Bevezetés
A települések élete (fejlődése, stagnálása
illetve elhalása) és az őket övező természeti környezet jellege között
gyakran igen szoros kapcsolat áll fenn. A meglehetősen széles és sokrétű
kapcsolatrendszer néhány sajátosságát már sok kutató elemezte (Marosi
S.-Szilárd J., 1963, 1974). A legtöbb településmodellben (Mendöl T., 1963;
Prinz Gy.; 1922, 1954, 1955; Tóth J.,1981)
ez a tényező is nagy hangsúlyt kap a társadalmi, gazdasági és műszaki
szempontok mellett.
A természeti környezet nem csak a hálózat
sűrűségét (Lovász Gy., 1979), de a település alaprajzát is befolyásolhatja
(Gyenizse P., 1998; Wallner E., 1958, 1961). Az alaprajzi sajátosságok
kialakulásáról több népesség- és
településföldrajzi kutatásokat végző szakember is tett megállapításokat
kutatásai során. Az első hazai és világviszonylatban is korszerű analízist -
többek között ebben a kérdésben is -
Mendöl T. (1963) adta. A korábban végzett regionális
vizsgálatok azonban igazolják, hogy több esetben a domborzat és a felszíni
hidrológiai viszonyok együttes hatása is befolyásoló tényező lehet (Gyenizse
P.-Lovász Gy., 1996; Lovász Gy., 1978; Nagyváradi L., 1996 stb.).
1. ábra. A vizsgált terület
Célunk az volt, hogy összegyűjtsük azokat a
természetföldrajzi tényezőket, amelyek a múltban és ma is befolyásolják a
Völgység települések kialakulását, gazdasági fejlődését és térbeli
terjeszkedését. Vizsgálatunkat időkeresztmetszetben (településtörténeti
adatokat és régi térképeket is felhasználva) végeztük. Ezeket
összehasonlítottuk a mai térképeken látható alaprajzokkal és kiegészítettük
a terepmunka során tapasztaltakkal. A vizsgált településeket az 1. ábra
mutatja.
Természeti környezet hatása a településhálózatra,
a településalaprajzokra és a területhasználatra
A Völgység dombvidéke a Dél-Dunántúl egyik
legváltozatosabb sűrűségű településhálózattal rendelkező térsége (2. ábra).
Ennek okaként a geomorfológiai viszonyokat jelölhetjük meg. A vizsgált
terület a pleisztocénben eleinte üledékgyűjtő medence volt, majd
kiemelkedett, de nem egyenletesen. Legmagasabbra az ÉNy-i, legkevésbé a DK-i
része emelkedett. Felújultak a korábban már meglévő, nagyrészt K-Ny-i irányú
repedések, melyek ma determinálják a völgyek futását. (Ezek a völgyek pedig
természetesen a településeket
és egyéb emberi létesítményeket, tevékenységeket befolyásolják.) A kistáj
ÉNy-i része magasra kiemelt eróziós-deráziós dombság, meredekebb lejtőkkel,
keskenyebb gerincekkel, erősebb lepusztulási folyamatokkal, nagyrészt
alacsonyabb termőképességű agyagbemosódásos
barna erdőtalajjal. A középső és DK-i területekre a mérsékelten tagolt,
alacsony dombsági formakincs és D-re billent platók jellemzőek. A széles
hátak, platók, valamint a jobb minőségű talajok (csernozjom barna erdőtalaj,
mészlepedékes csernozjom)
mindig biztosabb megélhetést nyújtottak. Ezek a természeti jellemzők
összhangban vannak a 2. ábrán látható településsűrűségi térképpel. Itt is
megállapíthatjuk, hogy a korábbi évszázadokban kizárólagos fontosságú
mezőgazdaság számára kedvezőbb helyeken
sűrűbben, a kedvezőtlenebb helyeken ritkábban állnak települések. Ezen kívül
megfigyelhető, hogy az ún. szegélyhatás miatt a legjelentősebb
településsűrűsödés a Völgységi-patak mentén jelentkezik.
2. ábra. A Völgység településsűrűség
térképe
A széles völgyközi hátakon és platókon ritkán
találhatók települések, azonban a felszínt szabdaló eróziós és deráziós
völgyekben és völgyperemeken annál gyakrabban. A Völgység településeinek
alaprajzi fejlődését mintegy 91%-ban befolyásolták völgyek (völgytalpak,
völgyoldalak). Dombháton, vízszintes vagy kissé lejtő platókon fekszik a
községek 9%-a. A 3. ábrán a vizsgált terület településeinek
orográfiai expozíció megoszlását láthatjuk. Ennek készítéséhez az I. Katonai
Felmérési és az 1988-as térképekről
olvastuk le a települések égtáji fekvését, figyelembe véve, hogy egy község
több irányt is képviselhet. A diagrammon megfigyelhető a K-i és Ny-i irány
kiemelkedése, amit az uralkodóan K-Ny-i irányú fővölgyekbe torkoló
mellékvölgyek hatásával
lehet magyarázni. Ezek védettebbek a fővölgyeknél, így letelepedésre szintén
csábítóak. Erősen érvényesülnek továbbá a délies irányok (DK-D-DNy),
valamint az É-i kitettség is. Ezeket az előbb említett fővölgyek D-re ill.
É-ra néző oldalaiban létrejött falvak
okozzák. A korábbi földtörténeti korokban kialakult, tektonikailag
előrejelzett völgyek tehát nagy hatással vannak a mai társadaomra,
gazdaságra és a műszaki létesítményekre. Összességében a délies kitettségek
uralják a diagrammot. Ez ezen kistájon is
igazolja azt a megfigyelést, hogy az emberek a lehető legnagyobb besugárzási
nyereséggel rendelkező hely felé törekednek településük kialakításánál.
3. ábra. A Völgység településeinek orográfiai
exponáltsága
(Sík felszínen fekszik: 1784 - 2%, 1987 - 11,6%)
A dolgozat szűkös terjedelme miatt nem tudjuk
minden egyes település esetében a kialakulásában és fejlődésében szerepet
játszó természeti tényezőket külön-külön részletesen elemezni. A
következőkben egy általános képet szeretnénk festeni a falvak
területhasználatáról és a természeti környezet településalaprajz-módosító
hatásáról.
A Völgység a kőkortól lakott, amit a régészeti
leletek is mutatnak. A települések nagy része a tektonikusan előrejelzett
völgyekben és azok mellékvölgyeiben jött létre. Itt elegendő hely jutott a
letelepedni vágyó embercsoportoknak. A völgyek szelektől védettebb terepet
nyújtottak mint a környező dombhátak. A felszíni vizekben szegény platókkal
ellentétben, az itt feltörő források és patakok ivásra, tisztálkodásra és
egyéb szükségletekhez biztosították a vizet.
4. ábra. Kisvejke mikrokörnyezettípus térképe
(1
– 5% alatti lejtésű, bel- és árvízveszélyes széles ártéri sík általában
30-40%-os természetes termőképességű talajokkal és nedves, ködhajlamos
klímával; 2 – 5% alatti lejtésű,
bel- és árvíztől nem veszélyeztetett keskeny, völgytalpi sík, 30-40%-os
természetes termőképességű talajokkal és kevésbé nedves, ködhajlamos
klímával; vagy
5% alatti lejtésű dombhát, plató gyenge talajpusztulással és általában
50-60%-os természetes termőképességű talajokkal, valamint lejtőkitettségtől
nem befolyásolt helyiklímával; 3
– 5-12% közötti lejtésű felszín, közepesen erős lepusztulási folyamatokkal
és talajpusztulással, általában 40-50%-os természetes termőképességű
talajokkal, valamint kitettségtől függő helyiklímával;
4 – 12-25% közötti lejtésű felszín,
erős lepusztulási folyamatokkal és formákkal, általában 20-30%-os
természetes termőképességű talajokkal, valamint kitettségtől függő
lejtőklímával; 5
– 25% fölötti lejtésű felszín, erős
lepusztulási folyamatokkal, lineáris eróziós formákkal, 10-20%-os
természetes termőképességű talajokkal, valamint kitettségtől függő
lejtőklímával; 6
– a belsőség 1784/85-ös kiterjedése; 7
– a belsőség 1988-as kiterjedése)
5. ábra. Csikóstöttös mikrokörnyezettípus térképe
(jelmagyarázat a 4. ábránál)
A települések alaprajzát a Völgységben elsősorban
a domborzat (eróziós és deráziós völgyek) és a vízrajz befolyásolta. A
szétágazó völgyfőkben halmaztelepülések alakultak ki (pl. Kisvejke) (4.
ábra). Azonban a legjellegzetesebb
alaprajztípus a térségben az útifalu változat, melyek eleinte egy- majd
később többutcás formát öltöttek. Létrejöttükben feltehetőleg fontos
szerepet játszott a "helyhiány", mivel a patakvölgyekben a vizenyős ártér és
a néha elég meredek
lejtő felé is kedvezőtlen volt a terjeszkedési lehetőség (pl. Csikóstöttös)
(5. ábra).
A települések alaprajza gyakran igazodik a völgyoldalak futásához (pl.
Csikóstöttös, Kisvaszar). A nagyobb patakok völgyében a terjeszkedést
megnehezítette a széles, vizenyős
völgytalp (pl. Ág, Bonyhád, Kisdorog) (6.
ábra). Az újabb, XX. sz.-i
településrészek már az építkezést és telekosztást megkönnyítő dombhátakon és
lankás völgyoldalakban alakultak ki (pl. Aparhant, Györe). Századunkban a
jobb építési, szigetelési és fűtési technológiák már lehetővé teszik a
kevésbé védett helyen való építkezéseket. A Középső Völgységre jellemző,
délies platók ideális helyet nyújtottak a letelepedésre, hiszen a
terjeszkedést ritkán gátolta morfológiai vagy hidrológiai akadály, és a
helyi klíma is kedvező. Platón terjeszkedő, összetett alaprajzzal bíró
településre legjobb példa Mágocs.
6. ábra. Ág mikrokörnyezettípus térképe
(jelmagyarázat a 4. ábránál)
A területhasználat jól illeszkedik a természeti
adottságokhoz. A területet XVIII. század végéig jórészt erdő
borította, amely már csak nyomokban található mag az északi domboldalakon. A
dombhátakon és a lankás, nagy kiterjedésű délies domboldalakon könnyen és
gazdaságosan lehetett szántóföldi gazdálkodást végezni ezért az ezeket
eredetileg borító erdőket hamar
kiirtották a betelepülő németek. A térségre jellemző területhasználati
arányokat nagyon jól mutatja számunkra Bonyhádvarasd példája. A községhez
tartozó terület 1927 kat. h., amiből szántó - 84%, legelő - 4%, rét - 4%,
kert - 3%, erdő - 0,7%, szőlő - 0,3%,
egyéb - 4%. A szántóföldi gazdálkodást elősegítette a löszön kialakult jó
minőségű talaj. Elsősorban búzát, kukoricát, napraforgót, cukorrépát,
burgonyát, szálas takarmányokat és dohányt termesztettek. Ez utóbbi
jelentőségét mutatja be egy 1829-es, Györe
faluból fennmaradt feljegyzés, amely szerint a dohány termesztéséből “több
hasznot vesznek, mint gabona termesztésből”. A délies kitettségű völgy- és
domboldalakon a vidéken tradicionális gyümölcs (pl. kisvejkei híres kajszi
barack) és szőlőtermelés folyik.
Az Apponyiak már a múlt század elején felismerték a borkészítésben rejlő
lehetőségeket. Ezért a helyi kedvező természeti adottságokra ill. a németek
szaktudására 1824-ben négyezer hektoliter bor befogadására alkalmas pincét
építettek Lengyelben. A bort
helyben palackozták. Nemzetközi versenyeken is előkelő helyezéseket értek el
vele. A helyenként tíz métert is meghaladó vastagságú löszbe könnyen
lehetett pincéket mélyíteni, ami a kisgazdák pincéinek kialakítását is
megkönnyítette.
A patakok mentén, a vizenyős
völgytalpakon, valamint az északi kitettségű lejtőkön kaszálókat, legelőket
alakítottak ki. A németek XVIII. századi betelepülése után ezeknek a
területeknek nagy szerepe lett, mivel elkezdődött a belterjes
állattenyésztés. A sertés és juhtenyésztéssel
szemben a legfontosabbá a szarvasmarha vált. A mai napig híres a sváb
parasztok által kitenyésztett bonyhádi tájfajta, a vöröstarka szarvasmarha.
A völgyekben kenderföldek húzódtak, és a patakok mentén kenderáztatókat
létesítettek. A patakokon, malomcsatornákon
vízimalmok működtek. A vízfolyások felduzzasztásával halastavakat hoztak
létre.
A kistáj mezőgazdasági terményeinek
feldolgozására a múlt században több üzemet is alapítottak. Ezek: sörgyár (Tevel),
cipőgyár (Bonyhád), ecetgyár (Bonyhád), tejfeldoldogzó üzem (Majos),
növényolajgyár (Bonyhád, Tevel).
A dombvidék ásványkincsekben szegény. Igaz, hogy
a Kelet-Mecsek határán fekvő településeken (Györe, Nagymányok, Szászvár,
Váralja) a múlt század közepétől mint egy évszázadig szenet bányásztak, de
ezek a szénmezők igazából már a szomszéd kistájhoz tartoznak. Nagymányokon
1936-ban brikett üzemet is létesítettek (ami idény jelleggel a mai napig
működik). Jó minőségű tégla-nyersanyaggal is csak korlátozott mértékben
rendelkezik. Téglagyártásra alkalmas lösz és löszös üledék Alsómocsolád,
Bonyhád, Bonyhádvarasd, Nagyvejke határában tártak fel.
Irodalom
- Gyenizse P.-Lovász Gy. (1996): A természeti
környezettípusok és a település alaprajz kapcsolata Baranya megye déli
részén - Földrajzi Ért. XLV. évf 3-4. füzet, 205-219. pp.
- Gyenizse P.
(1998): Természetföldrajzi tényezők szerepe Pécsvárad fejlődésében - in.:
Tésits R.-Tóth J. (szerk.): Földrajzi
tanulmányok a pécsi doktoriskolából I., JPTE TTK Pécs, 217-242. pp.
- Lovász Gy. (1978): A település természeti
adottságai - in: Babics A. (szerk.): Komlói monográfia, Komló város Tanácsa
V. B. kiadása, Komló 19-41 pp.
- Lovász Gy. (1977): Völgység - in: Lovász Gy.
(szerk.): Baranya megye természeti földrajza, Baranya Megyei Levéltár, Pécs
84-89., 330-332. pp.
- Lovász Gy. (1979): A természet környezettípusok
hatása a településhálózat sűrűségére Dél-Dunántúlon - Földrajzi Közlemények
1979/4., pp. 248-256.
- Marosi S.-Somogyi S. (szerk.) (1990):
Magyarország kistályainak katasztere II. - MTA FKI, Bp., 578-584. pp.
- Marosi S.-Szilárd J. (1963) A természeti
földrajzi tájértékelés elvi-módszertani kérdéseiről - Földr. Ért. pp.
393-414.
- Marosi S.-Szilárd J. (1974) Domborzati hatások
a gazdálkodásra és településekre - Földr. Közl. pp. 185-196.
- Mendöl T. (1963): Általános településföldrajz -
Akadémiai Kiadó, Budapest, 566 p.
- Nagyváradi L. (1996): A természeti környezet
változásai Komló térségében - Közlemények (JPTE TTK, Természetföldrajz
Tanszék), Pécs 9 p.
- Princz Gy. (1954):
A földrajzi és természeti adottságok szerepe a
városépítésben - Felsőoktatási
Jegyzetellátó Vállalat, Budapest 61 p.
- Princz Gy. (1922): Magyarország településformái
- Hornyászky Viktor Magyar Királyi Könyvnyomdája, Budapest 16 p.
- Princz Gy. (1955):
Városföldrajz - Felsőoktatási Jegyzeteláátó Vállalat, Budapest 53. p.
- Tóth J. (1981): A településhálózat és a
környezet kölcsönhatásának néhány elméleti és gyakorlati kérdése - Földr.
Ért. 30., pp. 268-292.
- Wallner E. (1958): Paks településképe -
Földrajzi Közlemények, 1958/1. 1-25. pp.
- Wallner E. (1961): Dunaföldvár településképe
- Földrajzi Értesítő, 1961/1. 67-93. pp.