel; öntöző és ivóvízhiánnyal; nagyon
rossz minőségű talajokkal. A mikroklímában is csak minimális különbségek
adódnak. Napjainkban a legnagyobb problémát a belvíz jelenti, ami műszaki és
a gazdasági szférára is jelentős negatív hatást gyakorolhat. A XIX sz. végi
folyószabályozások óta árvízveszély csak kivételes esetekben jelentkezik.
A vizsgált településeken főkomponens-analízist is
végeztünk, amely a 6. ábrát eredményezte. Az elemzés során a számítógép a
három kiválasztott tulajdonság alapján egy három dimenziós
koordináta-rendszerben ábrázolta a településeket. A legtöbb információt
nyújtó nézetben ezt számunkra két dimenziós, nyomtatható formába is
átalakította. Ezen az ábrán vizuálisan is érezhetjük, hogy nincsenek jól
elhatárolt csoportjaink (kevés a sűrű mag, de sok az átmeneti tag). Tehát ez
a módszer is megerősíti a korábbi, az előző módszerek használatával kapott
megállapításainkat.
6. ábra: A vizsgált települések grafikus
ábrázolása főkomponens-analízis segítségével
V. Összefoglalás
Dolgozatunkban kísérletet tettünk eltérő
természeti környezettel rendelkező tájak településeinek számítógépes,
statisztikai osztályozására, alaprajzuk természeti környezetének egyes
elemei alapján. Ezen módszer előnye a szubjektivitás teljes mellőzése. A
használt módszerek, elsősorban a klaszteranalízis segítségével az adott
településtömeget három részre bontottuk (“A”, “B” és “C” főcsoport) és
ezeken belül alcsoportokat különítettünk el (3. ill. 5. ábra). Mivel a
különböző típusokba tartozó települések egységesen más-más természeti
adottságokkal rendelkeznek, ezért a kijelölt csoportok tagjai nagyvonalakban
azonos problémák elé állítják a lakosságot és a tervezőket.
Összességében elmondható ezekről a statisztikai
módszerekről, hogy alkalmasak a különböző természeti környezettel rendelkező
települések szétválasszák egymástól, így a településhálózat-fejlesztési ill.
terület- és településfejlesztési koncepcióknak nagy segítségére lehetnek.
Irodalom:
-
Elekes T. (2001): A településfejlődést
befolyásoló természeti, társadalmi, gazdasági tényezők szerepe a Nyikó
vízgyűjtőjén és a Székely-Sóvidéken - Ph.D. értekezés, PTE TTK, Földrajzi
Intézet
-
Marosi S. (1980): Tájkutatási irányzatok,
tájértékelés, tájtipológiai eredmények különböző nagyságú és adottságú hazai
típusterületeken, Akad. Dokt. Értekezés, Budapest 119 p.
-
Marosi S. (1999): A földrajzi tájkutatások
összetettsége és alkalmazhatósága - Székfoglalók a Magyar Tudományos
Akadémián, MTA Budapest, 20 p.
-
Marosi S.-Szilárd J. (1963) A természeti
földrajzi tájértékelés elvi-módszertani kérdéseiről - Földr. Ért. pp.
393-414.
-
Marosi S.-Szilárd J. (1974) Domborzati hatások a
gazdálkodásra és településekre - Földr. Közl. pp. 185-196.
-
Mendöl T. (1936a): Városaink valódi nagysága és a
helyzeti energiák típusai - Földr. Közl. pp. 361-367.
-
Mendöl T. (1936b): A helyzeti energiák és egyéb
tényezők szerepe városaink valódi nagyságában és jellegében - Földr. Közl.
LXIV. évf. pp. 121-132.
-
Mendöl T. (1963): Általános településföldrajz -
Akadémiai Kiadó, Budapest, 566 p.
-
Nagyváradi L. (1999): Közép és Dél-Dunántúli
települések tipizálása természeti környezetük alakulása és állapota alapján
- Ph.D. értekezés, JPTE TTK, Földrajzi Intézet
-
Podani J. (1997): Bevezetés a többváltozós
biológiai adatfeldolgozás rejtelmeibe - Scientia Kiadó, Budapest, pp.
173-229.
-
Princz Gy. (1922): Magyarország településformái -
Hornyászky Viktor Magyar Királyi Könyvnyomdája, Budapest 16 p.
-
Princz Gy. (1954): A földrajzi és természeti
adottságok szerepe a városépítésben - Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat,
Budapest 61 p.
-
Princz Gy. (1955): Városföldrajz - Felsőoktatási
Jegyzetellátó Vállalat, Budapest 53. p.
-
Tóth J. (1981): A településhálózat és a környezet
kölcsönhatásának néhány elméleti és gyakorlati kérdése - Földr. Ért. XXX.
évf. 2-3. füzet, pp. 267-291.
-
Wilhelm Z. (1999): Az Alsó-Duna-vidék
településeinek fejlődésében szerepet játszó természeti tényezők vizsgálata -
Ph.D. értekezés, JPTE TTK, Földrajzi Intézet